Rapidrandi és levél a jövőbe: a Bethesda pszichoterápiáján jártunk

Nehéz megmondani, hazánkban hány gyermek szenved valamilyen pszichés problémától, ám annyi bizonyos, az elmúlt évek világméretű kihívásai csak tovább rontottak a helyzeten. A fiatalok egy része szorongó gondolataival, mások evészavarral vagy kényszercselekvésekkel küzdenek, de megnőtt az önsértő kiskorúak száma is. A budapesti Bethesda Gyermekkórház új pszichoterápiás központjában jártunk.

Sokan küzdenek pszichés zavarokkal. Most megküzdési stratégiát kapnak a kiskorúak (képünk illusztráció) Fotó: Shutterstock

A Bethesda Gyermekkórház épülete Budapesten. Fotó: MW Bulvár/Bánkuti Sándor

A szorongás örvénye

– Nézzük meg, pontosan mi is történt Anitával a felelet közben – kezdi Németh Laura, a Bethesda Gyermekkórház klinikai szakpszichológusa, pszichoterapeutája, miután mindenki helyet foglalt a körben. A gyerekek egymás után fejtik ki, Anita hogyan lett úrrá a szorongásán, az itt tanultak közül melyik módszert választotta a kislány a szituációs gyakorlatban. „Óceánlégzés, titkos ellazulás, figyelemelterelés” – sorolják elégedetten.

Ha bekerülünk egy helyzetbe, négy dolgot tudunk azonosítani: hogyan érezzük magunkat, mire gondolunk, ez az érzés mit vált ki a testünkben és hogyan viselkedünk ettől. Ez a négy tényező mindig egymást erősítik, és bekerülünk a szorongás örvényébe. A kognitív viselkedésterápia során azonban megtanulhatjuk, hogyan szakíthatjuk meg ezt az ördögi kört. Három helyen avatkozunk be: a gondolatnál, a viselkedésnél és a testi jeleknél

– emlékezteti a fiatalokat a szakember, majd újabb gyakorlati feladat következik.

 

Rapidrandi, színházjegy

A szoba ismét átalakul, egy rapid randi helyszíne lesz, a székeket egymással szemben helyezik el, a gyerekeknek beszélgetniük kell. Bár egyszerűnek tűnik a feladat, a többségüknek valójában nehézséget okoz a társalgás, vagy az ismerkedés, sőt, még az is, hogy a másik szemébe nézzen.

– Ne felejtsétek el használni a magabiztos fellépés trükkjeit: szemkontaktus, egyenes testtartás, hangos, érthető beszéd, kedves mosoly! Ne csak válaszoljatok a másiknak, kérdezzetek is vissza! Mellőzzük az igen vagy nem válaszokat! Két perc múlva csere! – instruálja őket a terapeuta. A csapat egy része viszont más feladatot kap, nekik fel kell hívniuk egy könyvesboltot, vagy egy tetszőleges színházat, hogy érdeklődjenek egy könyv és egy előadás okán.

Amíg a gyerekek szembe néznek a szorongásaikkal, addig Németh Laura elárulja, mit is látok valójában. – Ez egy nagyon intenzív terápia, amely során megtanítjuk őket arra, hogyan fordíthatnak hátat a félelmeiknek. Ez a szerszámosláda tele van olyan technikával, eszközökkel, amelyeket, ha elsajátítanak és beépítenek a mindennapjaikba, a problémáik hosszútávon enyhíthetőek, a cél, hogy idővel kontrollálni tudják félelmeiket, szorongásukat. Fontos az is, hogy ki is próbálják ezeket a módszereket in vivo helyzetben, és mindenkinek legyen sikerélménye, hogy azt érezzék, ők irányítanak és nem a problémáik – fogalmaz.

– Ezek a feladatok egy átlagembernek apróságnak tűnhetnek, de nekik fontos mérföldkő a mai – jegyzi meg Németh Laura, aki szerint ezekre a technikákra a fiatalok legtöbbjének szüksége lenne, az elmúlt években ugyanis nagyon felerősödtek a pszichés problémák, a Covid és a háború mellett a közösségi média hatása, valamint a túl sok képernyőidő is hatalmas károkat okozott a mentális egészségükben. Elárulja, a szorongás mellett egyre többen küzdenek evészavarokkal, kényszerbetegséggel, de megsokasodott az önsértő gyerek száma is.

„Nem nagy dolog”

A szakember aztán gyorsan körbenéz, majd halkan azt is hozzáteszi, java még hátra van, csapat következő megmérettetése ugyanis a nyílt utcán lesz. – Egy-egy felnőtt kísérővel az utcára megy a társaság, hogy ott is felavassák az eddig tanult technikákat úgy, hogy például segítséget kérnek egy járókelőtől, hol áll meg a kis földalatti vagy egy gyógyszertárban kell érdeklődniük – avat be Németh Laura, miközben az épület egy másik szobájába indulunk.

A terembe érve egy másik csapat fogad minket, kiderül, ők a gyerekek szülei. A fiatalok mellett a héten ők is segítséget kaptak abban, hogy mit tehetnek és hogyan tudják – jól – támogatni a gyermekeiket, de segítenek nekik feldolgozni a szülői önhibáztatást és a pszichés nehézségből adódó családi feszültségeket is.

– A kognitív viselkedésterápia akkor a leghatékonyabb, ha a gyermek és a szakember mellett a szülő is része a folyamatnak, legyen az a helyes reakció a gyermek felé, vagy az, hogy a gyermekkel való nehézségeket ő hogyan tudja feldolgozni – fordul a szakember a szülők felé, majd hosszasan kifejti, pontosan milyen foglalkozásokon vettek részt és milyen technikákat tanultak az elmúlt néhány napban a gyerekek.

Amíg a terapeuta beszél, a szülők testbeszéde folyamatosan változik. Van, aki a lábfejét billegteti, vagyis inkább rángatja, mások az állkapcsukat megfeszítve várják, mit mond majd a szakember.

Ahogy telnek a percek, lassan oldódni kezd a feszességük és az arcvonásaik egyre lágyabbak lesznek. Ők is kezdik elhinni, a kognitív viselkedésterápiának hála egy új kezdet esélyének eszközeit kapták a kezükbe a gyermekeik.

Aztán újra megfagy a levegő. – Megkértük a gyerekeket, hogy mondják el nekünk, mi az, ami jól esik nekik a környezetüktől és mi az, ami csak tovább ront az ő szorongásukon. A fiatalok a beleegyezésüket adták, hogy ezeket a meglátásaikat önöknek is visszajelezzük, természetesen név nélkül, összesítve. Sokszor ugyanis ezek a visszajelzések segíthetnek nekünk abban, hogy megfelelően reagáljunk kritikus helyzetekben. Készen állnak? – teszi fel a kérdést, majd sorolni kezdi:

„Hagyd már abba! Túlreagálod! Ez nem nagy dolog! Nekem pont ilyen nehéz volt! Minek szóltam volna előbb, csak túlparázod úgyis?!” – mondja tagoltan, hogy a szavak célba érjenek. Hiába anonimak a visszajelzések, a szülők rögtön magukra ismernek, a házaspárok összenéznek, a terem megtelik sóhajtással és feszültséggel.

Ezt nem könnyű hallani, tudom. Nincsenek egyszerű helyzetben, hiszen, bár a legjobbat akarják, nem mindig sikerül, és ezzel nincs is semmi gond. Pláne, hogy a maguk vállán is ott lóg egy bizonyos tarisznya, a saját, régről hozott terheikkel

— nyugtat, majd kis szünet után matatva elővesz még valamit.

Egy halom, gondosan összehajtogatott papír kerül elő.

– Ezek itt levelek, az önök gyermekeitől. Az utolsó feladatként azt kértük a csapattól, hogy írják le a szüleiknek, hogyan és miben tudnának segíteni nekik – mondja, majd egyesével átadja az írásokat. A szobában néma csend lesz, a papír halkan ropog a szülők keze között. Van, aki hosszan ízleli a szavakat, mások a könnyeiket nyelik, és van, aki beleolvas, majd gyorsan elteszi gyermeke írását, annyira felkavarják az olvasottak. Látva a szülők reakcióit, Németh Laura ismét feléjük fordul és mosolyogva azzal engedi útra őket: – Kérem, fogadják e sorokat nyitott szívvel! Ne kritikaként, hanem egyfajta útmutatásként tekintsenek rá. Legyen ez levél a múltból és egy első beszélgetés a jövőről! 

Borítókép: Sokan küzdenek pszichés zavarokkal. Most megküzdési stratégiát kapnak a kiskorúak (képünk illusztráció) (Fotó: Shutterstock)