Az egykori Jugoszlávia elleni NATO-légiháború idején olyan dolog történt, ami előtte még soha, 1999. március 27-én a világon elsőként föld-levegő rakétával lelőttek egy lopakodót, egy amerikai gyártmányú F–117 Nighthawk támadó repülőgépet.
A vajdasági magyar, pontosabban al-dunai székely származású Dani Zoltán egysége, a néhai Jugoszláv Néphadsereg 250. légvédelmi dandár 3. rakétaosztálya negyedszázada a Belgrádtól nyugatra lévő Simanovci közelében egy régi Volhov tüzelőállásban várakozott.
Mivel a tűzmegnyitásra csak egy alkalom adódott, ezért az eredeti négy helyett többnyire csak két indítóberendezés volt aktiválva, és azokon sem négy, hanem csak kettő rakéta volt készenlétben. A szovjet gyártmányú, addigra már sokak által leírt, elavultnak tekintett Nyeva-komplexum alkalmazása során egy célra általában két rakétát indítanak, és ha erre sor került, akkor azonnal bontani kell a rendszert az áttelepítéshez.
Mivel a nyílt rádiózást és a mobiltelefon-hálózatot le lehetett hallgatni, ezért a rakétaosztályok vezetékes hálózaton keresztül tartották a kapcsolatot a légvédelmi központtal, amely egyébként Belgrád egyik kerületében, egy föld alatti bunkerben működött. A 3. osztály P–18-as radarját kora este, 18 órakor kapcsolták kisugárzásra, ami érdekes módon nem volt olyan veszélyes dolog.
A NATO egyik komoly hiányossága volt, hogy ezekkel az „elavult”, méteres hullámhosszon dolgozó rendszerekkel nem számoltak, technikai okok miatt a bemérő és zavaró eszközök sem működtek az alacsony VHF-tartományban.
A székely származású Dani Zoltán egy tavalyi előadásán a Magyar Nemzetnek felidézte: egészen kis dolog segítette őket a csodához, mégpedig az, hogy a légvédelmi rakétarendszer irányítóegységében – engedély nélkül – kicseréltek egy kondenzátort, illetve módosították az egyik tekercs beállítását, ahogy ő fogalmazott, „félrehúzták a frekvenciát”, és ezzel érzékelni tudták az amerikai lopakodót.
Aznap este rossz idő volt, ezért a NATO hadműveleti tervezői egy sor bevetést töröltek időjárási okok miatt, így főként az amerikai légierő alacsony észlelhetőségű gépei indultak a Belgrád környéki célpontok ellen. A bevetésről már visszafelé indultak a gépek, amikor négy „lopakodó” 20 óra 40 perckor megjelent a P–18-as radar képernyőjén. Ezt Daniék azonnal jelentették a parancsnokságnak, ahol fogalmuk sem volt a dologról, a többi rakétaosztály radarjai ugyanis semmit sem láttak. A tűzparancsot azonnal megkapta a 250. légvédelmi dandár 3. rakétaosztálya.
A Nyeva-komplexumnak harmadszorra sikerült befognia a célt, amely az új-mexikói Holloman légibázisról Európába áttelepült 82-0806-os oldalszámú F–117A Nighthawk volt. Néhány másodperc különbséggel két rakétát indítottak az ekkor 13 kilométer távolságban és 8000 méteres magasságban lévő gépre, amelyet a második eltalált.
Az amerikai gép pilótája, a szlovén származású Dale Zelko alezredes látta a gyorsan felé közeledő tűzcsóvákat, és a találat előtt néhány pillanattal már tisztában volt vele, hogy nagy a baj. A rakéta közeli robbanásának lökéshulláma miatt az amerikai gép pilótája átmenetileg nem is tudta megfogni a lába között lévő katapultfogantyút. Végül sikeresen elhagyta a gépet, amely a Budjanovci falu szélső házaitól pár száz méterre lezuhant, ahonnan a az amerikai harci kutató-mentő szolgálat időben kimentette.
A szenzációs eseményről másnap az egész világ értesült, a „láthatatlan” gép elvesztése sokkhatásként érte a NATO bevetéstervezőit és a pilótákat is. A lezuhant gép darabjait a szerb hatóságok azonnal begyűjtötték; nagy részük a belgrádi repüléstörténeti múzeumban látható, de több mint valószínű, hogy fontos elemek eljutottak az orosz és kínai tervezőintézetekhez is, nagyban segítve az ott folyó kutatásokat, fejlesztéseket.
