Komoly nemzetbiztonsági kockázatot jelentő esetre derült fény, miután nemrég az Országgyűlés Nemzetbiztonsági Bizottságának ülésén a titkosszolgálati vezetők tájékoztatást adtak arról, hogy a hazai hadianyaggyártó kapacitással kapcsolatosan fokozott törekvések észlelhetők – írta meg a Magyar Nemzet október legvégén. Akkor a testület jobbikos elnöke, Sas Zoltán lapunknak úgy fogalmazott: a szövetségi rendszeren belüli, illetve azon kívüli külföldi állampolgárok igyekeztek egy magyar hadiipari létesítményben döntő befolyást, vagyis tulajdont szerezni és a termelést a saját irányításuk alá vonni. – A szolgálatok által feltárt ügyben konkrétan lőszer, lőpor és robbanóanyag gyártását tervezték, amit aztán az ukrajnai háborús övezetbe szállítottak volna – fejtette ki Sas.
Megszólalt Gulyás Gergely
Az ügyről kérdést tettünk fel a Miniszterelnökséget vezető miniszternek is. Gulyás Gergely a szóban forgó Kormányinfón úgy válaszolt: „Valóban volt olyan kísérlet, hogy magyarországi gyártási kapacitást használjanak fel arra, hogy Ukrajnának küldjenek harci eszközöket, de ezt a magyar elhárítás érzékelte, ebben fellépett. Azt tudjuk csak mondani, hogy a magyar kormányzati álláspont változatlan: mi nem fogunk szállítani harci eszközöket és fegyvereket Ukrajnának.”
(14:39-től látható a videóban ez a rész)
Csak egy maradt
Mivel arra a hivatalos közlések nem tértek ki, hogy kik és melyik hazai gyárat próbálták megszerezni, így megpróbáltunk utánajárni annak, mely üzemek jöhettek egyáltalán szóba. A nyilvános cégadatok, a sajtóban megjelent korábbi híradások és háttérbeszélgetéseink alapján egyetlenegyre csökkent az ilyen helyszínek száma. A különféle információkat összerendezve minden bizonnyal a balatonfűzfői gyárat szemelhették ki maguknak azok a külföldiek, aki Ukrajnának szerettek volna Magyarországon lőszert gyártani.
Az nem világos, hogy a szövetségi rendszeren belüli, vagy kívüli külföldiek milyen formában, milyen folyamat végén akarták volna irányításuk alá vonni a kiszemelt magyarországi gyárat. Annyi azonban régóta közismert, hogy a kormány egyértelmű és a háború kezdete óta képviselt álláspontja szerint Magyarország nem szállít fegyvert az orosz–ukrán háborús övezetbe.
Ez pedig bizonyosan akkor is így lett volna, ha a külföldi befolyásszerzés, akár időszakosan is, de sikerrel jár. Itt érdemes megjegyezni, hogy a lőporgyártáshoz engedélyre van szükség, a haditechnikai engedély iránti kérelmet pedig a jogszabály szerint el kell utasítani, ha a tevékenység ellentétes Magyarország kül- és biztonságpolitikai érdekeivel vagy nemzetközileg vállalt kötelezettségeivel.
