A második szekció elnökeként Halmy Kund a művészeti szféra változásairól számolt be. Kiemelte: érdekesen megváltozott a játszott darabok stílusa a rendszerváltás környékén.
Zsebők Csaba azt ecsetelte, hogy 1950 és 1990 között miként oktatták a marxizmus–leninizmust az egyetemeken, főiskolákon. Beszámolt az agitprop bizottságok működéséről, illetve arról, hogy az egyetemek kommunista vezetői miként panaszkodtak arról, hogy az ideológiai oktatás nem hatékony.
Csatári Bence az Országos Rendezői Irodát (ORI) mutatta be, amely a rendszerváltás előtt a koncertek szervezését irányította és felügyelte. A hírhedt ORI-t 1991-ben felszámolták, a zenei élet azonban csak sokkal később állt helyre a kommunista elnyomás után.
Máthé Áron azt boncolgatta, hogy milyen volt a nemzetkép a Kádár-rendszerben. A történész részletesen elemezte az 1956-os szabadságharcot mint nemzetformáló eseménysort, illetve az azt értelmező szovjet és moszkovita megnyilvánulásokat. Bemutatta, hogyan címkéztek mindent fasisztának, ami magyar volt. Tanulságos idézeteket olvasott fel, amelyek híven illusztrálták, hogyan álltak a nacionalizmushoz a kommunista szovjet és moszkovita vezetők.
Orosz Tímea a médiarendszerről tartotta előadását, a lengyel Łukasz Kamiński angol nyelvű előadásában pedig azt boncolgatta, hogy mennyire volt váratlan a rendszerváltás a kelet-közép-európai társadalmak számára. Bodó Barna a határon túli magyarokhoz fűződő viszonyrendszerről és annak változásairól értekezett. Kávássy János pedig a rendszerváltozások globális erőtérben elfoglalt helyét mutatta be, kitérve a világ vezető hatalmainak reakcióira.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!