– A könyv címének hallatán az az érzésünk támad, hogy elolvasása után valamilyen titok tudói leszünk. Kicsit olyan ez, mintha egy új fogás megalkotása után ülnénk le megírni a receptet. Mit gondol, sikerült megtalálni a kulcsot Orbán Viktor politikájához?
– Be kell vallanom, hogy én a régi, hagyományos konyha híve vagyok, tehát ha van egy jól bevált recept, és az működik, akkor én arra esküszöm: az új hullámos, fúziós lecsó helyett azt kedvelem inkább, ahogy a nagymamám csinálta. Persze, annak is van titka, akárcsak a politikai tevékenységnek. A függöny fellebben – van, ami feltárható és van, ami rejtve marad. Bár az emberek hajlamosak azt gondolni, hogy a függöny mögött csúnya dolgok történnek, én nem osztom ezt a politikával kapcsolatos negatív képet. Ezért a könyv nem rukkol elő semmilyen új, a fúziós konyhák szellemiségét megidéző megfejtéssel, mindössze a régi receptet foglalja magában, már amennyiben az átadható. Létezik olyan, hogy politikai tudás és vannak olyanok, akik rendelkeznek ezzel, és kivételes módon tudják gyakorolni. A könyv „főszereplője” megítélésem szerint ilyen, mint ahogy az a politikai nemzedék is, amelynek az élén áll. Mert itt egy politikai nemzedék feladatvállalásáról is szó van, amelynek az a küldetése, hogy sikerre vigye a magyarok ügyét, és ezt a munkát nem hagyhatja félbe.

Fotó: Mirkó István
– Személyes felütéssel indítja a könyvet: egy interjú okán együtt kávéztak a miniszterelnök konyhájában. Ezek a személyes találkozások, benyomások hozzájárultak ahhoz, hogy pontosabb képet kapjon a kormányfőről és gondolkodásáról?
– Nem az a legfontosabb kérdés, hogy személyesen vagy csak kívülről ismerünk-e valamit vagy valakit, hanem hogy hogyan nézünk rá. A személyes tapasztalatok persze segítik a könyv kifejtését, de nem szeretném a bennfentesség illúzióját kelteni. Tulajdonképpen a saját látásmódomat kínálom fel az olvasónak, amelynek az olvasata persze cáfolható, vitatható is.
– Miért éppen most született meg ez a könyv?
– Eltelt tíz év, ez önmagában egy kézenfekvő szempont, de egyébként is úgy tűnik, mintha reneszánsza lenne az Orbán Viktorról szóló irodalomnak. Georgi Markov bolgár politikus nemrég írt könyvet róla, akárcsak Thibaud Gibelin francia történész. Hogy miért éppen most? Talán azért, mert kivételes időszakban élünk, amikor a politikai tudás jól tanulmányozható. Az elmúlt tíz évet gyakorlatilag három nagy válság tagolta. A gazdasági válság, a migráció és most a pandémia. Erre az Orbán Viktor vezette kormány saját választ adott. A „magyarok válasza” rendre kiverte a biztosítékot Európában, aztán jött a csodálkozás, majd az átvétel. Van tehát mit tanulmányozni, akárcsak a politikai sikert, a háromszor kétharmadot is. A kormányzati pozícióból történő újrázás nem egyszerű fegyvertény a versengő demokráciák világában, és ha jól látom – szemben az ellenzéki lapok megfejtéseivel –, most sem arra készülnek, hogy vesztesen hagyják el a csatateret, sokkal inkább a negyedik ismétlésre.