Indiában sok férj úgy próbál megválni feleségétől, hogy leönti a nőt kerozinnal és felgyújtja

Égési sérült túlélőknek nyújt segítő kezet az a missziós csapat, amely 2013 óta jár vissza Indiába, hogy a többségében szándékos gyújtogatásnak áldozatul esett nőkön és gyermekeken végezzenek helyreállító műtéteket. Lévay Bernadett-tel, az orvoscsapat magyar tagjával beszélgettünk.

Lévay Bernadett, az indiai misszió magyar orvosnője Indiában, Maharashtra tartományában, helyi szakemberekkel. Fotó: Lévay Bernadett

– Hogyan kapcsolódott a misszióhoz és milyen szakemberekből áll a csapat?

– Még csupán rezidens voltam, amikor egy német kolléganő megkérdezte, van-e kedvem csatlakozni egy misszióhoz, amelyben női plasztikai sebészek elmaradott országokban élő nőket operálnak. Nem volt kérdés, hogy igent mondjak-e, hiszen így nőként nőknek és olykor gyermekeknek is segíthettem. Ez volt a tizedik missziós utunk. A csapat tagjai között jól képzett női plasztikai sebészek, női altatóorvosok és egy asszisztens is van.

– Miben és hogyan tudnak segíteni az áldozatoknak?

– A legtöbb esetben ebben a kiszolgáltatott helyzetben a társadalom alján élők vannak, akik nem tudják megfizetni a helyreállító műtéteket. Ezekben a szegény országokban nincs tb-támogatás, senki nem foglalkozik az ilyen esetekkel. Mi is egy alapítványon keresztül hirdetjük érkezés előtt, hogy lehet nálunk jelentkezni. India Maharashtra tartományában egy helyi magánklinika karolta fel ezt az ügyet, az ottani két műtőben végezzük a legtöbb beavatkozást. A helyreállító műtét, a bőrátültetés a leggyakoribb. Ugyanis van, aki a száját nem tudja kinyitni, ha leég az arca, de előfordult olyan is, amikor egy fiatal anya karja ráégett a testére, így saját magát sem tudta ellátni, vagy csak nehezen. Egy kisgyermekre emlékszem, aki az anyja mellett aludt, amikor felcsaptak a lángok. Neki szintén a karját kellett felszabadítani, hogy teljes életet élhessen.

– Mit ért felszabadítás alatt?

– Ha megég a bőr, kontraktúra alakul ki, vagyis összerándul a bőr: van, amikor a felkar az alkarral ég össze, emiatt nem tudja kinyújtani a kezét vagy az ujjait. De miután alvás közben éri ezeket a nőket a támadás, gyakori, hogy a nyak ráég a mellkasra, emiatt nem tudják felemelni a fejüket sem, csak előrehajolt pozícióban képesek tartani. Ráadásul ezek a hegek még ilyenkor is fájnak, nagyon nehéz így élni a mindennapi életet, még magukat sem tudják sokszor ellátni, nemhogy a gyermekeiket.

A helyreállító műtétek párhuzamosan, két műtőben zajlanak. Fotó: Lévay Bernadett

– Egy-egy misszió során hány nőnek, gyermeknek tudnak segíteni? Mennyi ideig vannak külföldön?

– Másfél-két hetet, alkalmanként három hetet töltünk Indiában egy-egy misszió alkalmával. Az, hogy hány áldozatnak tudunk segíteni, attól függ, milyen beavatkozást igényelnek. 

Minimum negyven, de akár hetven beteget is meg tudunk műteni, két műtőt biztosítanak nekünk, ahol gyakorlatilag folyamatosan, párhuzamosan zajlik a munka.

Ilyenkor nincs idő gondolkodni, minden percét kihasználjuk annak az időnek, amit ott töltünk, és egyszerűen csak bízunk abban, hogy teljes körű segítséget nyújtunk. De mindvégig tudjuk, hogy ilyenkor nemcsak a test sérül, hanem a lélek is.

– Mi az, ami miatt újra és újra visszatérnek Indiába?

– Felelősnek érezzük magunkat értük, a fiatal anyákért és gyermekeikért. Ezért is lettünk orvosok. Sebésztársaimmal és az altatóorvossal is egyre nagyobb hévvel vágunk neki egy-egy ilyen útnak. Családjaink is megértik és elfogadják, hogy ilyenkor elvonulunk, elutazunk egy időre. Hiszek benne, hogy minden egyes élet megmentésével lehetőséget adunk egy új életre.

– Nyomon követik ezeknek a nőknek az életét a beavatkozást követően? Van, akivel tartja a kapcsolatot? Hogyan változott az életük az egykori pácienseknek?

– Némelyik áldozattal, akit megműtöttem, tartom a kapcsolatot a mai napig; és van, aki a korábbi misszióim alkalmával hallott rólam, rólunk, és jelentkezett, hogy szeretné, ha megoperálnánk. Fantasztikus, amikor az áldozatok megkeresnek minket később, és elmesélik, hogy miben változott az életük. Hogy mondjuk újra használni tudják a kezüket, vagy ellátni, megölelni a gyermekeiket. A legtöbben nemcsak az alapvető életfunkciójukat kapják vissza, hanem esélyt is egy boldogabb életre.

Borítókép: Lévay Bernadett, az indiai misszió során egyik páciensével, akin helyreállító műtétet hajtottak végre, miután teste összeégett (Fotó: Lévay Bernadett)