A pókok különféle mezőgazdasági kultúrákban számos rovarkártevő fontos természetes ellenségei, ennek ellenére az ízeltlábúak e csoportjának populációváltozásai más rovarokhoz képest alulkutatottak. Ennek ellensúlyozására törekedett az ATK Növényvédelmi Intézetének kutatócsoportja az ÖK Lendület Táj és Természetvédelmi Ökológiai Kutatócsoportjának bevonásával.
A beszámoló szerint a kutatók a 23 évvel ezelőtti német vizsgálatot egy peszticidekkel nem kezelt lucernaföldön és füves szegélyében ismételték meg, a helyi változások hatásainak kiküszöbölésére törekedve. A gyűjtési időszakban, a módszerekben és a mintavételben az akkor alkalmazott protokollt reprodukálták.
A vizsgálatok eredményeinek összevetése a pókállomány drasztikus fogyatkozását mutatta: a lucernában 45 százalékkal, míg a földet övező természetközeli füves szegélyben 59 százalékkal kevesebb pókegyedet találtak. Ugyanakkor a fajgazdagságot illetően csak minimális csökkenést, inkább egyes fajok kicserélődését és sok gyakori faj állományának megtizedelődését tapasztalták.
A vizsgálat nemcsak a hasznos pókok visszaszorulásának veszélyére hívja fel a figyelmet, hanem egyúttal arra is rámutat, hogy a rovarapokalipszisnek nevezett jelenség nem vezethető vissza esetleges lokális változásokra, hanem nagyobb léptékű folyamatok leképeződése okozza – figyelmeztettek a vizsgálat nyomán a kutatók.
