Bérnővérekkel enyhítik az ápolóhiányt a kórházak

Egyre több kórház kényszerül bérnővérek, -műtősnők, -műtősfiúk foglalkoztatására, főként a fővárosban. A kormány erőfeszítései ellenére sem enyhül ugyanis az ápoló­hiány, aminek megoldása további célzott intézkedéseket igényel.

Aggasztó méreteket ölt az egészségügyi intézményekben a munkaerőhiány Fotó: Bach Máté

Számos fővárosi kórház, köztük az egyik legnagyobb, a Péterfy is bérmunkások közreműködésével tudja ellátni a betegeket. Sásdi Antal főigazgató a Magyar Nemzetnek azt mondta, főként a hozzájuk tartozó traumatológiai intézetben komoly a szakemberhiány. A budapesti szinten kiemelt ellátóhelynek számító Fiumei úti „balesetiben” 12 műtő van, amit úgy tudnak működtetni, hogy egy munkaerő-közvetítő cégtől nyolc-nyolc ­aneszteziológiai asszisztenst, műtősnőt, illetve műtősfiút foglalkoztatnak bérmunkában, de ezzel is csak 14-re tudták feltornázni például a műtősfiúk számát a szükséges 22 helyett. A főigazgató a krónikus betegellátásban is jelentős nővérhiányról számolt be. Jelezte: már a közeljövőben itt is bérnővéreket fognak alkalmazni annak érdekében, hogy legalább az ágyak 95 százalékán tudjanak beteget fogadni, és ne állandósuljon az a ma sajnos előforduló helyzet, hogy egy 60-70 ágyas krónikus osztályon éjszakára mindössze egy nővért tudnak műszakba állítani.

Korábban Ficzere Andrea, a kórházszövetség új elnöke beszélt lapunknak arról: főként a fővárosi kórházakat sújtó tendencia, hogy a ­munkaerőhiány miatt nagyon sok helyen már csak bérnővérekkel, -műtősnőkkel és -orvosokkal tudják biztosítani a folyamatos betegellátást. Ennek elsődleges oka, hogy a kormány erőfeszítései ellenére sincs még jelen pillanatban kellő számú utánpótlás. Ezt statisztikai adatokkal is alátámasztotta Páva Hanna, a kórházakat működtető Állami Egészségügyi Ellátóközpont főigazgató-helyettese, aki közölte: az alapnyilvántartásban 250 ezer szakdolgozó szerepel, de ebben benne vannak a szociális ágazatban foglalkoztatottak, a pályaelhagyók, a külföldön munkát vállalók és a nyugdíjasok is.

Az egészségügyben aktív munkavállalóként jelenleg összesen mintegy 108 ezer ápolót tartanak nyilván, és az egyik legfőbb probléma, hogy 2013–2018 között kilencezerrel csökkent a már tapasztalt, de még nagy munkabírású, 35 év feletti korosztály létszáma. Hasonlóan aggodalomra ad okot, hogy míg a 80-as, 90-es években végzett ápolók több mint fele a szakmájában dolgozik, a 2000 és 2009 közötti évfolyamoknak alig egyharmada szerepel a működési nyilvántartásban. A 2010–2017 között végzetteknek is csak a 42 százaléka dolgozik ápolóként, a többiek vagy el sem helyezkedtek a pályán, vagy elhagyták azt.

Aggasztó méreteket ölt az egészségügyi intézményekben a munkaerőhiány
Fotó: Bach Máté

Páva Hanna tájékoztatása szerint leginkább a középfokú végzettségű, közvetlenül a betegágy mellett dolgozó ápolókból van hiány: 2017-ben ilyen 3300 üres álláshely volt, tavaly pedig már 3800. Ha semmi nem történik, akkor a nyugdíjba vonulók ­miatt, két év múlva már mintegy 5800 középfokú ápoló fog hiányozni a rendszerből. A főváros mellett főként Heves, Nógrád és Zala megyében jelentős az ápolóhiány.

Páva Hanna szerint a sikeres tanulói ösztöndíjprogramokon túl egyéb célzott intézkedésekre van szükség a helyzet megoldására. Sürgető a beavatkozás a Magyar Egészségügyi Szakdolgozói Kamara elnöke szerint is. Balogh Zoltán azt mondta: jelenleg az ápolók mintegy 32 százaléka 51 évnél idősebb, további 35 százalékuk is elmúlt 40 éves.

A kamara által végzett intézményi felmérésből pedig az is kiderül, hogy a kórházak döntő többségét és gyakorlatilag valamennyi szakmát érinti az ápoló- és az asszisztenshiány. Ennek mérséklésére jellemzően túlmunkát rendelnek el, illetve vállalnak a dolgozók, kisebb részben (de ott jelentős számban) bérnővéreket alkalmaznak. A megkérdezett ápolási igazgatók szerint a létszámhiányt leginkább kiemelt bérrel, toborzással, a tanulószerződéses hallgatók megnyerésével, ösztöndíjprogramokkal, a jutalmazási és elismerési rendszer bevezetésével, valamint a nyugdíjasok visszafoglalkoztatásával lehetne enyhíteni.