Máthé Zsuzsa, a Szent István Intézet igazgatója szerint veszélyes tévútra került az emberi jogok újraértelmezésére tett posztmodern kísérlet, amely ma – elsősorban a szexualitás témájára koncentrálva – az ember öndefiniálását tette meg a gondolkodás és most már a jogalkotás zsinórmértékének is. Máthé Zsuzsa rámutatott, manapság az identitást egyre inkább a szexualitás kérdéskörére igyekeznek redukálni, mintegy igazolást keresve egy szabados, erkölcsi gátak nélküli életformához, amely menthetetlenül elvezet a társadalmak bomlásához is. Mint fogalmazott, jelenleg egy hamis, erőszakosan térítő szeretetvallás van kialakulóban, amelynek „papságát” a nagy NGO-k emberi jogi aktivistái és az őket kiszolgáló politikusok és celebritások adják.
Egyre inkább tapasztaljuk e két világkép: az Isten törvényeit elfogadók és az Isten személyét a világból likvidálni kívánók ütközését, amely ma az LMBTQ-lobbisták és az abortuszt emberi jogként beállítók harcos követeléseiben mutatkozik meg legnyilvánvalóbban. Ez a kiforgatott jogkiterjesztés vezet el ahhoz, hogy az első generációs emberi jogok szenvednek csorbát, kezdve az élethez való joggal, s folytatva a lelkiismeret szabadságának durva megsértésével, amely elsősorban a keresztény emberek és a keresztény tanítás ellen irányul
– hangsúlyozta az igazgató.
Máthé Zsuzsához hasonlóan Varga Gergő Zoltán is úgy véli: bár nehéz megmondani, hogy szándékosan vagy vakon, de az uniós intézmények és az ENSZ is a hagyományos értékrend, a kereszténységen alapuló társadalom leépítésén munkálkodik. A Szent István Intézet kommunikációs vezetője szerint azok a törekvések, amelyek Európát Isten nélkül képzelik el, óhatatlanul is romba döntik azt.
Akár a hitleri Németországot, akár a sztálini Szovjetuniót nézzük, amelyek halottnak nyilvánították Istent, százmilliós nagyságrendben követeltek emberéleteket. Ezt már kétszer „kipróbáltuk” a XX. század során, de úgy tűnik, Európa vezető politikusainak ez már túl régi lecke
– fogalmazott Varga Gergő Zoltán. Amivel nem számolnak – folytatta –, az az exponenciálisan növekvő muszlim réteg, akiknek a vallása ezen vitatott kérdésekben ugyanolyan szilárdan konzervatív, mint a kereszténység. A különbség az, hogy az iszlámnak – Henri Boulad atya tanúsága szerint – két fő jellemzője van, az, hogy radikális és hogy politikai, amely minden esetben arra törekszik, hogy egyesítsen vallást, társadalmat, politikát és kultúrát. Legrosszabb esetben, ha az unió vezető székeiben ülő keresztény politikusokról újfent kiderül, hogy csak nevükben keresztények, és nem állítják meg ezeket az áramlatokat, majd megállítja az iszlám – hangsúlyozta.
