Bravúros technikai megoldásokkal egymás mellé montírozza Michal Karnowski, Marcin Tulicki és Michal Adamczyk Utolsó figyelmeztetés című filmje a Donald Tusk-féle rendezvényeket, kinyilatkoztatásokat a tiszás führer demagóg kirohanásaival. Így szinte szinkronban lehet meggyőződni arról, mennyire egymáshoz két tojásként hasonlító, politikai ikertestvérekként lehet őket látni és értékelni. Nem üres lózung azonban, hogy sokkolóak azok a lengyelországi jelenetek, amelyek a brutális leszámolás stációit naturalisztikusan tárják a publikum elé. Ott ugyanis az új baloldali vezetés valóban megvalósította azt, amiről a Tisza párti vezetők hangosan, nagy nyilvánosság előtt álmodoznak. Lehet látni, amint a köztévé székházába rendőrök betörnek, a jogszerűségnek még a látszatára sem adva elhurcolják a vezetőket, munkatársakat, s embertelenül megverik a tiltakozókat. Ez nálunk, Magyarországon még csak brüsszeli terv, de a film készítői figyelmeztetnek: hatalomra kerülésük esetén ez lesz a realitás, hiszen egyfajta kísérleti terepként kezelik a megrendelők a lengyel és a magyar társadalmat.
Az analógiák, párhuzamosságok szembeszökők a film alapján. Tusk is a brüsszeli pénzek hazahozatalával, a korrupció konkrétumok nélküli megszüntetésével, az Európai Ügyészséghez csatlakozással kampányolt, no meg azzal, hogy minden rossz, ami az államhoz kötődik. A gátlástalan ígéretorgia is döbbenetesen hasonlatos a tiszás ikerpárt vezérééhez, s nyilvánvaló az azonosság, ahogyan a sajtót kezelik. Donald Tusk is úgy beszél az őt kérdező újságírókkal, mint a kapcaronggyal, s azt mondja nekik több ízben a filmben: „Szégyelljétek magatokat!” Magyar Péter kísértetiesen ugyanúgy próbálja becsmérelve megalázni az őt kérdezni merészelő újságírókat, leszámolást helyezve kilátásba velük szemben, de az Út a börtönbe programja szintén Tuskot idézi. A lengyel kormányfőt lehet is hallani, amint mosolyogva büszkélkedik vele, hogy elmondta magyar párttársának, tanítványának, hogy kell ezt csinálni.
Harcoló demokrácia
Zbigniew Ziobro, aki az állami üldöztetés miatt hazánkba menekült, a pódiumbeszélgetésen felháborodásának adott hangot, s botrányosnak nevezte, hogy egy állami vezető, az ukrán elnök életveszélyesen megfenyegette Orbán Viktor miniszterelnököt. Emlékeztetett a párhuzamosságokra, így a filmben is elhangzó Tusk-féle harcoló demokrácia modellre, amelynek jegyében a legkülönbözőbb jogtiprások zajlanak a brüsszeli vezetés jóváhagyásával. Felemlítette, milyen felháborodást keltett az az eset, amikor egy hetvenöt éves rákbeteg idős embert vittek el a hatósági személyek, akik bárkinek a lakásába betörnek, hogy onnan hurcolják el. Szerinte ez a probléma nem csökkenő, hanem inkább növekvő a mai Lengyelországban. Elmondta azt is: Tusk annak idején száz napra száz ígéretet tett, de csak kettőt váltott valóra. Tanulságos továbbá, ahogy
a fiatalokat átverte: munkahelyeket ígért nekik, ám ebből az lett, hogy Lengyelországban a legnagyobb a fiatalok munkanélkülisége.
Orbán Balázs az április 12-i választás előtt legutolsó figyelmeztetésként aposztrofálta a filmet. Rámutatott: az egyik
leghangsúlyosabb eleme a kétarcúság.
Az a régi-új módi, hogy mást mondanak, mint amit cselekszenek egyes politikusok. Ez az antidemokratikus eljárás az emberek végtelen lekezelése, hülyének nézése. Mind plasztikusabban válik el ezért, hogy vannak a szervilis brüsszelita politikusok, szemben a patriótákkal, akik a nemzeti érdekeket tartják szem előtt. Az előbbiek viszont, ha nem fogadják el az álláspontjukat, rögtön retorzióval, esetleg börtönnel fenyegetőznek.
Orbán Balázs aláhúzta: nincs harmadik út, ezért ajánlja a patriótákat.
Szalai Zoltán arról beszélt, hogy benne a lengyelországi jogállamellenes események kapcsán Wojciech Jaruzelski tábornok 1981-es keményvonalas kommunista katonai hatalomátvétele idéződött fel.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!