Munka és magánélet egyensúlya: új szelek fújnak a munkaerőpiacon

A cégeknek be kell látniuk, már nem a csocsóasztal fogja meggyőzni a jelöltet, hanem egy olyan gesztus, mint például a kispapák, kisgyermekes családok iránti fokozott figyelem, a rugalmasabb munkaidő vagy épp a home office lehetősége – vélte Molontay Patrik fejvadász, aki szerint a pénz mellett egyre többeknek lett prioritás a munka és a magánélet egyensúlya. Samu Péter karriercoach pedig arról beszélt, a fiatal, Z generá­ciós munkavállalók ugyan kevésbé lojálisak, de a rájuk nehezedő elvárások miatt állandó szorongásban élnek.

1670213302 Fotó: Standret

– Fontos azt látni, hogy nem minden munkaterület alkalmas a home office-ra. Ahol elengedhetetlen az egymás inspirálása és a kreatív ötletelés, a csapatban történő problémamegoldás, ott nagyon nehezen tud ugyanolyan hatékonyan működni a távmunka. A mi fejvadászcégünk esetében például, ahol a jelöltekkel és saját kollégáinkkal való folyamatos, néha percenkénti kapcsolattartás létfontosságú, nem igazán kedvezett az otthoni munkavégzés, mert a kollégák megszokták, hogy ha elakadnak, egymáshoz fordulnak vagy odaszaladnak hozzám tanácsért. Az otthoni munkavégzés menedzsmentszempontból is kifejezetten nagy kihívás, vezetőknek nehéz összetartani egy csapatot úgy, hogy mindenki otthon ül, és a legtöbb esetben csak kamerán át látják egymást – fejtette ki, majd hozzátette:

Tetszik vagy sem, a cégeknek be kell látniuk, hogy már nem a csocsóasztal fogja meggyőzni a jelöltet, hanem egy olyan gesztus, mint például a kispapák, kisgyermekes családok iránti fokozott figyelem, a rugalmasabb munkaidő vagy épp a home office lehetősége.

Ezt bizonyítja egy HR-es felmérés is, amely 17 országban, mintegy 33 ezer dolgozó részvételével készült: a válaszadók kétharmada megfontolná a munkahelyváltást, ha a munkaadója újra bevezetné a bejárást és a heti negyvenórás irodai jelenlétet. A válaszadók fele pedig még a fizetésének egytizedéről is lemondana, csak ne kelljen visszamennie az irodába.

 

ÚTKERESÉS, MEGANNYI ZAJ

– A munkavállalókat tehát két táborra lehet osztani: egy részük, főképp az X és Y generáció, nehezen elmozdítható, míg a Z generáció jön-megy a munkahelyek között – vette át a szót Samu Péter karriercoach, aki szerint a ’96 után születettek egyre nagyobb arányban kérnek szakértői segítséget. 

Érdekes látni, hogy a friss diplomások jelentős része nem kötődik a munkahelyéhez, kevésbé lojálisak, és könnyedén állnak fel a székükből, miközben egyre inkább elhatalmasodik bennük egy belső bizonytalanság. Bár a munkaerőhiány versenyelőnybe hozta a munkavállalókat, az elmúlt évek viharai, a járvány, az infláció, a háború alapjaiban ingatta meg mindannyiunk biztonságérzetét. Pedig a biztonság alapvető szükségletünk: a fiziológiás szükségleteink után a biztonságra való törekvés a legalapvetőbb az ember életében

 – hívta fel a figyelmet, hozzátéve, hogy a gyakori váltás mögött sokszor nem a munkahelyi problémák húzódnak meg, de még csak nem is a főnökkel van gond. – Attól, hogy valaki munkahelyet cserél, még nem biztos, hogy jobban is érzi majd magát, és valóban a vélt problémát orvosolta vele. Véleményem szerint hamis biztonságérzetet ad az, amikor valaki az egyik irodai székből a másikba ül. Legtöbbször ráadásul nem a munkahelyünk okozza a bennünk lévő válságot, hanem valamilyen régebbről, mélyebbről fakadó dolog. A legtöbbünknek nehezére esik megfogalmazni, mire vágyunk igazából. Több fizetést, magasabb beosztást keresünk, hajt minket egy belső hang, hogy több van bennünk. De mit jelent ez a több? Valójában ez egy hiányérzet – emelte ki.

Samu Péter karriercoach szerint a gyermekkorból hozott hiedelmeink is gátolhatnak minket az előrelépésben     Forrás: LinkedIn

A karriercoach sokszor találkozik olyan esetekkel, ahol az elakadás a gyerekkorból fakad. – Felmenőink középszerű élete, munkája középszerű munkaminőséghez vezetett, amely kihat a következő generációra is. Éppen ezért fontos, hogy a hiedelemrendszerünket is felülvizsgáljuk, vagyis azt, hogy mondjuk a főnökünkről alkotott képünk valóban a mi meglátásunk, véleményünk, vagy szintén egy gyerekkori mintából fakadó berögzülés. Ha gyerekként mindig azt hallottuk, hogy a szüleink főnöke ilyen meg olyan, vagy a pénz sosem jön könnyen, felnőttként mi is auto­matikusan ezek szerint rendezzük be az életünket és a munkahelyi körülményeinket is. Befolyásolja a munkánkat, annak minőségét, és nem fogunk tudni egyről a kettőre jutni, jó fizetésben megállapodni, mert a hiedelmeink gátolnak minket az előrelépésben. Merjünk változtatni a szokásainkon! – javasolta.

A tanácsadó szerint fontos látni azt is, hogy a Z generáció már egy olyan világba született bele, ahol az azonnal elérhető információk ugyan megszokottak, de a folyamatos, ezzel járó zajban nekik sem könnyű élni. Erre a generációra ezért különösen jellemző a figyelemzavar, a felmérések szerint átlagosan három másodpercig tudnak odafigyelni egy beszélgetés során. 

– Néhány évtizede még amiatt volt nagy nyomás a következő generációkon, hogy továbbvigyenek egy családi mesterséget, hagyományt. Ma viszont, kis túlzással, bármilyen szakmát választhatunk, minden kommunikációs csatorna arra ösztönöz minket, hogy valósítsuk meg önmagunkat, csak épp azt nem mondták el, hogyan tudjuk mindezt véghez vinni. A pályaválasztás előtt álló vagy pályakezdő fiataloknak további terhet jelent az is, hogy a generációjukra jellemző terhelhetőséget és kockázatvállalást el is várják tőlük a munkaadók – sorolta, majd azzal folytatta: 

Ahhoz, hogy virágba borulhassunk, helyre kell hoznunk a gyökérproblémákat. 

– A karrier már egy következménye annak, hogy milyen az életünk. Egyfajta tükör, hogy az életet milyen minőségben éljük. Egy olyan munka, amit csak közepesen szeretünk, folyamatosan mérgezi a virágunkat. Ha a viszont változtatunk a munkánk minőségén, az életünk minden területén változást érünk el. Ehhez azonban önismeret, belső fejlődés szükséges. Ha ugyanúgy működünk, mint korábban, de munkahelyről munkahelyre ugrálunk, az nem hoz valódi változást magával, csak menekülést – foglalta össze Samu Péter.

Borítókép: illusztráció (Forrás: Shutterstock)