A férfi pedagógusok nélkül féloldalassá válik az oktatás

Gyors beavatkozást sürgetnek a szakemberek, a férfi pedagógusok hiánya ugyanis egyre nagyobb károkat okoz a felnövekvő generációk-ban. A kutatások szerint a jelenség a tanulók eredményein is meglátszik, évről évre egyre kevesebb fiú tesz érettségi vizsgát.

Ritka kép az iskolai órákon, pedig a különböző nemi modellek fontosak a fiataloknak Fotó: Havran Zoltán

– Amikor birkózom, focizom, kergetőzöm a gyerekekkel, más impulzusokat kapnak, mint a női kollégáktól. Férfienergiákat viszek be a foglalkozásba, a csoportba, másként kezelem ugyanazt a szituációt – fogalmazott Takács Zoltán, a Zuglói Óperenciás Óvoda – egyetlen – óvó bácsija, aki szerint a gyerekeknek női és férfi minták egyaránt kellenek, hogy elsajátíthassák a szerepeket, a viselkedésmintákat.

Csakhogy a férfi minta jóformán eltűnt az oktatási rendszerből.

A KSH adatai szerint országos szinten a pedagógusok mindössze 15-20 százaléka férfi a tanári karnak: a gimnáziumokban harminc százaléka, az általános iskolákban mindössze 15 százaléka. A legrosszabb helyzetben az óvodák vannak: országos szinten 31 313 óvodapedagógus dolgozik, ebből összesen 131 fő férfi.

Ritka kép az iskolai órákon, pedig a különböző nemi modellek fontosak a fiataloknak
Fotó: Havran Zoltán

Pedig nem volt ez mindig így. – A XIX. század első felében, amikor az első hazai óvodát alapította Brunszvik Teréz, a kor elvárásainak megfelelően férfi alkalmazottak voltak a kisdedóvóban.

A másik érdekesség, hogy a XX. század első felében, a harmincas-negyvenes években, az első magyar óvóképző is elsősorban férfi óvójelölteket várt a képzésbe – hívta fel a figyelmet Bíró Gyula, a Magyar Óvodapedagógiai Egyesület (MÓE) szóvivője.

A probléma gyökere nem hungarikum. A fejlett társadalmak oktatási és nevelési rendszereinek elnőiesedését a szakemberek egy része a második világháború egyenes következményének tekinti.

– A világháború alatt rengetegen meghaltak, egyre több lett az egyszülős család. Európa elkezdett berendezkedni erre a modellre, átalakult az életmódunk: amíg korábban az európai családok kilencven százaléka mezőgazdaságból élt vagy műhelyi, kisipari tevékenységet folytatott, az 1900-as évektől a munkahely távolabb került a családi fészektől.

A férfiak ezzel együtt kiestek a nevelési rendszerekből, a társadalmi elvárás nagyjából két szerepre szűkítette a feladataikat: a kenyérkeresésre és a fegyelmezésre – magyarázta Léder László pszichológus.

Mint fogalmazott, mivel az erősebbik nem lett a kenyérkereső, a tanítói munkák leértékelődtek. – Kicsit közmegegyezés tárgya is lett, hogy női hivatássá vált a pedagógia, hiszen emellett az otthoni teendőiket is el tudták látni az asszonyok.

Mivel a társadalom teljesen ráállt arra a nézetre, hogy a férfi a családfenntartó, ezért nekik kell adni a több fizetést, így a tanári, óvónői munkahelyek bérezései lemaradtak – mutatott rá a szakember.

– Ma egy kezdő nettó 120 ezer forintot vihet haza havonta, amiből bizony sem megélni, sem a családot eltartani nem lehet – vette át a szót a zuglói óvodapedagógus, aki szerint a pályát akkor lehetne vonzóbbá tenni, ha a szakma társadalmi, anyagi megbecsültsége megváltozna.

– Csak az marad meg hosszú távon, aki tényleg elhivatott, és egyáltalán nem foglalkozik az anyagi szempontokkal. Nekem is másod-, sőt harmadállást kell vállalnom ahhoz, hogy kijöjjek a fizetésemből – tette hozzá Takács Zoltán.

A kutatók már hosszú évtizedek óta a probléma fontosságát és annak megoldását sürgetik: az 1960-as években Alexander Mitscherlich német szociológus arról beszélt, hogy a német iskolák férfi tanárok nélkülivé válása komoly következményekkel járhat a felnövekvő generáció életminőségére.

A kutatási eredmények szerint leglátványosabban a fiú tanulók életminőségét és iskolai teljesítményét érinti. Philip Zimbardo neves pszichológus 2015-ben megjelent tanulmányában a fiúk iskolai teljesítményproblémáiról értekezik. Állítása szerint a most iskolába járó fiúk végzettsége várhatóan alacsonyabb lesz, mint apáik iskolázottsága.

– Azt látjuk, hogy a fiúk csökkenő iskolai teljesítménnyel reagálnak az elnőiesedett oktatásra. Kriminalizálódnak, tehát megtanulják azt, hogy egy fiút mindig a sarokba állítanak, állandóan rászólnak és büntetéseket kap.

Kialakulhat bennük az az elképzelés, hogy a családi élet, a nevelés, a tanulás, és ez az egész „családosdi és iskolásdi” női dolog, aminek nincs köze a fiúk és férfiak életéhez. Ez hozzájárul ahhoz is, hogy egyre kevesebben végeznek a felsőoktatásban és – képességeikhez képest – aluliskolázottak maradnak – figyelmeztetett Léder László.

A helyzet súlyosságát német felmérések is igazolják, ahol évről évre csökken az érettségit szerző fiúk aránya. Jürgen Budde, a wittenbergi Martin Luther Egyetem professzorának kutatási eredményei arról szólnak, hogy a német óvodákban és iskolákban a felmérésben vizsgált összes területen hátrányt, úgyis mondhatjuk, diszkriminációt szenvednek el a fiúk.

Kutatását megerősítette a német oktatási minisztérium és a Berlini Egyetem közös tanulmánya. Ebben azt is megállapították, hogy a férfi tanárok számának növekedésével arányosan javult a fiú tanulók iskolai teljesítménye.

Léder László is úgy véli, a problémát kizárólag azzal lehetne orvosolni, ha a nemek aránya egyenlő lenne az iskolákban, és vegyes tanári kar látná el a tanítói-nevelői feladatokat.

– A felnövekvő generációk elsősorban a rejtett tantervből tanulnak a legtöbbet, vagyis a szülők, tanárok viselkedésén keresztül. A kamaszodó gyerekek belső kérdéseire, vívódásaira a nemi modellek nyújtanak választ, így fontos, hogy egy önmagát és a világot megkérdőjelező fiú – vagy éppen lány – ne csak „egyféle” mintát kapjon.

Ha a női pedagógusok vannak túlsúlyban, tulajdonképpen elmarad a rejtett tanterv egyik fele – összegezte Léder László.