A könyv a Szovjetunióba kényszermunkára elhurcoltak sorsát bemutató, a ferencvárosi Málenkij Robot Emlékhelyen létrehozott kiállítás értelmezéséhez és a korszak megismeréséhez nyújt segítséget.
Varga Benedek, a Magyar Nemzeti Múzeum főigazgatója hangsúlyozta: a családok emlékezete többnyire őrizte a kényszermunkára elhurcolt és gyakran elpusztított hozzátartozóik sorsát, gyakran azonban „félelemből, szégyenérzetből vagy a megélt szenvedés nyomasztó emléke miatt családi körben is a felejtés, az elfojtás” dominált. Az emlékhely ennek akar véget vetni.
A főigazgató rámutatott: a náci erőszakot követő új rendszer nyers kíméletlensége már 1944 őszén, 1945 telén megmutatkozott. Sokakat – akár náciellenes, antifasiszta, gyakran fegyveres múltjuk ellenére – azonnal üldözni kezdtek a szovjet hatóságok.
Úgy fogalmazott: „a málenkij robotra elhurcolt civilek százezreinek sorsa is az új világ félelmetes távlatait rajzolta föl. A rabszolgaságba vetett emberek tömegét, a teljes bizonytalanságot, hogy bárkit bármikor elvihetnek. Az ingyenmunka biztosítását a jóvátétel nevében. A hallgatás, az elhallgattatás rendszerét, amely nyilvános emlékezetünkből is kivetette ezeknek a sorsoknak a felidézését, a szenvedésre való közös emlékezés lehetőségét. A hazugság mindent átszövő pókhálóját, ahogy ”kis munkának„ titulálták a több éves ukrán vagy orosz bányákban, kőfejtőkben, földeken végzett kényszermunkát” – sorolta Varga Benedek.
Sölch Gellért, az Emberi Erőforrások Minisztériumának (Emmi) stratégiai ügyekért felelős helyettes államtitkára azt mondta: a jövő diákjainak – reményei szerint – sosem kell megélniük olyan szenvedéseket, mint a málenkij robotra elhurcolt százezreknek, ugyanakkor elengedhetetlen, hogy megismerjék ezeknek az embereknek a sorsát. Kitért arra: a kormány egyaránt fontosnak tarja a nemzeti büszkeségre okot adó események emlékének ápolását és az emlékezést a nemzeti tragédiákra.
Hozzátette: nem ismerhetünk meg minden történetet, de a Magyar Nemzeti Múzeum a mai napig gyűjti az elhurcoltak történeteit. A sok hasonló történetből ugyanazok az érzelmek és szörnyűségek köszönnek vissza – mondta Sölch Gellért.
Berényi Marianna, a kötet egyik szerzője ismertette: a „komplex kiadvány” nemcsak a kiállítást igyekszik bemutatni, hanem azt is, hogyan érdemes tanítani, illetve feldolgozni mindazt a tudnivalót, amit az emlékhelyen elsajátíthatnak a gyerekek.
A kiállítás termeit bemutató fejezeteket egy-egy tárgyat leíró fejezet követ, ezekkel a „beszélő tárgyakkal” – például pufajka, tégla a rabok által vésett feliratokkal – megtanítva a forráselemzés módszertanát is – mondta.
A 112 oldalas színes kötetben a kiállítás termeinek, tárgyainak bemutatásán túl feladatok, szituációs játékok is találhatók. A kötet végén térképek, kislexikon, kronológia, fogalomtár és bibliogárfia segíti a pedagógusok és diákok munkáját.
A kiadvány a Magyar Nemzeti Múzeum honlapjáról is letölthető.
1944 őszétől csaknem 800 ezer embert hurcoltak el Magyarországról hadifogolyként vagy internáltként több éves kényszermunkára, akár negyedszázados száműzetésre a Szovjetunióba.
A túlélők első csoportja csaknem egy évtizeddel később, 1953. november 25-én térhetett haza a táborokból.
