Komoly nemzetbiztonsági kockázatot jelentő esetre derült fény, miután nemrég az Országgyűlés Nemzetbiztonsági Bizottságának ülésén a titkosszolgálati vezetők tájékoztatást adtak arról, hogy a hazai hadianyaggyártó kapacitással kapcsolatosan fokozott törekvések észlelhetők – írta meg a Magyar Nemzet október legvégén. Akkor a testület jobbikos elnöke, Sas Zoltán lapunknak úgy fogalmazott: a szövetségi rendszeren belüli, illetve azon kívüli külföldi állampolgárok igyekeztek egy magyar hadiipari létesítményben döntő befolyást, vagyis tulajdont szerezni és a termelést a saját irányításuk alá vonni. – A szolgálatok által feltárt ügyben konkrétan lőszer, lőpor és robbanóanyag gyártását tervezték, amit aztán az ukrajnai háborús övezetbe szállítottak volna – fejtette ki Sas.
Megszólalt Gulyás Gergely
Az ügyről kérdést tettünk fel a Miniszterelnökséget vezető miniszternek is. Gulyás Gergely a szóban forgó Kormányinfón úgy válaszolt: „Valóban volt olyan kísérlet, hogy magyarországi gyártási kapacitást használjanak fel arra, hogy Ukrajnának küldjenek harci eszközöket, de ezt a magyar elhárítás érzékelte, ebben fellépett. Azt tudjuk csak mondani, hogy a magyar kormányzati álláspont változatlan: mi nem fogunk szállítani harci eszközöket és fegyvereket Ukrajnának.”
(14:39-től látható a videóban ez a rész)
Csak egy maradt
Mivel arra a hivatalos közlések nem tértek ki, hogy kik és melyik hazai gyárat próbálták megszerezni, így megpróbáltunk utánajárni annak, mely üzemek jöhettek egyáltalán szóba. A nyilvános cégadatok, a sajtóban megjelent korábbi híradások és háttérbeszélgetéseink alapján egyetlenegyre csökkent az ilyen helyszínek száma. A különféle információkat összerendezve minden bizonnyal a balatonfűzfői gyárat szemelhették ki maguknak azok a külföldiek, aki Ukrajnának szerettek volna Magyarországon lőszert gyártani.
Az nem világos, hogy a szövetségi rendszeren belüli, vagy kívüli külföldiek milyen formában, milyen folyamat végén akarták volna irányításuk alá vonni a kiszemelt magyarországi gyárat. Annyi azonban régóta közismert, hogy a kormány egyértelmű és a háború kezdete óta képviselt álláspontja szerint Magyarország nem szállít fegyvert az orosz–ukrán háborús övezetbe.
Ez pedig bizonyosan akkor is így lett volna, ha a külföldi befolyásszerzés, akár időszakosan is, de sikerrel jár. Itt érdemes megjegyezni, hogy a lőporgyártáshoz engedélyre van szükség, a haditechnikai engedély iránti kérelmet pedig a jogszabály szerint el kell utasítani, ha a tevékenység ellentétes Magyarország kül- és biztonságpolitikai érdekeivel vagy nemzetközileg vállalt kötelezettségeivel.
Arról nem tudtunk információt szerezni, hogy pontosan kik próbálták megkörnyékezni a balatonfűzfői gyárat, azt azonban már az elmúlt évek sajtóbeszámolói alapján is pontosan lehet tudni, hogyan alakult a gyár közelmúltbeli története és kik bukkantak fel a fűzfői üzem körül.
Ők a magyar kulcsfigurák
Majdhogynem köztudomású, hogy Balatonfűzfőn nagyjából száz évvel ezelőtt kezdődött meg a lőporgyártás, ám az üzemről az utóbbi években nem a régi hírnév vagy az új gazdasági sikerek, inkább fiaskók, botrányok miatt lehetett hallani. Érdekes, hogy a kulcsfigurák személye ezzel együtt sem változott.
A Nitrokémia lőporüzletágát 2004-ben privatizálták, a vevő egy bizonyos Rexplo 21 Kft. lett. A cég azonban pár év alatt a felszámolás sorsára jutott, a vagyontárgyakat, vagyis a gyárat 2011-ben megvásárolta a Mil-Exim Bt. A két cég a nyilvánosság előtt jórészt ismeretlen lehetett, egymás számára viszont biztosan nem volt az.
A Rexplo 21 ügyvezetői posztját ugyanis éveken át Csala József töltötte be, de a férfi Gyimesi Erzsébettel együtt felbukkant a cég tulajdonosi hátterében is. A Mil-Eximnél megint csak velük találkozunk: a céget egy időben Gyimesi Erzsébet és Csala Tamás jegyezte, akik egyébként – a Veol korabeli cikke szerint – minden bizonnyal Csala József felesége és fia. Később Csala József maga is beszállt tulajdonosként az akkor már kft.-ként működő Mil-Eximbe.
Felkavarodott a lőpor
A Mil-Exim 2013-ban majdnem egymilliárd forint vissza nem térítendő támogatást nyert uniós pályázaton, hogy lőszer gyártására és tárolására alkalmas, úgynevezett speciális haditechnikai intermodális logisztikai és felújító központot alakítson ki Balatonfűzfőn. A beruházás összértéke nem kevesebb, mint 2,4 milliárd forint volt. Csala József egy korábbi nyilatkozata szerint a fejlesztés megvalósult, és úgy tervezték, hogy 2016 tavaszán megindul a gyártás is. A hír helyben félelmet, felháborodást váltott ki.
A sajtó azonban egészen más ok miatt foglalkozott a fűzfői lőporgyárral: az uniós pályázatnál tapasztalt szabálytalanságok miatt 2016-ban nyomozás indult, majd az ügyészség 2019-ben vádat emelt különösen nagy vagyoni hátrányt okozó költségvetési csalás miatt. Az egyik vádlott a már említett Gyimesi Erzsébet volt. A 2020-as elsőfokú ítélet szerint a pályázathoz valótlan tartalmú számlákat nyújtottak be, ezekkel támogatási összegeket igényeltek és szereztek meg, amivel több mint 130 millió forint vagyoni hátrányt okoztak, a veszélyeztetett érték pedig ezen túl meghaladta a 140 millió forintot.
Az ügyben – úgy tudjuk – a Fővárosi Ítélőtábla már meghozta a másodfokú ítéletet is. Ebből az az érdekes részlet derült ki, hogy a kft. a kárt a vádemelés után teljeskörűen megtérítette.
Egy újabb cég
Érdemes még egy céges kapcsolatra kitérni: a Mil-Exim ugyanis többségi tulajdonos a Rexpro Hungary Kft.-ben, utóbbi cég pedig szintén balatonfűzfői. A társaságnak, amelynek főtevékenysége fegyver- és lőszergyártás, milliárdos értékben van ingatlana a településen, ügyvezetője pedig nem más, mint Csala József. A vállalkozás évek óta veszteséges, tavaly gyártást nem végzett. 2016-ban ugyanakkor lőporgyártáshoz 120 milliós támogatást kapott.
Nagy múltra tekint vissza a lőporgyártás a Balaton mellett. Trianon után a Mosonmagyaróvári lőporgyár fenntartása több ok miatt is akadályokba ütközött, ezért az üzemnek az ország belsejében kerestek új helyet. Így került képbe Balatonfűzfő környéke, annak is a jórészt erdővel és rétekkel borított része. Helytörténeti leírások szerint a vasúti összeköttetés kiépítése 1922-ben vette kezdetét, a gyárhoz és a hozzá kapcsolódó föld alatti erőműhöz a következő évben fogtak hozzá. A lőporgyártás nem sokkal később, 1927-ben indult meg. A gyár munkásai és az adminisztratív személyzet számára utóbb lakótelepet is építettek helyben. Mivel vegyipari termékek gyártása is bekerült a tervek közé, így a Magyar Lőporgyárüzemi Rt. 1928-ban felvette a Nitrokémia Ipartelepek Rt. nevet. A cég a második világháború után is megtartotta nagyvállalati pozícióját és a rendszerváltozást is túlélte.
Borítókép: Illusztráció (Fotó: Europress, AFP)
