Az ideiglenes államfő választását felfokozott várakozás előzi meg. A Budapesti Hírlap így ír március 2-án: „A nevezetes esemény külső jelenségeken is tükröződött. A város forgalmasabb útvonalai fel voltak lobogózva, s az Országház előtti térségen élénk, változatos mozgalmasság jelezte a történelmi pillanat érdekességét.
Díszruhás rendőrök és rohamsisakos katonacsapatok helyezkedtek el az útvonalakon s gondoskodtak a rend és közbiztonság megóvásáról.” A Pesti Napló hangulatképe: „A karzatok zsúfolásig megteltek, és az ezernyi közönség méltóságteljesen és türelemmel várta a nagy esemény lefolyását. A folyosón már tíz órakor alig lehet mozogni. Fotográfmasinák, mozigépek vannak felállítva minden oldalon s a festők és rajzolók is tömegesen jöttek ma el a képviselőházba, hogy megörökítsék a kormányzóválasztást. Jóval az ülés megnyitása előtt elhelyezkedik a baloldal egyik karzatán a fővezér felesége, Paula leánya, István és Miklós fia.”
Az Ujság a külföldi jelenlétről is számot ad. „Angol tisztek érkeznek, egy skót főhadnagy elegáns hölgyeket kísér végig a folyosón a diplomaták páholya felé. […] Csoportosan jönnek a külföldi hírlapírók, köztük Leval, a párizsi Le Temps tudósítója. Különösen nagy számmal vannak képviselve az angol lapok és a bécsi sajtó. A bécsi újságírókat külön kocsi hozta Budapestre. […] Fél tizenegy óra. Rakovszky István elnök megrázza a csengőt, mire síri csönd támad a teremben. […] bejelenti, hogy a törvény értelmében a kormányzót titkos szavazással kell megválasztani és elrendeli a szavazást. […] Tíz perc alatt mindenki leadja szavazólapját, mire a megszámlálás következik a nyílt ülésben.
Tizenegy óra öt perckor néma csöndben hirdeti ki Rakovszky István elnök az eredményt. Leadtak száznegyvenegy szavazatot, ebből százharmincegy szavazat Horthy Miklós fővezérre esett. Mikor Rakovszky kiejti a fővezér nevét, a képviselők felállanak, két-három percig mennydörög az éljen, zúg a taps, melyben ezúttal részt vesz a karzatok közönsége is.” A Pesti Hírlap leírja, hogy a Prohászka Ottokár székesfehérvári püspök által vezetett delegáció miként kísérte Horthyt az Országházba. „Véges-végig a zászlódíszbe öltözött egész úton Pest-Buda örömszava köszöntötte az otrantói hőst. Dél volt, amikor a küldöttség a kormányzóval a Házba érkezett. Horthy Miklós az elnöki fogadóterembe ment, ahová az egész kormány bevonult.” Az Ujság tudósítása a továbbiakról: „Rakovszky István […] a következőket mondja: – Kormányzó úr! Magyarország nemzetgyűlése önt az ország kormányzójává választotta meg. Kérdezem, el méltóztatik-e fogadni Magyarország kormányzói tisztét? Néma csönd. Minden szem a kormányzó felé tekint. Pillanatnyi szünet. Majd Horthy Miklós férfias hangon megszólal: – Magyarország kormányzói tisztét elfogadom.”
Fotó: MTI
Következő nap botrány tör ki amiatt, hogy Korányi Frigyes pénzügyminiszter és Vass József képviselők nem tudtak bejutni a parlamentbe az eskütétel idején, mert az épület „katonai kordonnal el volt zárva” és ezt az országgyűlés elnöke a mentelmi jog durva megsértéseként értékeli. A fővezérség másnap a miniszterelnökhöz és a képviselőház elnökségéhez átiratot intéz, amelyben Berzeviczy Béla tábornok, a vezérkar főnöke „megokolja a fegyveres erő ismeretes eljárását”.
A Pesti Hírlap közli a nyilatkozatot. „Már hosszabb idő előtt beérkezett jelentések szerint, amelyek a fővezérséghez és az államrendőrséghez is érkeztek, egy újabb merényletterv készült a kormányzó személye ellen, amelyet egy bizonyos Vadkerti nevű egyén négy anarchistával akart végrehajtani. Legújabb jelentések szerint a merénylők már meg is érkeztek volna Budapestre Csehszlovákiából. Miután őket kézre keríteni nem sikerült és kézenfekvő volt az a terv, hogy éppen egy ilyen ünnepélyes alkalomkor, mint a kormányzóválasztás napja, akarnák a merényletet keresztülvinni, a következő óvintézkedések tétettek: mindazon helyek, ahol a kormányzó autóra ül és autóra száll, katonailag lezárandók a célból, hogy a néptömeg közelébe ne férkőzhessék a kormányzónak.
Az e tekintetben számításba jövő két hely a Gellért szálló előtti és a parlament előtti tér ennek folytán katonailag le is zárattak. […] A parlament előtti tér lezárásánál megtörtént az a sajnálatos eset, hogy több jogos visszautasítás után pár esetben belépésre jogosított egyéneket is feltartóztattak. Így történt meg, hogy báró Korányi Frigyes miniszter és Vass József nemzetgyűlési tag urak […] az országházba való bemenetelben rövid ideig gátolva lettek. Igazolásuk után azonban belépésük hamarosan lehetővé tétetett. […] Azon panasszal szemben, hogy a folyosón gyülekezett tisztek a képviselőket akadályozták volna, megállapítást nyert, hogy midőn a kormányzó az ülésterembe bement, illetve onnan kijött, a teremszolgák a tiszteket kérték föl arra, hogy egyes ajtók és folyosórészek elé álljanak, nehogy az a folyosórész, amelyen a kormányzó elhaladását várják, el legyen lepve odatódulóktól.”
Horthy Miklós manifesztumot bocsát ki 5-én. „A keresztény erkölcsi uralmat helyre akarom állítani az egész vonalon. Szeretettel, türelemmel, megértéssel és igazságossággal fogom gyakorolni a főhatalmat. […] Bosszú és gyűlölet helyett a kiengesztelődést és a megértést keressük a kül- és belpolitikában egyaránt.”
