A legemlékezetesebb sérülések a szorítóban
- Prichard Colón (2015): a tarkóját ért szabálytalan ütések után agyvérzést kapott. 221 napig volt kómában, és a mai napig vegetatív állapotban van, folyamatos ápolásra szorul.
- Gerald McClellan (1995): a Nigel Benn elleni brutális meccs után agyi vérömleny keletkezett nála, megvakult, halláskárosodást szenvedett, és tolószékbe került, azóta is korlátozott a mozgása és a beszéde.
- Magomed Abdusalamov (2013): Mike Perez ellen vívott 10 menetes háborút, a meccs után agyvérzést kapott, kómába esett és lebénult.
- Michael Watson (1991): Chris Eubank ellen szenvedett súlyos agysérülést, 40 napot töltött kómában és hat agyműtéten esett át. Bár sérülései maradandók, csodával határos módon megtanult újra járni és beszélni.
- Adonis Stevenson (2018): Oleksandr Gvozdyk ellen szenvedett kiütéses vereséget, ami után kritikus állapotban került kórházban, súlyos agyműtétre volt szüksége, és bár felépült, a profi karrierje azonnal véget ért.
Hogy mi okozza a legnagyobb bajt? Elsősorban a szubdurális hematóma, vagyis az agy és a koponya közötti vérzés, ami nyomja az agyszövetet. Aztán ott van az úgynevezett másodlagos ütés szindróma, amikor egy már korábban elszenvedett, de nem gyógyult agyrázkódásra érkezik egy újabb ütés. Aztán
kifejezetten veszélyes lehet azokra a bunyósokra az ütéstől elszenvedett fejsérülés, akik sokat fogyasztottak a meccsre, ugyanis a drasztikus súlycsökkentés miatt kevesebb az agy körüli védőfolyadék, így az agy jobban „ütődik” a koponyafalhoz.
Shadasia Green esete azért rendkívül aggasztó, mert az agyvérzés – még ha „kicsi” is, mint a 9 mm – a fenti listához hasonló kockázatokat hordoz.




















Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!