Apponyi Albert levele kis híján kormányt buktat

Szokatlan a nyitánya Simonyi-Semadam Sándor március 15-én esküt tett kormányának.

Másrészt a 18-i, Ha az entente nem változtat álláspontján, a delegáció hazajön alcímű cikk azt tartalmazza: „a magyar békedelegáció nem hajlandó magát az entente verdiktjének alávetni, ha a feltételeken nem változtatnak. Apponyi párizsi útja előtt kijelentette, hogy ha lényeges módosítás nem történik, a békeszerződést semmi körülmények közt sem írja alá. […] Az entente közvetlen tárgyalásra nem hajlandó, írásbeli dokumentumainkat sem honorálja. Az entente magatartása, ha intranzigens álláspontján megmarad, arra kényszeríti a békedelegációt, hogy a feltételesen tett kijelentést valóra váltsa.” Vagyis Apponyi már a levél írásakor tudta, hogy az itthoni viszonyokról szóló híradások nem befolyásolják az oktrojált békeszerződés pontjait.

A fejleményekről a Budapesti Hírlap így számol be: „A folyosóra tódult képviselők pró és kontra vitatták, helyesen vagy helytelenül cselekedett-e Simonyi-Semadam, amidőn Apponyi levelét felolvasta. A miniszterelnök támadói különösen azt vetették szemére, hogy olyképp adta elő a levelet, mintha a maga részéről hitelesítené a tartalmát.” Az Est megjegyzi: „A más árnyalathoz tartozó miniszterek is helytelenítik azt, hogy Simonyi miniszterelnök itt a képviselőházban felolvasta Apponyi levelét, anélkül, hogy azt előzetesen a minisztertanácsnak bemutatta volna, anélkül, hogy arról a többi miniszternek egyáltalán tudomása lett volna.” A Pesti Hírlap értékelése: „A levél nyilvánosságra hozatala és kommentálása rossz hangulatot keltett a keresztény egyesülés pártjában, s annyira fokozta az egy idő óta úgyis tapasztalható elégedetlenséget, hogy pillanatnyilag válságtól is tartani lehetett. A keresztény egyesülés pártja ugyanis hibáztatta, hogy a miniszterelnök nem ismertette előbb a pártjában programját és nem tájékoztatta őket Apponyi levelének tartalmáról. Helytelenítették azt is, hogy a külföldi sajtó közleményeit, amelyek nagyrészt ellenséges forrásból származnak, a miniszterelnök nem szállította le kellő értékére.” A Budapesti Hírlap szerint „Simonyi-­Semadam megmagyarázta, hogy szavait félreértették, mert zavarták […] hangoztatta, hogy távolról sem azonosítja magát az Apponyi levelében foglalt adatokkal. Az ezredrésze sem igaz abból, amit a külföldi sajtó terjeszt rólunk.”

Az Ujság vezércikke úgy fogalmaz: „Nincs két hónapja még, hogy az entente átlátta, hogy a bolsevizmussal szemben a legyőzött nemzetek szövetségére is szükség van. Akkor igazuk volt, s a szükség nem múlt el azzal, hogy közben megfeledkeztek róla. S Magyarországra gondolva, talán hasznosabb lenne egész Európára, ha nem azt néznék, hogy Magyarországon akad néhány ismeretlen tettes, hanem hogy itt nem akad többé őrült, aki a bolsevizmust megkísérelné, hacsak a békeszerződés erre egyenesen nem kötelez bennünket.”