Orbán Balázs: A békéért dolgozni kell!

A békéhez először tűzszünetre van szükség. Csak ez után lehet kidolgozni a konfliktust lezáró béketervet. Aki ezt nem fogadja el, az nincs tisztában a békekötés tudományával.

Orbán Balázs (Fotó: Facebook)

Ezen tudományos vizsgálgatok egyik fontos eszköze, s lényegében kiindulópontja a múltbeli konfliktus statisztikai elemzése. A múltbéli háborúk adatainak elemzése azt mutatja, hogy egy fegyveres konfliktus első 30 napja után folyamatosan romlik a békekötés esélye. Ezért lett volna kifejezetten üdvös, ha az szomszédunkban zajló háború résztvevői már az első pillanatban hallgatnak a magyar kormány békefelhívására, vagy legalább folytatják a 2022 márciusában megkezdett törökországi tárgyalásokat. Azt látjuk ugyanis, hogy ha egy háború elhúzódik, akkor nagyon nehézzé válik annak lezárása.

Az Uppsala Conflict Data Program (UCDP) által a konfliktusok lezárásáról 1946 óta gyűjtött adatokat elemezve kiderül ugyanis, hogy ha az államközi háborúk egy évnél tovább húzódnak, akkor jellemzően több mint egy évtizedig is eltarthatnak. Minél régebb óta zajlik tehát egy háború, annál nehezebb befejezni.

Ez a felismerés azonban tovább növeli a béketárgyalások megkezdésének mielőbbi szükségességét, és ez újfent a magyar kormány béke iránti elkötelezettséget igazolja.

Az UCDP adatait elemző kutatás pedig azt is mutatta ki, hogy az államközi konfliktusok ötven százaléka valamilyen tárgyalásos rendezéssel zárul, úgymint tűzszünet (egy a gyakoribb) vagy békemegállapodás (ez a ritkább). A kettő közötti fontos különbség, hogy az első az erőszak ideiglenes vagy permanens felfüggesztéséről szóló megállapodás, míg a második a konfliktus főbb okait orvosló megállapodás, ennek megfelelően az elsőt számos alkalommal megsértik a felek). Mindemellett elmondható, hogy 1989 és 2020 között több mint 2000 tűzszünetet hirdettek világszerte.

A békekötés statisztikai tanulságain túl az orosz–ukrán háború vonatkozásában is születtek a béke feltételeit vizsgáló tanulmányok. Az egyik ilyen tanulmány, bár alapvetően a mostani konfliktusra fókuszál, azt is számba veszi, hogy általában miként zárul egy fegyveres konfliktus. Eszerint az esetek 30 százalékában (!) tűzszünettel, 21 százalékában az egyik fél győzelmével, a 16 százalékában békekötéssel, s 33 százalék azon esetek aránya, ami ettől eltérő eredménnyel zárul – ez sajnos jellemzően befagyott vagy elhúzódó konfliktust jelent. Mivel ez a tanulmány az orosz–ukrán konfliktus lezárásának feltételeit vizsgálja, ezért kitér a békét történelmileg motiváló tényezőkre is.

Eszerint a háború befejezéséről szóló irodalom öt kulcsfontosságú paramétert azonosít, amely befolyással lehet a békefolyamatok mihamarabbi elindítására:

• A siker/győzelem kilátása a felek katonai erőegyensúlyának és az egyes felek által kitűzött célok elérhetőségének függvényében. 
• A háború emberi, gazdasági és katonai költségei. 
• A nemzetközi közösség vagy harmadik fél által a hadviselő felekre gyakorolt kézzelfogható külső nyomás, például közvetítés, beavatkozás vagy szankciók révén.
• Az egyes oldalak kulcsfontosságú döntéshozóira nehezedő belpolitikai nyomás a hazai közvéleményen, a belpolitikai pozíción, valamint a politikai és katonai elit nyomásán keresztül mérve.
• Pozitív ösztönzők a konfliktus rendezése érdekében mindkét fél számára.

A fentiekből is látszik, hogy a háborús állapot idővel nemcsak a hadviselő felek, de külső szereplők számára is fenntarthatatlanná válik. Ráadásul más kutatások szerint egy mindkét félnek fájó patthelyzet a tárgyalóasztalhoz kényszerítheti a szereplőket. A felek ilyenkor elismerik, hogy árt nekik a status quo, de azt is tudják, hogy katonailag nem tudják legyőzni a másik oldalt. A tárgyalások tehát logikus utat jelentenek a fenntarthatatlan állapot feloldásában.

A békekötés művészete

A békepolitika kritikusai viszont általában úgy érvelnek, hogy konkrét béketerv nélkül nem lehet tárgyalóasztalhoz ülni. Akarva-akaratlanul a Vadászat a Vörös Októberre című film egy jelenete jut erről az eszembe, ahol egy amerikai admirális jellemezte úgy akkori hidegháborús ellenfelüket, hogy: „Az oroszok a budira sem mennek anélkül, hogy tervet készítenének.”

A sors iróniája, hogy most épp a nyugati és amerikai háborúpárti erők azok, akik a filmbeli oroszok módjára viselkednek.

Pedig a békefolyamatokra vonatkozású tudásunk nem őket igazolja. Az Edinburghi Egyetem Politikai Rendezések Kutatási Programja több mint 1500 békemegállapodást tartalmazó új adatkészletet hozott létre, a PA-X adatbázist. A vizsgálataik szerint minden békefolyamat legelső és nélkülözhetetlen eleme a tűzszünet, a békemegállapodás előkészítése csak ezután következik. Azaz a feleknek jellemzően nincs jól körvonalazott béketervük, mielőtt tűzszünetet hirdetnek és tárgyalásokba kezdenek, hanem épp az előző alfejezetben tárgyalt paraméterek kényszerítik őket a harcok először ideiglenes beszüntetésére és a béketárgyalások megkezdésére. Az, hogy a végleges béke milyen lesz, az épp a tárgyalások során alakul ki, nincs előre megírt béketerv.

A békeirodalom öt további tanulsága

A békeirodalmat tanulmányozva további tanulságokra lehetünk figyelmesek azzal kapcsolatban, hogyan születnek a békék. Ezek egyrészt esettanulmányok, másfelől a konfliktusok sajátosságaiból következő megfigyelések. Ezek a tanulságok is azt mutatják, hogy magyar kormány kritikusainak konkrét béketervre vonatkozó görcsös mániája minden alapot nélkülöz, valamint megerősíti azt, hogy ha békét akarunk, azért harmadik félként is tenni kell:

1. A békéhez vezető első állomás a tűzszünet. A békefolyamatok általában legalább három tűzszünetet tartalmaznak – csak Boszniában 1992 és 1995 között 44 volt, Észak-Írországban pedig tizenegy megállapodást kötöttek a nagypénteki megállapodás előtt, 21-et pedig azt követően a végrehajtás biztosítása érdekében.

2. A béketárgyalásokat nélkülöző magas intenzitású konfliktusok a legvéresebbek közé tartoznak. A 2021-ben fennálló 32 aktív fegyveres konfliktus 44 százaléka esetében nem zajlott békefolyamat. Ide tartozik például az etióp tigréi, a Csád-tó régióbeli Boko Harammal szembeni, a nyugat-száheli, és az észak-mozambiki háború, vagy a Kongói Demokratikus Köztársaságon belüli, az Egyesült Demokratikus Erők elnevezésű iszlamista lázadó csoport ellen folytatott harcok.

3. Európában jelenleg minden békefolyamatban részt vesznek közvetítőként harmadik felek. Az európai kontinensen, egyedülálló módon minden békefolyamatban harmadik felek töltik be a mediátor szerepét. A közvetítő felek többsége nemzetközi szervezet, de az elmúlt években az államok szerepe is felértékelődött. A leggyakoribb közvetítő félként az EBESZ jelenik meg, például az örmény–azeri, georgiai és moldovai konfliktusok kapcsán.

Az EU is jelentős szerepet töltött be az elmúlt évek konfliktusrendezéseiben: Szerbia és Koszovó esetében vezető mediátorként, Georgia esetében társmediátorként, Moldova esetében megfigyelőként, illetve Ciprus esetében érdekelt félként.

Ciprusnál az ENSZ töltötte be a vezető közvetítő szerepét, míg az örmény-azeri konfliktus az államok békefolyamatokban való növekvő mediátori szerepére világít rá, tekintettel Oroszország közvetítő félként és Törökország érdekelt félként való megjelenésére, amely hozzájárult a hadban álló felek tűzszüneti megállapodásához.

4. Nem kell konkrét terv a békeszerződésre ahhoz, hogy a tárgyalások megindulhassanak. A jelenlegi európai konfliktusok gyökere a különböző vitatott hovatartozású területek feletti ellenőrzés megszerzésében keresendő. Azonban e vitatott területek státuszának rendezését a legtöbb esetben blokkolják vagy szándékosan kerülik a tárgyalások során, annak érdekében, hogy a párbeszédet fenntartsák. Példának okáért a Hegyi-Karabah térség Baku általi elfoglalása új status quót teremtett, azonban a tárgyalások alatt, majd a tűzszüneti megállapodás megkötésekor sem jutottak egyezségre a terület végleges státuszát illetően, sőt a tárgyalások most is zajlanak.

5. A vietnámi háború tárgyalásos lezárása mintaként szolgálhat. A vietnámi háború esetében az ellenség sokkal ellenállóbbnak bizonyult a vártnál, a nagyhatalom katonai veszteségei pedig exponenciálisan nőttek. Miután a szüntelen bombázások és a nukleáris csapással való fenyegetés is kudarcot vallott, az Egyesült Államok elérkezettnek látta az időt a béketárgyalások megkezdéséhez. Nixon elnöknek és nemzetbiztonsági tanácsadójának, Henry Kissingernek célja volt, hogy tárgyalásos úton biztosítsák Dél-Vietnám integritását.

A tárgyalások során az amerikai fél fenyegető hangnemben, de a béke ígéretével, nagylelkűséget is tanúsítva igyekezett tárgyalóasztalhoz ültetni az észak-vietnámi felet.

Vietnám esetében a felek párhuzamosan alkalmazták az erőt és a diplomáciát, nem hagyva fel a harcokkal a párbeszéd alatt, annak érdekében, hogy tárgyalási pozíciójukat megtarthassák.

A béketárgyalások megkezdése azonban rendkívül fontos, mivel olyan esetben, ahol a nagyhatalom nem tudja elérni stratégiai céljait, de mégsem vonulhat ki megaláztatva, a tárgyalások hosszú ideig elhúzódhatnak: a vietnámi háború esetében három és fél éven át folytak a hivatalos tárgyalások Párizsban, párhuzamosan a négyszemközti találkozókkal Kissinger és észak-vietnámi tárgyalópartnere között. A privát diplomáciának fontos szerepe lehet egy konfliktus lezárásában, a harcok intenzitásának csökkentésében vagy azok kiújulásának elkerülésében, amelyet nemcsak a vietnámi háború, de az indiai–pakisztáni háborúk, az amerikai–kubai szembenállás vagy a ciprusi konfliktus is jól példáz.

A békéért mindenkinek dolgozni kell

Mindezek fényében érthetetlen, hogy a nyugati világ, az Egyesült Államok és Európa vezetői miért zárkóznak el attól, hogy érdemi lépéseket tegyenek a béke érdekében. Ha nem teszik, s ezt a statisztika is alátámasztja, egyre nagyobb az esélye annak, hogy az orosz–ukrán konfliktus magasabb intenzitásúvá válik. Emellett minél tovább húzzák az időt, annál kisebb az esély arra, hogy a szomszédban zajló fegyveres harcok nem válnak évtizedes konfliktussá.

Nem állja meg a helyét az az érv sem, hogy konkrét béketerv nélkül nem lehet béketárgyalásokat kezdeni. A békéhez vezető út egy elhatározással kezdődik, majd tűzszünettel folytatódik, épp ahogy azt a magyar kormány javasolja. A harcok mihamarabbi felfüggesztése és béke mihamarabbi megkötése – a magyar kormány meggyőződése szerint – Európa és Magyarország érdeke is.

De többről van itt szó, mint érdekről! A számok és elemzések azt mutatják, hogy a magyar álláspont nemcsak érdekeink szerint való, hanem helyes is: a békéhez előbb tűzszünetre van szükség, s csak ez után lehet elkezdeni a konkrét béketerv kidolgozását.

Borítókép: Orbán Balázs (Forrás: Facebook)