Még nem dőlt el Európa sorsa

A demokratikus választásokon alapuló nemzetállami modellt akarják lejáratni azok az erők, amelyek megpróbálnak felbomlasztani minden pozitív értékrendet — nyilatkozta a Magyar Nemzetnek Boross Péter. A rendszerváltást követő második miniszterelnök üdvözölte lapunk újraindítását, mert úgy látja, jelentős szerepe lehet a szellemi öntisztulás folyamatában. Szerinte nyilvánvaló, hogy az európai parlamenti választások után változások lesznek, ám mértékük kérdéses. Kifejtette: nálunk erős és stabil a kormány, nem tudnak vele mit kezdeni, ezért vetik be ellene a rengeteg uniós zaklatást, tüntetést.

„Hatalmas eredmény az állam megerősödése, amire alig volt példa történelmünkben” Fotó: Bach Máté

– Önnek mit jelent a Magyar Nemzet hagyományos, konzervatív szellemben történő újraindítása?

– Örvendetes számomra a Magyar Nemzet újbóli megjelenése. Jelentős szerepe lehet a szellemi öntisztulás folyamatában. Folytatnia kell mindazt, amit az alapító főszerkesztő, Pethő Sándor hagyott az utókorra. Nem véletlen, hogy ez a lap hirdette nehéz háborús körülmények között a nemzeti önvédelem fontosságát. Hasonló folytatásban reménykedem.

– Nem mindennapi az a gyűlölethadjárat, amit ellenünk rendeznek az unióban. Lehet, hogy az a vörös posztó számukra, hogy szilárd az ország és kormánya?

– Hozzájárul ehhez még valami. Szemben jó néhány állammal, például Svédországgal, Németországgal, ahol fél év gatyázás követte a választást, és a vesztes ellenféllel álltak össze a nyertesek, nálunk erős és stabil a kormány, ami határozott cselekvést tesz lehetővé. Emiatt egyszerűen nem tudnak velünk mit kezdeni, ennek a kiegyenlítésére kell a rengeteg uniós zaklatás, tüntetés. Hatalmas eredmény az állam megerősödése, amire alig volt példa történelmünkben. Tisza Kálmán dualizmuskori 15 éve és a kezdetben Bethlen István fémjelezte Egységes Párt két világháború közötti két évtizedes kormányzása volt csak ilyen progresszív időszak. Most is a tartós országirányítás hozta meg a gyümölcseit. Bűn lenne megakasztani ezt a kormányzást, amely elérte, hogy a volt szovjet blokk 1989-ben legeladósodottabb országából az legyen, amivé lettünk. Esetleg lehetett volna többet áldozni az adósságcsökkentésre vagy másra, de nem lehet nem látni, hogy hosszú távú építkezés folyik, egyre nagyobb gazdasági eredményekkel, amit alkalmas miniszterek, jegybankelnök és más vezetők hoztak létre. Megvalósult a nemzeti eszmények követése, az elszakított nemzetrészek újbóli mentális, kulturális egyesítése is, ahogy nemzetközi kapcsolataink talán soha nem voltak ilyen sokoldalúak, kedvezőek. Aki ezeket nem veszi észre, az nagyon érzéketlen. Aki pedig vak, az sokat kockáztat. Nem veszi figyelembe, hogy idegen kultúrák beáramlása milyen kockázatokat, veszélyeket hordoz a társadalmi békére nézve. Kockáztatja az utóbbi évek gazdasági növekedését, a kialakult beruházási trendet, az adócsökkentéseket, a családi támogatások és a bérek folyamatos és teljesítményarányos növekedését, az államháztartási egyensúly fenntartása mellett. Felsorolhatnám még a másokénál sokkal kedvezőbb biztonsági helyzetet is.

– Vagy csak ellenséges, de legalábbis ellendrukker, aki vak ezekre az eredményekre a nemzetközi porondon?

– Nem tudok szabadulni a gondolattól, hogy Nyugat-Európa a második világháború után hihetetlenül kényelmes helyzetbe került, ami a morál lazulásához és az intellektus hanyatlásához vezetett. Az Egyesült Államok védernyője nagy biztonságot adott, s eközben csak arra ügyeltek, hogy szélsőségek ne nagyon legyenek. Közben az iskolai oktatás, a történelemtanítás is elposványosodott, s az elzüllés a mai állapotokhoz vezetett, amikor minden nemzetit nacionalizmusnak, a konzervativizmust, a polgári jobboldaliságot kerülendő szélsőségnek állítják be. Ami minket illet: sosem azt a katonát becsülték, aki rögtön feltette a kezét és behódolt. Történelmi örökség és kötelesség, amit az Orbán-kormány vállalt. Egyébként Schmidt Mária, a Terror Háza Múzeum főigazgatója jogosan minősíti az első világháborútól napjainkig terjedő időszakot százéves háborúnak.

– Addig viszont, amíg a jelenlegi EU-vezetés regnál, végig átlátszó büntetőexpedíciókra számíthatunk?

– Kétségtelen: normális körülmények között ezt a mai fura, kártékony társaságot el kellene tüntetni Brüsszelből. Nyilvánvaló, hogy a májusi európai parlamenti választások után változások lesznek, kérdés azonban, hogy mekkorák. Óvatos duhaj vagyok e tekintetben, mert Nyugaton túl sok elgyötört, átmosott agyú, opportunizmusra szoktatott ember van. A hosszú távú megoldás az lenne, ha a biztonsági és más szempontokból kockázatos Brüsszel helyett mondjuk Krakkó vagy Drezda lenne az unió központja.

– Az iméntiek fényében milyen gondolatokkal, várakozásokkal tekint a javarészt még előttünk álló esztendőre nemzetközi és hazai viszonylatban?

– Meg kell mondanom, nem vagyok túl optimista a távlatokat illetően, ha a mai közállapotokra tekintek. Mintha az évszázadokon keresztül felépített nyugati polgári, átvitt értelemben fehérnek is mondott civilizáció alkonyát élnénk. A biblikus gyökerű, nem is feltétlenül vallásos eszményeink, az etikai keretek, a viselkedéskultúránk került veszélybe, és ezt a folyamatot láthatóan fel akarják gyorsítani egyes politikai csoportok, háttérerők. Ennek a színvonalbeli hanyatlásnak, mélybe zuhanásnak sajnálatos szimbólumává vált az a tizenéves gyereklány, akit gyűléseken előadott trágár beszéde miatt megemelt a média romboláspárti része, és olyan szerepbe rakta, ami teljesen elfogadhatatlan. Jelzésértékű, hogy a mai ellenzék már nem bír mást bevetni, mint a vulgáris, egészen alacsony színvonalú beszédmódot és olyan fiatalkorúakat, akiknek fogalmuk sincs semmiről, mégis árasztják a beléjük táplált gyűlölködést.

– Külföldön is általánosan tapasztalható a konzervatív értékek iránti gyűlöletkeltés. A kíméletlen fellépés tehát nem magyarországi specifikum?

– Ez a morális és intellektuális süllyedés, rohadás sajnos mára Európa-szerte elterjedt, nálunk pedig különösen agresszív politikai képviseletet kapott. Nyugati pénzzel a háttérből le akarják bontani még a hagyományos társadalmi szerepeket is. Például eddig bármilyen elfajultak is voltak a politikai csatározások, sekélyes a beszédmód, de mégsem a nőkhöz kötődtek ezek az ordenáréságok. A férfiakra osztották az alantasabb szerepeket, akik meg is feleltek ezeknek a durvasági elvárásoknak. Most ellenben a női politikusok viszik a prímet a primitívségben, a színvonal alatti akciók terén. Ezt láthattuk az országházi botrányokozás vagy az MTVA-székházban való garázdálkodás alkalmával is. Minden jel arra mutat, hogy a minták a világ másik fertályáról érkeztek, amelyekkel megpróbálnak felbomlasztani minden pozitív értékrendet. Igazából azonban a demokratikus választásokon alapuló nemzetállami modellt akarják lejáratni azok, akik ezeket a szervezeteket és médiumokat kézben tartják. Feloldanának mindent, ami a nemzetállamokhoz kötődik, el akarják mosni az összes határt, szabályrendszert, tradíciót, ami útjukban áll. Az egész ízléstelen hadviselés jelentéktelen, de törtető figurák összeverődésének a képében nálunk is megjelent, ami kimondhatatlanul sok kárt okoz. De hát ez is a céljuk.

– Vannak régebbi, másféle mentalitású ellenzéki politikusok is.

– Számomra emiatt komoly kérdésként merül fel, hogy ők most mit csinálnak. A baloldalon ismertem egy-két politikust, aki azért mégsem ezen a nívón tevékenykedett. Tudom, hogy a pozíció­kat nehéz otthagyni, ám nem értem, miként tudják elviselni ezeket a brutális ügyeket. Nem szeretnék neveket mondani és ezzel még kellemetlenebb helyzetbe hozni őket, de sejthető, kikről van szó. Ezek a szégyenteljes mutatványok az ő fejükre is visszahullanak.

– Az MTVA-székház elfoglalási kísérletét az ellenzéki sajtó megpróbálja úgy beállítani, hogy őket bántalmazták. Erről mi a véleménye?

– Egy közszolgálati médium megtámadását és a jogokkal való visszaélést nem lehet semmilyen módon legalizálni, képviselők esetében sem. A helyzet teljesen egyértelmű volt, mindenki láthatta, mit műveltek ezek az személyek. A rendőrség, illetve Pintér Sándor belügyminiszter példásan oldotta meg a nehéz helyzeteket. Nagyon kell vigyázniuk a rendfenntartóknak s a kormánynak, hogy a hasonló jogsértéseket ne lehessen a jövőben sem felhasználni az ország ellen. Mivel csak azt akarják kiprovokálni, hogy egyszer suhintsanak oda, amivel tele lehet szórni a világsajtót.

„Hatalmas eredmény az állam megerősödése, amire alig volt példa történelmünkben”
Fotó: Bach Máté

– Mi a ráció az unió lerohasztásában az illegális bevándorlás további támogatásával Németországban?

– A németekben hallatlan kétarcúság lakozik. Tudnak mindent, de szétteszik a kezüket, és nem mernek fellépni semmi ellen. Rettegve félnek a nácizmus feléledésének gyanújától.

– De hát éppen a sajtószabadság korlátozása, a migráció másokra erőltetése kelt olyan hatást, ami miatt sokan valóban a régi vészterhes időkre asszociálnak. Mit remélnek ettől?

– Látom a jeleit a német közvéleményben, hogy megragadt a fejükben a migránsok szétosztásának ideája. Emiatt nem vagyok teljesen biztos a németek szavazataiban az európai parlamenti választásokon. Az egész ötlet változatlanul kidolgozatlan, ám a tévében lehet vele hangzatos jelszavak szintjén operálni. Kerülik a kifejezést persze, baljós hangzása miatt, ám mégiscsak deportálnák a menekültnek nevezett bevándorlókat a különböző tagállamokba. Emiatt kell ügyelni a lepénzelt sajtóorgánumokra. A média át tudja fordítani a közhangulatot a hiszékeny nyugati társadalmakban. Nálunk is az a céljuk, hogy lenullázódjon a parlament tekintélye és a választások eredménye.

– Idehaza azonban nincsenek különösebb jelei, hogy a lakosság felülne az átlátszó kudarcpropagandának.

– Igen, bár a kormány azért lehetett volna előrelátóbb is a több önkéntes túlórát EU-konform módon lehetővé tevő törvény kapcsán, egy előzetes tájékoztatással. Ám mindenki tudja: ez nem rabszolgatörvény, hanem lehetőség a több munkára és a feketemunka helyett a legális keresetnövelésre. Mégis nagyon kell vigyázni a témával, mivel az ellenzék belekapaszkodik, és gátlástalanul tálal egy sor valótlanságot. Akinek viszont van egy csepp esze, látja, hogy a kormányt próbálják hitelteleníteni, megbuktatni. Elég végignézni a magát kompromittáló nívótlan ellenzéken, képet alkothat bárki, mi történne, ha ők alakíthatnának kormányt. Józan ember nincs, aki saját kárára erre a felelőtlen ellenzékre szavaz.

– A kulturális, tudományos területen sem csupa új arc van, s inkább a magát függetlennek mondó kormányellenes oldalhoz húznak.

– A kultúra és tudomány világában változatlanul folyik egy ideológiamentesnek álcázott mételyezés, a kultúrharc sajnos nem ért véget. Az ember érzékeli az egyetemi katedrákon is megjelenő történelmi relativizálást és nyílt politikai propagandát. A Történelemtanárok Egylete például szakmainak álcázott támadásokat intéz a kormány, a kulturális irányítás, sőt a nemzeti értékek ellen. Ezek veszélyeztetik azt a célt, hogy egészséges szemléletű, normális gondolkodású új generációk nőjenek fel. A kultúra és az oktatás, tudomány egyes elemei, csoportjai az élharcosai annak a szervezett dühítésnek, amit az Orbán-kormány ellen csapnak. Pedig mindenki tisztában van avval: nincs ma Magyarországon más kormányképes pártszövetség, mint a Fidesz–KDNP. Mondják meg, ugyan kire szavazhatnának nyugodt lelkiismerettel az emberek? Megvan a kockázata a nemzeti politika támogatásának, mert hatalmas ellenerők vonulnak fel hazánkkal szemben, de tisztességes ember nem tehet mást, mint hogy a fejlődést garantáló konzervatív polgári kormány mellé áll. Ebben nagyon bízom, elsősorban a vidék Magyarországában.