– A fiatalokat és a szülőket egyaránt fel kell készítenünk, hogy ezek a tragédiák ne történhessenek meg – reagált Hal Melinda, az MCC klinikai szakpszichológusa, miután néhány napja egy 12 éves kislány a szobájában lett öngyilkos. A sajtóhírek szerint a fiatalt rendszeresen csúfolták az iskolában a testalkata miatt, aki végül a saját ágyára akasztotta fel magát.
– Mindegy, hogy valaki egy elit kerületben vagy egy rossz sorsú településen él, bárki kerülhet olyan élethelyzetbe, hogy öngyilkossági krízis áll fenn, amelynek akár végzetes következményei lehetnek
– hívta fel a figyelmet a szakember, aki egyben hozzátette, ezt az állapotot viszont egy folyamat előzi meg, vagyis nem egyik napról a másikra történnek ezek a tragédiák. – Az öngyilkosság egy folyamat része, az áldozatok nem hirtelen felindulásból döntenek úgy, hogy önkezűleg véget vetnek az életüknek, legalábbis általában – jelezte a szakember.

Minden második gyerek veszélyben van
A statisztikák szerint minden második kiskorú zaklatás áldozata évente legalább egy alkalommal: az iskolai élet során elszenvedett szóbeli és írásbeli, akár online bántalmazás során a leggyakoribb jelenség a testszégyenítés és az anyagiak, az egzisztencia miatti megszégyenítés.
– Egy fiatal, aki rendszeresen támadás alatt áll, elveszíti önértékelését és összezavarodik. Előbb az identitásának, személyiségének egy része, majd mindegyik érintetté válik. Dolgozni kezd a bántalmazás: elhitetik vele, hogy nem szerethető, nem értékes. Ilyenkor a bántalmazott gyerek viselkedése megváltozik. Változatos jelek érkeznek, például motiválatlanság, egy idő után pedig elmaradnak a könnyek, depresszió vagy ahhoz hasonló tünetek jelentkeznek. De a testi fájdalom is vezető tünete a zaklatásnak. Körülbelül 12 éves kor alatt a hasi panaszok a vezető fájdalomtünet, míg későbbi életkorokban a fejfájás – sorolta.
A szakember arra is kitért, a depresszió és az önsértés mértéke is kimagasló a tinédzserek körében, a rájuk zúduló cyberbullying, a közösségi média romboló együttes hatása pedig nem múlik el nyomtalanul.
– Azt hiszem, nem lep meg senkit, hogy a folyamatos szóbeli és/vagy írásbeli abúzus mennyire megterhelő egy fiatalnak (de felnőttnek is) lelkileg, amely érthető módon a mentális egészségre is negatívan hat. A tinédzserek esetében gyakran legyintünk, hogy ez egy ilyen korszak, de valójában fontos lenne különbséget tennünk, hogy a gyermekeink viselkedése életkori sajátosság vagy egy intő jel – húzta alá.
– Fel kell vérteznünk a szülőket arra, hogy a gyerekeiknek megküzdési stratégiákat adjanak át: hogyan kell leszerelni egy zaklatót, milyen módon kérhet segítséget, hogyan kommunikálhatnak velünk. Ha bizalom és kötődés van köztünk, ha valóban ki tudjuk alakítani a támogató közeget, felénk fog fordulni egy tinédzser is. Ha pedig azt látjuk, súlyosabb dolog lehet a háttérben, igenis merjük szakember segítséget kérni. Ugyanakkor fordulhatunk a rendőrség áldozatvédelmi referenséhez, az áldozatsegítő központokhoz, a család – és gyermekjóléti szolgálatokhoz, az iskolapszichológushoz és a védőnőkhöz is – tanácsolta a klinikai szakpszichológus, aki egyben leszögezte:
az értő figyelem életet menthet.