Egyre kínosabb információkra derül fény Magyar Péter új pártja, a Tisztelet és Szabadság (Tisza) Párt egyik alapítójáról, Deák Boldizsárról. Ezek sorába illeszkedik a legújabb adalék.
Amikor az egri nyilvánosságban Deák múltjáról érdeklődtünk, sok más mellett megtudtuk: közismert, hogy a Tisza Párt alapítója Erdélyből származik. Biztosnak látszik az is, hogy még az 1970-es évek előtt költözhetett Magyarországra a szomszédos Romániából. Egerben és környékén többen úgy tudják, hogy Deák Boldizsár nem feltétlen saját elhatározásából tette át székhelyét hazánkba, hanem megbízatást kellett teljesítenie, amit a román titkosszolgálatoktól kaphatott. Bár konkrét bizonyítékok egyelőre nincsenek ennek a verziónak az alátámasztására, de a korabeli román politikai vezetés működését ismerők szerint jó esély van arra, hogy Deákot valóban „küldték” Romániából hazánkba.
Hálózatépítés?
Erről kérdeztük Pászkán Zsoltot, a Külügyi és Külgazdasági Intézet Románia-szakértőjét, aki hangsúlyozta, hogy csak általánosságban tud beszélni a rendszerváltás előtti időszak román–magyar viszonyrendszeréről, de úgy fogalmazott, nem lenne meglepő, ha Deáknak köze lett volna keleti szomszédunk állambiztonsági szerveihez. Pászkán Zsolt úgy jellemezte a korszakot, hogy akkoriban, az 1970-es évek közepe előtt, nem volt gyakori a romániai magyarok átvándorlása Magyarországra, ez a folyamat 1974 után, a Ceausescu-féle személyi kultusz kialakulása és a magyar kisebbség egyre romló helyzete miatt erősödött fel.
– Azt tudjuk, hogy ezt megelőzően inkább az volt a jellemző a hazánkba telepedő romániai magyarok többségére, hogy konkrét céllal, vagyis megbízatással érkeztek – mondta a szakértő. Hozzátette: ha valóban a romániai szolgálatok küldték Magyarországra Deákot, akkor vélhetően az lehetett a feladata, hogy kialakítsa azokat a hálózatokat, amelyeket később bármikor aktivizálhatnak és felhasználhatnak a szomszéd állam politikai érdekei szerint.
Magyar Péter, a büszke
Érdemes felidézni: Magyar Péter azzal büszkélkedett, hogy a Tisztelet és Szabadság Pártban és annak vezetőiben megtalálta azt a társaságot, akikkel közös az értékrendje és akiknek nincs vállalhatatlan múltjuk. Ezzel szemben az elmúlt napokban több olyan tény látott napvilágot, amelyek egyenként is elegendőek ahhoz, hogy cáfolják Magyar bőszen hangoztatott morális és politikai önmeghatározását, aminek középpontjában a tisztesség, a megvesztegethetetlenség és a politikai elit „levitézlett” szereplőitől való szigorú elhatárolódás áll.