(Felkiáltások: Nem válunk! Soha!) E pillanattól kezdve minden gondolatunk, éjjel-nappal minden szívdobbanásunk arra fog irányulni, hogy régi dicsőségben, régi nagyságban egyesülhessünk velük.”
A szociáldemokrata párt lapja, a Népszava Bosszúállás című június 4-i vezércikkében úgy fogalmaz: „A bosszúállás diktálja reánk a versaillesi békét és ez a béke éppen ezért nem béke és éppen ezért kell összeomlania, amint az elmék kitisztulnak és a szemekről lefoszlik a bosszú véres felhője.” Az 5-i számban leszögezik: „A békeszerződés igazságtalanságait mindenki átérzi, ellenük lélekben mindenki tiltakozik, mindenkiben él a vágy és akarat ezek megváltoztatására […] Az ellenségeknek meg kell mutatni, hogy ez a nemzet tud és akar élni, be kell bizonyítani, hogy a magyar velük egyenrangú kultúrnép és így kell kierőszakolni jobb fölfogásukat rólunk, akikkel szemben barbár módon alkalmazták a bosszúállás alacsonyságát.”
A Budapesti Hírlap Elvégeztetett című vezető írása – amelyet minden bizonnyal Rákosi Jenő főszerkesztő írt – :
„Ahogy Krisztus egykor vállára vette a keresztet, vállunkra vettük ma a béke keresztjét. De nem minket feszítettek fel rá. Mi csak visszük. Erre a keresztre is az Igazság van felfeszítve és nekünk kell, akiknek vállára tétetett, az Igazságot élve levennünk róla.
[…] Az Igazság levétele és diadalra juttatása nagy, nehéz és keserves munka lesz. Rablók és tolvajok jöttek és kifosztottak bennünket: ezt csak kezünk munkájával, arcunk verejtékével pótolhatjuk. […] Vészt hoz magára s a magyarra, az egész nemzetre az, aki éppen a nagy szerencsétlenség napjaiban akar válogatni a magyarban. Mert szükségünk van a nagy tusában, a nagy helyrehozásban, a nagy újjászületésben mindenkire, aki magyar, aki magyar akar lenni. […] Mindre szükségünk van, akik itt maradtunk, hogy mai fogadalmunkat beválthassuk és visszahozhassuk azokat, akiket önkény és erőszak elszakított tőlünk.”
Az Est beszámol a szülőföldjükről elüldözött menekültek demonstrációjáról is. „A gyilkos békeszerződés ellen csendes némaságával megható tüntető felvonulást rendeztek ma az elszakított területek Budapesten élő menekültjei.
Honfoglaló Árpád vezér szobra előtt már a kora reggeli órákban gyülekeztek Erdély, Kelet-, Észak- és Dél-Magyarország hontalanná tett lakosai, akiket otthonuktól, szülőföldjüktől foszt meg a kegyetlen béke.
Dal nem csendült az ajkakon, szónoklat nem hangzott, csendes és hangtalan volt a hatalmas tömeg, mikor pontban kilenc órakor megindult a menet, hogy az Andrássy úton a bazilikába vonuljon. […] Egy tüntető felkiáltás, egy hangos tiltakozás sem hangzott, ezeknek az otthonukat vesztett embereknek a szívében él és hangzik szüntelenül a Nem, Nem, Soha!”
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!