Bedő Imre: „Ne féljünk az elköteleződéstől, mert ez ad értelmet az életünknek”

Miért fontos a jó párválasztás? Lehet-e valaki tökéletes nő, tökéletes férfi? Mit vesztettek el a faluról városba költözők? Miért nem kitaláció a kismama-depresszió? Ezekre a kérdésekre igyekezett választ adni Bedő Imre, a Férfiak Klubja alapítója, aki előadásában azt hangsúlyozta, férfinak és nőnek szövetségre kell lépnie egymással, hogy társak legyenek az élet továbbadásának nagy feladatában.

– A magyar nyelv nagyon kifejező. Ha van kép a fejünkben róla, hogy milyen házasságot szeretnénk, akkor képesek is leszünk rá, hogy olyan legyen, ha nincs képünk róla, akkor képtelenek leszünk rá – kezdte Párkapcsolatból szövetség című előadását Bedő Imre. A Férfiak Klubja alapítója a házasság hete alkalmából Budakeszin, a Prohászka Ottokár Katolikus Gimnáziumban arról beszélt, hogy ma szinte minden a párkapcsolatokról szól – a celebek is arról beszélnek, hogy „megromlott a párkapcsolatunk”, de úgy, mintha az illető ott sem lett volna, mintha ez valami passzívan elszenvedett esemény lenne.

Velünk maradó XX. századi problémák

Bedő Imre szerint azonban a házasságnak valódi szövetségnek kell lennie férfi és nő között, s hogy sokszor nem így van, ezt igazán csak most, a XXI. században ismertük fel, pedig valójában már a XX. századot végigkísérő probléma volt.

A fiúk több ezer évig azt tették, amit előtte az apjuk, a lányok pedig azt, amit az anyjuk. A falusi ember ugyanazt tette vasárnaponként, ugyanazt tette hétfőn, ugyanazt minden húsvétkor, megvoltak a minták, bele tudtak kezdeni az életbe

– magyarázta, hangsúlyozva, hogy a globalizációval, a külső élet gyorsításával mindez már a múlté, nincs minta, nincs követendő példa. A városba költöző generációk pedig ott álltak aztán a feszítő kérdéssel: mit kell csinálnunk a városban? Az előadó szerint nem szándékosan vesztették el a fonalat az emberek, egyszerűen nem tudták, hogyan tovább. – Mi vagyunk gyakorlatilag az első generáció, amelyik ezt tudatosítja, amelyik érzi a nagy kérdést: ebben a közegben hogyan adjuk át az értékeket a gyermekeinknek? – mutatott rá.

A teremtés képessége

A Férfiak Klubja alapítója szerint a házasságban sosem késő feltenni a kérdést: mire szövetkeztünk annak idején? Merthogy biztosan nem csupán arra, hogy megosszuk a rezsiköltségeket. S nem is egyszerűen arra, hogy megéljünk néhány bulit, utazzunk, fogyasszunk, vásároljunk együtt – jóllehet az nagyon fontos, hogy tudjuk együtt élvezni az életet.

Arra szövetkeztünk, hogy élet maradjon utánunk

– jelentette ki, megjegyezve, hogy az állatokkal mint ösztönlényekkel szemben mi, emberek megkaptuk Istentől a teremtés képességét. Sokan gondolkodnak úgy, „van már gyerekem, én megtettem a dolgomat”. Ez azonban Bedő Imre szerint kevés, hiszen a gyereknek olyan nevelést kell adni, hogy aztán képes legyen jobb világot építeni, mint amilyenben élünk.

Vágyat teremteni. Vágyat a gyerekben arra, hogy olyan legyen a családi élet, hogy ő is ilyet akarjon

– Bedő Imre szerint ez a legfontosabb. – Sajnos ma nem ezt látni. Az iskolarendszer is – ahová háromévesen bekerülünk – arra neveli a gyereket, hogy később majd jó munkavállaló legyen belőle. De azzal, hogy majd felnőve ő is szövetkezzen egy ellenkező neművel az élet továbbadásának folytonosságára, már sokkal kevésbé foglalkoznak – fogalmazott, s egyúttal leszögezte azt is: nem az adta tovább az életet, akinek gyereke van, hanem az, akinek az unokájának is lesz gyereke.

Viharálló szövetség

Bedő Imre három pillért említett, amelyek a viharálló, válságálló szövetség alapjait jelentik. Az első pillér az az alapvetés, hogy

a férfi a család alapítója.

Ez a tudat nyújtja ugyanis a legnagyobb biztonságot a gyermekét megszülő nőnek, akinél amúgy a kocka el van vetve már a gyerek születésénél – hiszen neki akkor is ott kell lennie, ott kell állnia mindig, ha esetleg nincs vele férfi. Mint hangsúlyozta, korábban kétféle felelősségre nevelték a fiúkat: arra, hogy idővel a családjuk élére kell állniuk és arra, hogy a közösségért áldozatot kell hozniuk, azt meg kell védelmezniük baj esetén. Vagyis az önkéntes felelősségvállalásra nevelték őket, nem a munkára – utóbbihoz egyszerűen hozzászoktak. – A fát fel kellett vágni, a lovat be kellett fogni, szántani muszáj volt – sorolta, hozzátéve, hogy mindez teljesen természetes volt a családban.

Bedő Imre egy korábbi előadásán. Fotó: Fejér Megyei Hírlap/Fehér Gábor

Szerinte tévedés a nők biológiai órájáról és hasonlókról beszélni a házasság esetében, arról van ugyanis szó, hogy éppen a férfi életének ad értelmet a férfi–nő szövetség, illetve a család. – Akkor kezdődik az élet – mutatott rá, megjegyezve, hogy ma ezzel ellentétben sokan úgy fogják fel, hogy a házasságkötéssel – amely amúgy is csak valamifajta elvárás – lesz vége az addigi szabad életüknek.

Bedő Imre arról is beszélt, hogy a kismama-depresszió nem kitaláció.

A fiatal anyák sosem voltak annyira egyedül, mint ma. Volt szomszédság, társaság, az asszonyok közösen dolgoztak, nem bezártan éltek a kis lakásukban

– mutatott rá. Hangsúlyozta: ha van valami holtbiztos, az a férfi jelenléte a családban. Ez – mondta viccesen – nem azt jelenti, hogy a férfi otthon van és egész nap mosogat, hanem azt, hogy érződik az attitűdjén, a napirendjén, hogy ő ott van, jelen van, és ha nehéz is, együtt csinálják a nővel, amit kell. – A gyereket megszülő nőnek, a jövő nemzedékének a legnagyobb stabilitást a férfi adja, de ebben a nőnek partnernek kell lennie – foglalta össze Bedő Imre.

Egyedül Isten tökéletes!

Második pillérnek a jó párválasztás fontosságát nevezte. Szintén a régi világot említve azt mondta, akkor egy legénynek egy ezerfős faluból mondjuk 20-30 leány jöhetett szóba, aki korban is megfelelt neki. – De őróluk mindent tudott, ahogy a lányok is viszont a fiúkról! – magyarázta, emlékeztetve, hogy falun mindenki tudta, ki hol lakik, milyen ez a család, milyen az, tudták egymásról, hogy ki hogy él, mit csinálnak, mit csináltak a felmenői. Ezzel szemben

ma a városban „tök ismeretlen” fiatalok találkoznak egymással, semmit sem tudnak egymásról, egymás neveltetéséről, esetleges gyerekkori sérüléseiről.

– Más egy jó csajt keresni, mint egy jó feleséget – érzékeltette a problémát.

Szerinte ha ez a megismerés nem történt is meg azelőtt, soha nem késő tenni érte. Átbeszélni, kibeszélni korábbi dolgokat, sérelmeket, „kitenni az asztalra” a régi, akár elfojtott gyerekkori problémákat. – Ezek elkezdik összehozni a mi szövetségünket. Igazi, addig nem is sejtett kincset találhatunk a másikban – jegyezte meg.

Bedő Imre kiemelte, ma az emberek a „külső programozás”, vagyis a média és más torzító hatások nyomán a tökéletesre vágynak.

A régieknek nagyon sokat segített a kereszténység. Hiszen a keresztény tanítás szerint egyedül Isten tökéletes, mi tökéletlenek vagyunk

– mutatott rá. Hozzátette, hogy a házasságban két tökéletlen ember találkozik, akik lényegében munkatársat keresnek a másikban arra, hogy az élet továbbadásával járó feladatokat együtt, szövetségben megoldják.

Piros pontok egymásnak

Ezzel az előadó rátért a harmadik pillérre, amelyet Böjte Csaba ferences szerzetes nyomán úgy fogalmazott meg, hogy azok maradnak együtt, akik együtt tudnak dolgozni. Bedő Imre szerint mára ez is teljesen megváltozott: a férfi és a nő munkahelye messze van egymástól, és nem látják egymást a sietős reggelek és a fáradt esték kivételével. – Ma minden, amit a másik csinál, csak „sztori” a másik számára, hiszen ő nem vesz benne részt. Régen a ház körül dolgozva látták egymást, biztosak voltak egymásban, hogy mindketten a családért dolgoznak – magyarázta Bedő Imre.

A helyzetet úgy érzékeltette, hogy például, amikor az asszony kinézett a ház ablakán, s látta, hogy a férfi befogja a lovat vagy megjavítja valamelyik mezőgazdasági eszközt,

„adott neki egy-egy piros pontot magában”.

A férfi pedig, amikor bement este, és látta, hogy a ház tiszta, majd jóízű töltött káposztát kapott vacsorára, szintén „adott két piros pontot” az asszonynak. Szerinte normális esetben ez így jól működött, a házasok biztosak lehettek egymásban.

Kötéllé lenni

Előadása végén a Férfiak Klubja alapítója az elköteleződés és a szövetségkötés lényegéről beszélt. Mint mondta, az elköteleződés kifejezést is teljesen kiforgatták mára, és úgy értelmezik, mintha előtte szabadon szállnának a fiatalok, majd utána kezük-lábuk gúzsba lenne kötve.

Pedig a „köt” és „kötél” szavakból származó szó nem azt jelenti, hogy meg leszek kötve. A kötél ősi eszköz, amelyet minden olyan fontos dolog kikötésére használtak, amelyről azt akarták, hogy ne vesszen el.

Kell lennie a világban olyan valakinek, aki nem akarom, hogy elvesszen számomra, s vállalom, hogy kötéllé változva én tartom meg őt!

– fejtette ki érzékletesen, s hangsúlyozta: „ne féljünk az elköteleződéstől, mert ez ad értelmet az életünknek!”.

Szétszakíthatatlan szőttes

A szövetség szó alapja a „sző”, ami azt jelenti, hogy rendezetten teszek össze szálakat. Az előadó szerint sok kapcsolat azért esik szét, mert a felek nem akarják összeszőni az életüket. Holott a férfi hosszirányú szövetét át kell szője a nő keresztirányú szövete. – A férfi mindenben át van szőve a nővel, s a nő mindenben át van szőve a férfival – érzékeltette, hozzátéve, hogy össze kell szőni a férfi és a nő családját, barátait, össze kell szőni a szellemieket, az anyagiakat, össze kell szőni az időt.

Az ilyen szőttesen, vagyis az ilyen szövetségen keletkezhetnek ugyan lyukak, de az soha nem fog szétszakadni. Nagy bátorság kell hozzá, de aztán ez a szövetség válik a legstabilabb dologgá, ami csak létezik

– hangsúlyozta Bedő Imre.

Borítókép: Bedő Imre, a Férfiak Klubja alapítója (Fotó: Teknős Miklós)