Ha tudni akarják, mi is az a pánikkeltés, akkor érdemes elolvasni a 24.hu nevű szennymédia ma reggeli művét. Címe: „Juthat-e minden súlyos koronavírus-betegnek lélegeztetőgép Magyarországon?” Írójáról se feledkezzünk meg, úgy hívják, hogy Benke Ágnes.
Mindjárt a felütés „remek”, így szól: „Önmagában nem sokat jelent a 2560 lélegeztetőgép, mert működtetésükhöz megfelelő infrastruktúra és humánerőforrás szükséges.”
Ó, hát persze, hát hogy is jelentene sokat 2560 lélegeztetőgép! Csak az nem világos, hogy akkor idáig miért arról pofáztak, hisztiztek és hazudoztak ugyanezek, meg felettes énjeik, az ellenzéki „politikusok”, hogy „nincs elég lélegeztetőgép az országban, mert az Orbán kivéreztette az egészségügyet”. Tessék, most kiderült, hogy van 2560, és még jön több, Kínából.
Aminek persze nem szabad örülni, mert ugyanezen a szennyportálon egy másik gazember már megírta, hogy Kína orvosi felszerelések szállításával akarja megvásárolni a világ szeretetét, úgyhogy majd a jövendő beteg, akinek egy kínai lélegeztetőgép fogja megmenteni az életét, vágjon nagyon elégedetlen arcot emiatt. Annyit azért megtudunk, hogy „tízezer fertőzött esetén már ötszáz emberről beszélünk, és ők azok, akiket nagy eséllyel lélegeztetőgépre kell tenni.” Vagyis a jelenlegi 2560 lélegeztetőgép ötvenezer fertőzött esetén még éppen elegendő, ami azért elég megnyugtató annak tükrében, hogy Olaszországban, ahol tombol a járvány, 74 ezer fertőzött van (és nagyon magas, 10 százalékos a mortalitás!), viszont negyedik napja nem emelkedik a fertőzöttek száma, így mai tudásunk szerint talán kijelenthetjük, hogy nálunk nem lesz ennyi megbetegedés. Szóval a 2560 lélegeztetőgép elegendőnek tűnik. S hogy legyen némi összehasonlításunk, hogy is áll a „kivéreztetett és tönkretett magyar egészségügy”, álljon itt néhány adatsor.
Először maradjunk a lélegeztetőgépeknél! Lélegeztetőgépek száma 100 ezer lakosra vetítve: Magyarország: 20,62; Szlovákia: 10,09; Nagy-Britannia: 7,57; Franciaország: 7,46; Olaszország: 4, 91. Érdekes, nem?
És akkor lássuk, hogy állunk az aktív ellátásra rendelkezésre álló ágyak számával, ezer főre vetítve: Magyarország: 4,3; Svájc: 3,6; Franciaország: 3,1; Olaszország: 2,6; USA: 2,4; Nagy-Britannia: 2,1; Svédország: 2.
S talán azt jegyezzük még a számsorok után, hogy New York polgármestere tegnap jelentette be, amennyiben nem csillapodik a járvány, egy hét múlva a város egészségügyi rendszere összeomlik. Ideje lenne, hogy Benke Ágika elkezdje feldolgozni a fényességes Nyugat egészségügyi rendszereit, és ott tegye fel a kérdést, az övékét hogyan tette tönkre az Orbán?
És akkor térjünk vissza a rémhírterjesztésre.
Tehát, miután kiderült, hogy az ellenzék és a sajtója legnagyobb bánatára mégiscsak van elegendő lélegeztetőgép, gyorsan új probléma után kellett nézni. Erre használták ezt a Benkét (reméljük, nem rokona Benke Valériának!), aki nekifogott azért aggódni, vajon lesz-e elegendő oxigén és személyzet a rendelkezésre álló lélegeztetőgépekhez. És itt hozzálát a mi kis ügynökünk felkelteni a pánikot, mert a géphez csőrendszer kell, meg a csatlakozók se biztos, hogy kompatibilisek, és igaz ugyan, hogy oxigénpalackról is működtethetők a gépek, de azt meg sűrűn kell cserélgetni… Igen… sűrűn… A vészhelyzet már csak ilyen. Még a palackokat is sűrűn kell cserélgetni, egyem a szívedet kicsi Benke…
Aztán talál a Benke egy „szakembert” is, szakember mindig kell, hogy fedezve legyen a hazudozás és a hülyeség, úgyhogy előkerül egy Lovas András nevű aneszteziológus, aki a legvégén kimondja a szentenciát, figyeljenek: „És a teljesség igénye nélkül kell még beteghordó, segédápoló, takarító, pszichológus, dietetikus, gyógyszerész. Kell laboros, aki elemzi a vérmintákat és a mikrobiológiai vizsgálatokat elvégzi, kellhet röntgenorvos, röntgentechnikus és adott esetben sebész is. Éppen amire szüksége van a betegnek – sorolja a lélegeztetett pácienssel járó humánerőforrás igényeket Lovas András.”
Hát ez őrületesen örvendetes! – mondhatjuk P. G. Wodehouse nyomán, ám amikor itt tartottam az olvasásban, akkor beüvöltöttem a fürdőszobából nejemet, aki többek között aneszteziológus, intenzív terápiás szakorvos, és felolvastam neki ezt a részt. Aha – mondta ő. – Békeidőben, normál körülmények között valóban ez egy kórház HR követelménye. Vagyis normál körülmények között az intenzív osztálynak is elérhető kell legyen egy pszichológus vagy egy dietetikus. Sőt! Még gyógytornász is! Na de vészhelyzetben? Háborúban?
Hát, mi tagadás, magam is ezt gondoltam. Ez olyan, mintha a frontkórházban, ahol éppen a katona mindkét lábát amputálják, valaki a pedikűröst hiányolná. De nincsen semmi baj. Ezek a gazembereknek ezt tudják hozzátenni a védekezéshez. Erre van képességük. Így is kell ezeket kezelni.
…
Ha az összes Poszt-traumát látni szeretné, kattintson ide: magyarnemzet.hu/poszt-trauma
