– Tarlós István különleges szereplője a magyar politikának. Aki ismeri a kerületi polgármesterekkel való kapcsolatát és a kormányzathoz való viszonyát, az pontosan tudhatja, bárkivel hajlandó összeveszni, ha úgy érzi, a fővárosi érdek ezt kívánja. Őszintén szólva valójában ez a városvezető dolga – jelentette ki Farkas Örs politikai elemző a Magyar Nemzetnek.
A politológus azonban arra is felhívta a figyelmet, hogy – pártállástól függetlenül – Tarlós hivatalba lépésétől rendeződött a főváros és kerületek viszonya. – Szerintem mindenki emlékszik még arra, amikor a fővárosi kerületek vezetései különálló működésükkel egyfajta kiskirályi rendszert építettek ki Budapesten, ahol a fejlesztésektől az oktatáson át az egészségügyig minden szigetszerűen működött. Nem volt közös vízió, azonban számos kérdésben sikerült harmonikus együttműködést szervezni a főváros, a városrészek és a kormány képviselői között. Miután ez az eredmény egyértelműen köthető Tarlós István munkásságához, így értelemszerűen amennyiben itt változás van, az egyensúly újra megbillenhet – figyelmeztetett Farkas Örs.
A Fővárosi Közfejlesztési Tanácsának megalapítása és működése szintén Tarlós István egyik érdeme. – Persze senki ne gondolja, hogy a kormány más vezető esetén ne támogatná a fővárost, ugyanakkor az már jó kérdés, hogy az érdekérvényesítő képesség miként változna, ha nem egy ilyen karakter állna az élen – jegyezte meg a politológus. Arról is beszélt, hogy a felmérések szerint 2010 óta a budapestiek úgynevezett szubjektív biztonságérzete ugrásszerűen javult, ami azt jelenti, hogy a háttérben zajló munkát érzik és elismerik az itt élők.
Farkas Örs szerint egy olyan városban, ahol csaknem kétmillió ember él együtt nap mint nap, oda kell figyelni a kollektív szabályokra, a közösségi érdeknek meg kell előznie az egyén érdekeit, ilyen körülmények között, ha érkezik egy liberális fordulat, és ez megváltozik, akkor lényegében minden téren visszafordul a város az elmúlt évtizeden megtett útjáról.
A politológus szerint egyértelmű eredmények fémjelzik a hivatalban lévő főpolgármester eddigi tevékenységét
Fotó: Kurucz Árpád
Arra a kérdésünkre, hogyan tudna a kormány, illetve a felmérések szerint a győzelemre esélyes Tarlós István együttműködni egy esetleg baloldali (MSZP–DK–Párbeszéd) többségű közgyűléssel, Farkas Örs azt mondta: ahhoz, hogy valaki többséget szerezzen, a kerületek többségét is meg kell nyernie, mivel a közgyűlés nagy részét – szerinte helyesen – a kerületek polgármesterei adják. A legutóbbi önkormányzati választáson, 2014-ben Budapest 23 kerületéből 17-ben nyert kormánypárti jelölt. Bár az elemző bevallása szerint nem mindig tud kiigazodni az ellenzéki pártok stratégiáján, de a jelenlegi történéseket figyelembe véve, fél évvel a választásokat megelőzően a pártok egy részének sikerült megneveznie egy „közös” jelöltet mind a főpolgármesteri, mind a kerületi polgármesterek esetében.
– Önmagában az is kérdés, hogy mit szól ehhez a többi ellenzéki párt, de tegyük fel, hogy a végén egy az egy elleni küzdelem lesz. Azt már viszont végképp nem értem, hogy miért gondolja bárki is jó stratégiának, hogy egy pártvezetés által megnevezett, a kerület életétől idegen szereplő a semmiből majd az élére tud állni egy több tízezres városrész önkormányzatának – fogalmazott a politológus. Farkas Örs szerint az ellenzék fővárosi politikáját a felelőtlenség jellemzi, az ellenzéki pártok nagy részének döntéseit a választói akaratnak való megfelelési kényszer vezeti.
A legalkalmasabb jelölt
A Nézőpont Intézet legutóbbi felmérése szerint a biztos szavazókat tekintve is Tarlós Istvánnak van a legszélesebb tábora: míg ő legalább félmillió budapesti voksára számíthat, Karácsony Gergelynél ez a szám alig több mint 300 ezer, Puzsér Róbert esetében pedig 100 ezer főre tehető a stabil támogatók köre. A felmérés szerint a fővárosiak Tarlóst tartják leginkább alkalmasnak a vezetésre, és 72 százalékuk számít arra, hogy októberben újrázni is tud.
