Még nem dőlt el Európa sorsa

A demokratikus választásokon alapuló nemzetállami modellt akarják lejáratni azok az erők, amelyek megpróbálnak felbomlasztani minden pozitív értékrendet — nyilatkozta a Magyar Nemzetnek Boross Péter. A rendszerváltást követő második miniszterelnök üdvözölte lapunk újraindítását, mert úgy látja, jelentős szerepe lehet a szellemi öntisztulás folyamatában. Szerinte nyilvánvaló, hogy az európai parlamenti választások után változások lesznek, ám mértékük kérdéses. Kifejtette: nálunk erős és stabil a kormány, nem tudnak vele mit kezdeni, ezért vetik be ellene a rengeteg uniós zaklatást, tüntetést.

2019. 02. 06. 0:04
„Hatalmas eredmény az állam megerősödése, amire alig volt példa történelmünkben” Fotó: Bach Máté
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

– Vagy csak ellenséges, de legalábbis ellendrukker, aki vak ezekre az eredményekre a nemzetközi porondon?

– Nem tudok szabadulni a gondolattól, hogy Nyugat-Európa a második világháború után hihetetlenül kényelmes helyzetbe került, ami a morál lazulásához és az intellektus hanyatlásához vezetett. Az Egyesült Államok védernyője nagy biztonságot adott, s eközben csak arra ügyeltek, hogy szélsőségek ne nagyon legyenek. Közben az iskolai oktatás, a történelemtanítás is elposványosodott, s az elzüllés a mai állapotokhoz vezetett, amikor minden nemzetit nacionalizmusnak, a konzervativizmust, a polgári jobboldaliságot kerülendő szélsőségnek állítják be. Ami minket illet: sosem azt a katonát becsülték, aki rögtön feltette a kezét és behódolt. Történelmi örökség és kötelesség, amit az Orbán-kormány vállalt. Egyébként Schmidt Mária, a Terror Háza Múzeum főigazgatója jogosan minősíti az első világháborútól napjainkig terjedő időszakot százéves háborúnak.

– Addig viszont, amíg a jelenlegi EU-vezetés regnál, végig átlátszó büntetőexpedíciókra számíthatunk?

– Kétségtelen: normális körülmények között ezt a mai fura, kártékony társaságot el kellene tüntetni Brüsszelből. Nyilvánvaló, hogy a májusi európai parlamenti választások után változások lesznek, kérdés azonban, hogy mekkorák. Óvatos duhaj vagyok e tekintetben, mert Nyugaton túl sok elgyötört, átmosott agyú, opportunizmusra szoktatott ember van. A hosszú távú megoldás az lenne, ha a biztonsági és más szempontokból kockázatos Brüsszel helyett mondjuk Krakkó vagy Drezda lenne az unió központja.

– Az iméntiek fényében milyen gondolatokkal, várakozásokkal tekint a javarészt még előttünk álló esztendőre nemzetközi és hazai viszonylatban?

– Meg kell mondanom, nem vagyok túl optimista a távlatokat illetően, ha a mai közállapotokra tekintek. Mintha az évszázadokon keresztül felépített nyugati polgári, átvitt értelemben fehérnek is mondott civilizáció alkonyát élnénk. A biblikus gyökerű, nem is feltétlenül vallásos eszményeink, az etikai keretek, a viselkedéskultúránk került veszélybe, és ezt a folyamatot láthatóan fel akarják gyorsítani egyes politikai csoportok, háttérerők. Ennek a színvonalbeli hanyatlásnak, mélybe zuhanásnak sajnálatos szimbólumává vált az a tizenéves gyereklány, akit gyűléseken előadott trágár beszéde miatt megemelt a média romboláspárti része, és olyan szerepbe rakta, ami teljesen elfogadhatatlan. Jelzésértékű, hogy a mai ellenzék már nem bír mást bevetni, mint a vulgáris, egészen alacsony színvonalú beszédmódot és olyan fiatalkorúakat, akiknek fogalmuk sincs semmiről, mégis árasztják a beléjük táplált gyűlölködést.

– Külföldön is általánosan tapasztalható a konzervatív értékek iránti gyűlöletkeltés. A kíméletlen fellépés tehát nem magyarországi specifikum?

– Ez a morális és intellektuális süllyedés, rohadás sajnos mára Európa-szerte elterjedt, nálunk pedig különösen agresszív politikai képviseletet kapott. Nyugati pénzzel a háttérből le akarják bontani még a hagyományos társadalmi szerepeket is. Például eddig bármilyen elfajultak is voltak a politikai csatározások, sekélyes a beszédmód, de mégsem a nőkhöz kötődtek ezek az ordenáréságok. A férfiakra osztották az alantasabb szerepeket, akik meg is feleltek ezeknek a durvasági elvárásoknak. Most ellenben a női politikusok viszik a prímet a primitívségben, a színvonal alatti akciók terén. Ezt láthattuk az országházi botrányokozás vagy az MTVA-székházban való garázdálkodás alkalmával is. Minden jel arra mutat, hogy a minták a világ másik fertályáról érkeztek, amelyekkel megpróbálnak felbomlasztani minden pozitív értékrendet. Igazából azonban a demokratikus választásokon alapuló nemzetállami modellt akarják lejáratni azok, akik ezeket a szervezeteket és médiumokat kézben tartják. Feloldanának mindent, ami a nemzetállamokhoz kötődik, el akarják mosni az összes határt, szabályrendszert, tradíciót, ami útjukban áll. Az egész ízléstelen hadviselés jelentéktelen, de törtető figurák összeverődésének a képében nálunk is megjelent, ami kimondhatatlanul sok kárt okoz. De hát ez is a céljuk.

– Vannak régebbi, másféle mentalitású ellenzéki politikusok is.

– Számomra emiatt komoly kérdésként merül fel, hogy ők most mit csinálnak. A baloldalon ismertem egy-két politikust, aki azért mégsem ezen a nívón tevékenykedett. Tudom, hogy a pozíció­kat nehéz otthagyni, ám nem értem, miként tudják elviselni ezeket a brutális ügyeket. Nem szeretnék neveket mondani és ezzel még kellemetlenebb helyzetbe hozni őket, de sejthető, kikről van szó. Ezek a szégyenteljes mutatványok az ő fejükre is visszahullanak.

– Az MTVA-székház elfoglalási kísérletét az ellenzéki sajtó megpróbálja úgy beállítani, hogy őket bántalmazták. Erről mi a véleménye?

– Egy közszolgálati médium megtámadását és a jogokkal való visszaélést nem lehet semmilyen módon legalizálni, képviselők esetében sem. A helyzet teljesen egyértelmű volt, mindenki láthatta, mit műveltek ezek az személyek. A rendőrség, illetve Pintér Sándor belügyminiszter példásan oldotta meg a nehéz helyzeteket. Nagyon kell vigyázniuk a rendfenntartóknak s a kormánynak, hogy a hasonló jogsértéseket ne lehessen a jövőben sem felhasználni az ország ellen. Mivel csak azt akarják kiprovokálni, hogy egyszer suhintsanak oda, amivel tele lehet szórni a világsajtót.

„Hatalmas eredmény az állam megerősödése, amire alig volt példa történelmünkben”
Fotó: Bach Máté

– Mi a ráció az unió lerohasztásában az illegális bevándorlás további támogatásával Németországban?

– A németekben hallatlan kétarcúság lakozik. Tudnak mindent, de szétteszik a kezüket, és nem mernek fellépni semmi ellen. Rettegve félnek a nácizmus feléledésének gyanújától.

– De hát éppen a sajtószabadság korlátozása, a migráció másokra erőltetése kelt olyan hatást, ami miatt sokan valóban a régi vészterhes időkre asszociálnak. Mit remélnek ettől?

– Látom a jeleit a német közvéleményben, hogy megragadt a fejükben a migránsok szétosztásának ideája. Emiatt nem vagyok teljesen biztos a németek szavazataiban az európai parlamenti választásokon. Az egész ötlet változatlanul kidolgozatlan, ám a tévében lehet vele hangzatos jelszavak szintjén operálni. Kerülik a kifejezést persze, baljós hangzása miatt, ám mégiscsak deportálnák a menekültnek nevezett bevándorlókat a különböző tagállamokba. Emiatt kell ügyelni a lepénzelt sajtóorgánumokra. A média át tudja fordítani a közhangulatot a hiszékeny nyugati társadalmakban. Nálunk is az a céljuk, hogy lenullázódjon a parlament tekintélye és a választások eredménye.

– Idehaza azonban nincsenek különösebb jelei, hogy a lakosság felülne az átlátszó kudarcpropagandának.

– Igen, bár a kormány azért lehetett volna előrelátóbb is a több önkéntes túlórát EU-konform módon lehetővé tevő törvény kapcsán, egy előzetes tájékoztatással. Ám mindenki tudja: ez nem rabszolgatörvény, hanem lehetőség a több munkára és a feketemunka helyett a legális keresetnövelésre. Mégis nagyon kell vigyázni a témával, mivel az ellenzék belekapaszkodik, és gátlástalanul tálal egy sor valótlanságot. Akinek viszont van egy csepp esze, látja, hogy a kormányt próbálják hitelteleníteni, megbuktatni. Elég végignézni a magát kompromittáló nívótlan ellenzéken, képet alkothat bárki, mi történne, ha ők alakíthatnának kormányt. Józan ember nincs, aki saját kárára erre a felelőtlen ellenzékre szavaz.

– A kulturális, tudományos területen sem csupa új arc van, s inkább a magát függetlennek mondó kormányellenes oldalhoz húznak.

– A kultúra és tudomány világában változatlanul folyik egy ideológiamentesnek álcázott mételyezés, a kultúrharc sajnos nem ért véget. Az ember érzékeli az egyetemi katedrákon is megjelenő történelmi relativizálást és nyílt politikai propagandát. A Történelemtanárok Egylete például szakmainak álcázott támadásokat intéz a kormány, a kulturális irányítás, sőt a nemzeti értékek ellen. Ezek veszélyeztetik azt a célt, hogy egészséges szemléletű, normális gondolkodású új generációk nőjenek fel. A kultúra és az oktatás, tudomány egyes elemei, csoportjai az élharcosai annak a szervezett dühítésnek, amit az Orbán-kormány ellen csapnak. Pedig mindenki tisztában van avval: nincs ma Magyarországon más kormányképes pártszövetség, mint a Fidesz–KDNP. Mondják meg, ugyan kire szavazhatnának nyugodt lelkiismerettel az emberek? Megvan a kockázata a nemzeti politika támogatásának, mert hatalmas ellenerők vonulnak fel hazánkkal szemben, de tisztességes ember nem tehet mást, mint hogy a fejlődést garantáló konzervatív polgári kormány mellé áll. Ebben nagyon bízom, elsősorban a vidék Magyarországában.

Komment

Összesen 0 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.


Jelenleg nincsenek kommentek.

Szóljon hozzá!

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A téma legfrissebb hírei

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Címoldalról ajánljuk

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.