A nemzetállamoké az igazi hatalom

A válság rávilágított arra, hogy az igazi hatalmat továbbra is a nemzetállamok tartják a kezükben – nyilatkozta lapunknak Igor Janke, az Orbán Viktorról írt életrajzi könyv, a Hajra, magyarok! szerzője. A lengyel politikai elemző szerint a járvány rávilágított arra, hogy az államok mennyire egymásra vannak utalva ebben a globalizált világban.

Igor Janke lengyel író. Fotó: Éberling András

– Az európai országok lezárták a határaikat, megtiltották bizonyos áruk exportját, korlátozó intézkedések sorát vezették be. Létezni fog még a válság után az az Európai Unió, amelyben eddig éltünk?

– Ezt nehéz megválaszolni, mert a jelenlegi helyzetben még azt sem tudjuk, egy hét múlva mi lesz, mikor nyitnak újra az iskolák, az üzletek, a gyárak? Az egészen biztos, hogy a világ meg fog változni. A válság rávilágított arra, hogy az igazi hatalmat továbbra is a nemzetállamok tartják a kezükben. A járvány első heteiben az Európai Unió egyáltalán nem volt hatékony. Másrészt az is nyilvánvalóvá vált, hogy a határok lezárása komoly gazdasági nehézségeket okoz ezeknek az államoknak. A kormányok teljes mértékben saját országaikkal törődve kezelik a válságot, ami ilyen helyzetben normális és érthető. Idővel azonban talán jobban összehangolják majd az erőfeszítéseiket.

– Mindez nem azt sugallja, hogy hiába az uniós integrációról szóló szép álmok, válsághelyzetben kiderül: nincs igazi szolidaritás a tagországok között?

– A szolidaritás egy túlmisztifikált fogalom. Nem szentek vagyunk, hanem emberek. Minden kormány saját állampolgárai védelmére gondol legelőször, ez természetes. Amikor honfitársaink élete forog kockán, nem az az első gondolatunk, hogy miként tudnánk más országokon segíteni. A második természetes reakcióként viszont már ez is megfordul a fejünkben, hiszen elkerülhetetlen az együttműködés egy ennyire globalizált világban. Éppen a válság bizonyította be, mennyire rá vagyunk utalva egymásra. Szükségünk van az EU-ra, az országaink közötti árukereskedelemre, a társállamokból érkező beruházásokra. A tudósok nemzetközi együttműködése pedig segíthet abban, hogy mielőbb megtaláljuk a vírus elleni oltóanyagot. A katonai szövetségeket sem felejthetjük el. Ha például Lengyelországra gondolok, hiába erősödött meg az elmúlt években a hadseregünk, egymagában nem tudná megvédeni országunkat, ha Putyin Oroszországa fenyegetne bennünket. Erős szövetségesekre van szükségünk, amerikai jelenlétre, szoros politikai és gazdasági együttműködésre Európával. Valódi szövetségről beszélek, nem egy irreális, utópisztikus európai eszméről.

– Ezek szerint nem számít drasztikus változásokra az EU-n belüli együttműködést tekintve?

– Alapvetően nem, de óvatosnak kell lennünk, mert a járvány következtében új fenyegetéssel szembesülünk. Egyes felmérések szerint megerősödött az euroszkepticizmus Olaszországban, az emberek 70 százaléka támogatná országuk kilépését az EU-ból. Az olaszok azt sérelmezhették, hogy a németek és a franciák nem küldtek azonnal védőmaszkokat. Ez a felmérés azonban nyilvánvalóan a jelenlegi közhangulatot tükrözi.

– A járvány idején erős felhatalmazást kapott a legtöbb európai kormány a válság kezelésére. Egyes elemzők szerint emiatt önkényuralmi rendszerek kialakulása veszélyezteti Európát. Különösen Magyarországot érte rengeteg bírálat. Ön is lát ilyen veszélyt?

– Egy olyan időszakban, amelyben gyakorlatilag háborús állapotok uralkodnak, különleges eszközökhöz kell nyúlnunk. Háború idején vezetésre, nem tanácskozásra van szükség. Kénytelenek vagyunk megbízni a hatóságokban, hogy nyugodtan végezhessék a munkájukat. Másrészt demokratikus országban akarunk élni, ezért minden hatalmat ellenőrizni kell, a demokráciának fenn kell maradnia. Nem szeretném az egyes országok e tekintetben hozott intézkedéseit értékelni, az a saját szuverén döntésük.

– A lengyel kormány a válság ellenére meg kívánja tartani a május 10-ére kiírt elnökválasztást, mégpedig levélben történő szavazással, hogy senkinek se kelljen elhagynia otthonát. Az ellenzék a választások elhalasztását sürgeti. Mit gondol erről?

– Szerintem el fogják halasztani a választásokat, mert nehéz lesz megszervezni. Jobban is tennék, mert az emberek most nem a kampánnyal vannak elfoglalva. Mindenki az emberi életekre gondol, a munkahelyek elvesztése és a gazdaság meggyengülése miatt aggódik. Ráadásul kampányolni is lehetetlenség ilyen környezetben, a részvétel nyilvánvalóan nagyon alacsony lenne. Van most stabil kormányunk, hagyni kellene őket dolgozni, nem a választásokkal foglalkozni. Mindenesetre abszurdnak tartom a nemzetközi szervezetek figyelmeztetését, hogy a választások megtartása fenyegeti a demokráciát Lengyelországban. Ez a kormány tehet bármit, a végső megállapítás mindig az, hogy a demokráciát fenyegeti.

„A szolidaritás egy túlmisztifikált fogalom”
Fotó: Éberling András

– Elégedett azzal, ahogyan Lengyelország a válságot eddig kezelte?

– Alapvetően igen. Az a nagy szerencsénk, hogy az elmúlt négy év legjobb egészségügyi miniszterével van dolgunk Łukasz Szumowski személyében. Nagyon jól végzi a munkáját, ő most Lengyelország legnépszerűbb politikusa. Nem politizál, hanem teljes mértékben a feladatára koncentrál. Ez nem azt jelenti, hogy tökéletes az egészségügyi rendszerünk. Vannak problémák, de talán a mostani válság nyomán végre elszánják magukat a politikusok, hogy komoly összegeket fektessenek és megreformálják az állami egészségügyi rendszert. A lengyel kormány egyébként az elsők között vezetett be szigorú korlátozásokat, szerintem ez nagyon jó és népszerű döntés volt. Az emberek többsége elfogadja ezeket és fegyelmezetten viselkedik.

Varsói követelés

A tíz éve az oroszországi Szmolenszknél lezuhant lengyel elnöki repülőgép roncsának azonnali visszaadását követelte tegnap ismét Lengyelország Oroszországtól a varsói orosz nagykövetségnek továbbított diplomáciai jegyzékben – közölte a lengyel külügyi tárca. – A nemzetközi jog semmilyen szabálya nem ad Oroszországnak alapot arra, hogy visszatartsa a lengyel tulajdont képező géproncsot – hangsúlyozza a minisztérium a Twitter honlapján olvasható bejegyzésben. Az oroszországi Szmolenszk közelében 2010. április 10-én lezuhant lengyel elnöki repülőgép a Lech Kaczyński, akkori elnök vezette magas rangú küldöttséget szállította a katyńi vérengzés 70. évfordulója alkalmából rendezett gyászünnepségre. A szerencsétlenséget a fedélzeten lévő 96 ember közül senki sem élte túl. Varsó a tragédia óta többször is felszólította Moszkvát a repülőgép roncsainak visszaszolgáltatására, Oroszország azonban ezt mindeddig nem tette meg, hivatkozva az ügyben máig nem lezárt orosz ügyészségi eljárásra. Tavaly azonban két alkalommal Moszkva lehetővé tette, hogy a roncsot a helyszínen, orosz szakértők jelenlétében megvizsgálják a lengyel ügyészség képviselői. A légikatasztrófa okai máig tisztázatlanok, a 2011-ben közzétett jelentésekben az orosz és a lengyel nyomozóhatóságok eltérő részeredményekre jutottak, bár egyaránt lényegében emberi hibákra vezették vissza a történteket. (MTI)