Pindroch Tamás szerkesztő-műsorvezető szerint úgy tűnik, az orosz–ukrán háborúban is megmerevedtek a frontvonalak, ahogyan a belpolitikában is: a kormány tűzszünetet és békét követel, az ellenzék, ahogyan egy éve is, szankciókat és fegyverszállításokat.
Tóth Erik szerint ennek az az oka, hogy „tavaly, amikor ugyanebben az időszakban jártunk, akkor a választási kampány már kellő intenzitással zajlott, és mindannyian azt kérdeztük, politikai elemzők, hogy vajon mi lesz ennek az országgyűlési választásnak a fő témája”?
Mert 2010 óta, ha megnézzük, mindig volt egy kiemelt téma, 2010-ben az, hogy Gyurcsány Ferencék tulajdonképpen csődbe vitték az országot, 2014-ben az, hogy a rezsicsökkentés politikája fontos-e vagy nem fontos. A jobboldal azt mondta, hogy ez egy helyes út, ami járható.
„Míg a baloldal azt mondta, hogy ez egy totális hülyeség. 2018-ban a migrációs kérdés volt a fő téma, és elérkeztünk 2022. február 24-éhez, amikor is hajnalban kitört az orosz–ukrán háború, és ezt követően látszódott, hogy az ellenzéki pártok vakarták a fejüket, hogy mégis mit mondjanak ebben a kérdésben, és kényszerpályára kerültek, azt el kell ismernünk, mert a magyar kormány a kitörést követő órákban rögtön leszögezett két rendkívül fontos dolgot. Először is az orosz agressziót elutasította, nemzetközi jogi és politikai értelemben is, másodszor pedig leszögezte, hogy ez egy olyan konfliktus, amelyet lokális szinten kell tartani, illetve amelyben Magyarországnak nem szabad szerepet vállalnia semmilyen értelemben.”
Majd Tóth Erik ismertette azokat a háborúpárti nyilatkozatokat, amelyeket az ellenzék a tavalyi kampányban tett: „ezek a törésvonalak, illetve ezek a frontvonalak befagytak ilyen értelemben.
Mi is beszélgettünk róla, hogy mi lehet az oka annak, hogy az ellenzék 2022. február 24-ét követően folyamatosan háborúpárti üzeneteket fogalmazott meg. Emlékszünk rá, hogy Márki-Zay Péter Gulyás Mártonnal beszélgetve azt mondta, amennyiben a NATO úgy döntene, azonnal katonákat küldene Ukrajnába. Ezt követően Potocskáné Kőrösi Anita egy Somogy megyei fórumon elismerte, hogy katonákat küldenének, akár azonnal is, hogyha az ukránok ezt kérnék. Később Fekete-Győr András, a Momentum akkori meghatározó politikusa, aki a Gyurcsány-lista ötödik helyére kéredzkedett fel az országgyűlési választáson, elismerte, hogy ő már fegyvereket is küldene.”
Koskovics Zoltán geopolitikai elemző úgy véli, az ellenzék vereségéhez hozzájárult, hogy
nem volt képes azonnal reagálni a kor legnagyobb kihívására. Abban a pillanatban veszítették el ezt a választást, amikor rossz oldalra álltak az alapvető kihívást tekintve. És emlékszünk rá, az első pár órában nem tudtak koherens reakciót adni a háborúra. Most már így utólag tudjuk, hogy miért nem, éspedig azért, mert a rendezői utasításnak eltart egy pár óráig, amíg megérkezik a főszereplőkhöz.
Szerinte „mire ők kialakítottak egy álláspontot, ami a rossz álláspont volt. Addigra a teljes magyar közvélemény már tisztában volt azzal, hogy a Fidesz és a regnáló miniszterelnök azt a nagyon világos álláspontot képviseli, hogy Magyarország ebből a háborúból ki fog maradni. Egyébként ez az egyetlen helyes álláspont, amit fel lehet venni, és ez teljesen független attól, hogy a térségünkben más országok másfajta álláspontot képviselnek.”
Tóth Erik szerint összefüggés van az Action for Democracy milliárdos utalásai, illetve a baloldal háborúpárti álláspontja között:
valóban gondolkodtunk, hogy mi van az ellenzéki álláspont mögött, és azt kell hogy mondjam, hogy sajnos a külföldi érdekek szolgálata. Mert február 25-én megjön az első utalás, majd egyébként még huszonkét alkalommal utaltak az Amerikai Egyesült Államok baloldali, politikai csoportjaihoz köthető Action for Democracytól a magyar baloldal választási kampányába. Huszonkét alkalommal, több mint hárommilliárd forint értékben, majd megérkezett egy svájci alapítványtól még egymilliárd.
A műsorvezető kérdésére, hogy a háborús elköteleződés mellett a magyarországi baloldal a szankciók ügyében is a nemzeti és európai érdekkel szembenálló álláspontot tett magáévá, Tóth úgy reagált, hogy „erről mindig egy Einstein-idézet jut eszembe, amit Einsteinnek tulajdonítanak, valójában valószínűleg nem mondta, de hogy az őrület az, amikor újra és újra ugyanazt teszed, és más eredményt vársz. A tizediknél tartunk, nem tudom, lesz-e kilencvenkilencedik, lehet, hogy lesz, mert nem úgy tűnik, hogy az Európai Unió képes változtatni ezen a hozzáállásán. És megint csak felmerül a kérdés, ahogy a mi ellenzékünknél, az európai bürokratáknál is, hogy vajon nem azért képtelenek változtatni a saját álláspontjukon, mert az ő álláspontjukat máshol alakítják ki?”
A műsor második részében a dollárbaloldal, a dollármédia, az NGO-k és a baloldal összefonódásait tárgyalták ki az Alapjogokért Központ szakértői. Tóth Erik úgy látja, hogy „nem véletlen az, hogy az ellenzéknek a véleményét bizonyos kérdésekben nem az ellenzéki politikusok alakítják, hanem a külföldi szakértők, illetve az ő megbízóik. Van itt egy érdekes fejlemény.”
Az történik, ami Nyugat-Európában szokott történni, sajnos most már Magyarországon is megjelent ez. Az az LMBTQ-lobbi, amiről mi az Alapjogokért Központnál évek, lassan egy évtizede óta beszélünk, az bizony valóban azt a célt tűzte ki magának, hogy a közintézményekbe beférkőzve az egészen kiskorú gyermekeket próbálja meg befolyásolni.
Koskovics a magyar közéletet felkavaró pedofilbotrányokat úgy kommentálta, „Ezek (a B. Zsoltok) szörnyetegek. A valóságban is léteznek szörnyetegek, nem csak a Grimm-mesékben. A Grimm-meséket egyébként azért találták ki és azért mesélik generációk óta a szülők a gyerekeknek, mert tényleg léteznek szörnyetegek. Most van ez a progresszív szekta, amelyik azt próbálja magyarázni, hogy a szörnyetegek amúgy egyébként cukik meg aranyosak.”
A teljes műsor itt hallgatható és nézhető vissza:
Borítókép: Illusztráció (Forrás: Facebook)
