Piros eső – Egyedülálló színházi előadás emlékezik a roma holokauszt áldozataira

A Hagyományok Házában Piros esőt kortyolt a föld címmel október 28-án 20 órai kezdettel mutatják be azt az ingyenes színházi előadást, amelyre sok szeretettel várják az érdeklődőket, a megemlékezőket. A darab rendezőjével, Horváth Csabával, aki a Forte Társulat vezetője, és dramaturgjával, Ugron Zsolnával, a Kertész Imre Intézet művészeti igazgatójával beszélgettünk.

Fotó: KKETTK Alapítvány / Kertész Imre Intézet   

Porrajmos – maga a szó is sokáig ismeretlen volt a magyar köztudatban. A szó a cigány holokausztot jelöli, jelentése: elnyeletés, elpusztítás, míg a zsidó holokauszt kifejezés: égő áldozat. A második világháború rémtettei közül kiemelkedően fontos, hogy megemlékezzünk ezen elhallgatott fejezetről. Nyolcvan éve, 1944. augusztus 2-ról 3-ra virradó éjjel háromezer, az auschwitzi cigánytáborban raboskodó romát gázosított el az SS személyzete. Ezt a napot a Cigány Világszövetség 1972-ben nyilvánította a roma holokauszt emléknapjává. Kiemelkedően fontos a méltó megemlékezés, hiszen a kommunista diktatúra évtizedeiben – hasonlóképp a holokauszthoz – sok esetben elhallgatták, hogy a második világháborúban a romákat szisztematikusan, faji alapon irtották ki. Ahogy a holokausztot sem nevezték nevén – a fasizmus rémtetteinek hívták –, ugyanígy a porrajmos sem szerepelt a korabeli sajtóban, megemlékezésekben.

– Miért most alkották meg a darabot? 

Ugron Zsolna: A darab alapötlete Schmidt Mária főigazgató asszonytól származik, ő bízott meg azzal, hogy hozzunk létre egy előadást, ami tiszteleg az áldozatok emléke előtt. Fontosnak tartottuk, hogy a kerek évfordulón megemlékezzünk erről az elhallgatott tragédiáról. A roma holokauszt társadalmi emlékezete és annak feldolgozottsága meglehetősen hiányos össz­társadalmi szinten. Bár a Közép- és Kelet-európai Történelem és Társadalom Kutatásáért Alapítvány az elmúlt tíz évben nagyon sokat tett azért, hogy ez ne így legyen, de van még tennivaló. Magam is szembesültem a saját tudásom felületességével, amikor elkezdtem dolgozni a témán. 

– Hogyan láttak munkához? 

Ugron Zsolna: Megpróbáltam minél több információt összegyűjteni, ebben nagy segítségemre voltak az alapítványnál a munkatársaim. Nyolc évvel ezelőtt megjelent egy kiadványuk, a „Ha szaladok, agyonlőnek, ha megállok, agyonvernek”, ami alapvetően egy iskolásoknak szóló segédanyag. Hat gyermek és fiatal tragikus sorsán keresztül segíti a történtek megértését. A cím magáért beszél. A kötetben dokumentumok, fényképek segítik a múltfeltárást. Az elhallgatott tényeket, összefüggéseket meg kell értenünk, szembe kell néznünk azzal, hogy mi történt. A darab narratívájának összeállításánál is az volt a kiindulási pontom, hogy elsősorban személyes történetekkel mutassuk meg a borzalmak felfoghatatlanságát.

Próbafotó a Piros esőt kortyolt a föld c. darabból. Fotó: KKETTK Alapítvány / Kertész Imre Intézet   

– Ön mely ponton kapcsolódott be a munkába? 

Horváth Csaba: Örömmel fogadtam az alapítvány felkérését, hogy megrendezzem ezt a színházi előadást. Ugron Zsolnával együtt válogattuk ki a túlélők vallomásaiból és roma költőknek a témáról szóló alkotásaiból a darab alapanyagát. Szerepelnek a műben többek között Lakatos Menyhért, Surmann László és Bari Károly alkotásai, ezeket a verseket dramatizáltuk és a túlélők vallomásaira épített dokumentációból szőttük össze. Fontos, hogy Lakatos Menyhért írót a Füstös képek című, önéletrajzi ihletésű regényéről ismerjük leginkább, kevésbé közismert, hogy a roma holo­­kausztról írt. Így viszont a darab kiemel írói munkásságának e részéből is.

– Milyen szerepe van a zenének a színdarabban? 

Horváth Csaba: Mozgásszínházi elemekkel is dolgozunk. A darab különlegessége azonban az, hogy Lukács Miklós Erkel Ferenc-díjas cimbalomművész, zeneszerző, világhírű roma származású zenész, régi barátom, akivel már több produkciót is készítettünk együtt, az előadásban személyesen cimbalmozik, másik két zenésztársával, Csízi ­László dobossal és Orbán György bőgőssel ­triót alkotnak. Tehát gyakorlatilag élő zenekar is részese a produkciónak.

Ugron Zsolna: Ezek a vizuális és zenei eszközök felerősítik a darab mondanivalóját. Úgy érzem, nagyon erős, megrendítő előadás született. Elhangzik egy ismert cigány népdal is a darabban, az az átköltése, ami akkoriban született, a tragédia idején. Nekem talán ez a legmegrázóbb része az előadásnak. Fontos hangsúlyozni, hogy az ellehetetlenítés, elpusztítás, öldöklés nagyon sokféleképpen zajlott; voltak, akiket a lakóhelyükön öltek meg, másokat elhurcoltak a Csillagerődbe, amely gyűjtőtáborként funkcionált, másokat elvittek Auschwitzba, és a haláltáborokban vesztették az életüket. Szinte bénító ezekkel a sorsokkal foglalkozni – igyekeztünk bátran és őszintén beszélni a borzalmakról.

– Az előadást összművészeti színházi előadásként jellemezhetjük. Ez mit jelent? 

Horváth Csaba: A történetet költői irányból közelítjük meg. Az volt a célunk, hogy ne száraz, dokumentarista felolvasás legyen, hanem Zsolnával dramatizáltuk, színpadra állíthatóvá tettük a visszaemlékezők szövegeit. Mementószínháznak nevezném ezt az alkotástechnikát. A mozgás, a költészet eszköztárát segítségül hívva idézzük fel a borzalmakat. 

– A színészek számára milyen volt a próbafolyamat? 

Horváth Csaba: Hat szereplőnk közül Fátyol Kamilla családilag is érintett a tragédiában. Ő már gyermekkorában, szüleitől, nagyszüleitől hallotta a roma holokauszt történetét. Természetesen profi színésznőként képes függetleníteni a saját családi történeteitől az előadás megvalósítását, de természetesen gazdagítja is előadásmódját a családjában megismert történetek hatása.
Ezt a tragédiát feldolgozni jóformán lehetetlen. Talán együtt lehet élni vele. Olyan ez, mint a gyász, az élet körülnövi, körülöleli a kitörölhetetlen borzalmat. Pszichológusok, köztük Virág Teréz tapasztalták – ő holokauszt-túlélőknél –, hogy a második, harmadik generációra is hat a kibeszéletlen trau­ma, akár úgy, hogy álmodnak a borzalmakról vagy szoronganak, depressziósak. A művészeti alkotások azonban segíthetik a feldolgozást. 

– Ajánlják-e az előadást második, harmadik generációs túlélőknek? 

Horváth Csaba: Úgy gondolom, embere válogatja, hogy mi segíti az életében a múltfeldolgozást. De úgy vélem, igen, hasznos lehet. A darab nekik is szól, a másod- és harmadgenerációsoknak. Elhunyt hozzátartozóik tiszteletére készült a mű, amely nem egyszerűen egy adaptáció, hanem műalkotás a maga nemében. 

– Milyen volt alkotóként ezen a témán dolgozni? 

Horváth Csaba: Nagyon különleges feladat volt számomra, megtisztelő, hogy egy ilyen témával foglalkozhatok. Ez egy művészeti szolgálat, amelynek során nem a saját személyiségünket helyeztük előtérbe, hanem arra került a hangsúly, hogy méltóképp megemlékezzünk az áldozatokról. Cél volt, hogy úgy komponáljuk meg az előadást, hogy a lehető legnagyobb erővel tudjon hatni a nézőkre.

Fotó: KKETTK Alapítvány / Kertész Imre Intézet   

Ugron Zsolna: Mélységesen megrendítő, nagyon megrázó ezeket a történeteket, személyes tragédiákat, emberi sorsokat felidézni. 

– Mely korosztálynak ajánlják az előadást? 

Ugron Zsolna: Elsősorban felnőtteknek, de azt gondolom, a nagyobb kamaszok is értik. A darab mélyebb rétegeinek feldolgozásához érzelmi érettség szükséges. Korábbi darabunk, a Szabadság, szerelem – Petőfi 200 kifejezetten középiskolásoknak szólt, a Piros esőt kortyolt a föld pedig felnőtteknek.

Horváth Csaba: Az egyéni történetekben vannak olyan borzalmas, megrázó epizódok, amely miatt 16 éven felül érdemes a darabot megtekinteni. A 2024. október 28-i bemutató mindenki számára nyitott előadás. A Hagyományok Házában este 20 órára várják sok szeretettel az érdeklődőket. Előtte regisztrálni kell a ­[email protected] e-mail-címen.

– Terveznek-e további előadásokat is? 

Horváth Csaba: Természetesen igen. Szerte az országban szeretnénk eljuttatni a darab üzenetét, a méltó megemlékezést. Szeretnénk olyan helyszínekre is elvinni a darabot, melyek a roma holokausztban kiemelten érintettek voltak. Hasonló jellegű színdarabot nem mutattak még be eddig Magyarországon, így bízunk abban, hogy a darab iránt nagy érdeklődés lesz országszerte.

Ugron Zsolna – a Kertész Imre Intézet művészeti igazgatója, József Attila-díjas író, számos sikerkönyv szerzője (többek között Erdélyi Menyegző, Nincs egy férfi)

Horváth Csaba – rendező-koreog­ráfus, a Forte Társulat alapítója és vezetője