Varga Judit: Egy vezérlő elvünk van, hogy helyreálljon a normalitás

Sajnos az Európai Néppártban sokan vannak, akik liberálisabbak akarnak lenni a liberálisoknál is, a Néppárt eltolódott balliberális és bevándorláspárti irányba. A Fidesz azonban keresztény-konzervatív párt marad, nekünk nem a fejléc, nem a házszám a fontos, hanem az értékalapú azonosság és a magyar emberek érdeke – nyilatkozta a Magyar Nemzetnek adott interjúban Varga Judit igazságügyi miniszter. A börtönbizniszről úgy fogalmazott: a kormány célja, hogy helyreállítsa a normalitást, a tettesek helyett az áldozatot helyezzék a középpontba, ellentétben bizonyos nemzetközi trendekkel. A tárca kezdeményez egy olyan módosítást is, hogy ha valaki szándékosan a másik életére tört, akkor ne lehessen feltételesen szabadságra bocsátani.

2020.01.22. Varga Judit Igazságügyminiszter

– A Fidesz semmiképp nem fog változtatni a politikáján?

– Mivel a magyar emberek többségének a felhatalmazása megerősít minket a politikánkban, ezért mi nem fogunk változtatni az álláspontunkon. Nem a néppárt, hanem a magyar emberek érdekei szerint fogunk politizálni Brüsszelben. Kiállunk a nemzeti szuverenitás és a keresztény kultúra védelmében, és nem támogatjuk a bevándorlók betelepítését.

– Meddig maradhat a Fidesz a néppártban?

– Esélylatolgatásokba nem szeretnék bocsátkozni, ez a kérdés idővel majd eldől, de az biztos, hogy a Fidesz keresztény-konzervatív párt marad, nekünk nem a fejléc, nem a házszám a fontos, hanem ez az értékalapú azonosság és a magyar emberek érdeke.

– Továbbra is napirenden van a kohéziós pénzek jogállamisághoz kötése. Elveszítheti hazánk az uniós forrásokat?

– A tervezetekben szerepel ez az ötlet, ami ellen az első perctől küzdünk. A következő hónapokban a legmagasabb politikai szinten zajlanak a tárgyalások. Ez kulcsfontosságú eleme a teljes csomagnak, amit minden országnak maradéktalanul el kell fogadnia. Egyértelmű az álláspontunk: egy olyan jogállamiságot vizsgáló mechanizmust, amely minden ország szempontjából azonos és egyértelmű kritériumokat tartalmaz, és a valós adatokat, tényeket vizsgálja, el tudunk fogadni. Egyelőre sajnos egy politikai visszaélésre alkalmas szöveget látunk, ami nagyon homályosan van megfogalmazva. Ma is léteznek a pénzügyi fegyelmet betartató rendeletek ­Európában, és jogállamisági eljárás is van már. Ezért is égbekiáltó az a politikai szándék, hogy újabb nyomásgyakorlási eszközt vezessenek be. ­Miért nem inkább a deficitkorlátokat ellenőrzik szigorúbban a pénzügyi fegyelem kapcsán? Hiszen vannak olyan tagállamok, amelyek évek óta képtelenek betartani az erre vonatkozó szabályozást, mégsem éri őket jelentős kritika.

– A miniszterelnök arra kérte, tekintsék át a feltételes szabadságra bocsátás szabályozását. Mire jutottak? Milyen törvénymódosítások várhatók?

– A tragikus győri gyerekgyilkosság világított rá arra, hogy hiába a szigorú törvény, ha a bírósági gyakorlatban enyhén büntetnek és idő előtt kiengednek súlyos, erőszakos bűnözőket a börtönből. Ezért szeretnénk szigorítani. A feltételes szabadságra bocsátást szigorító törvénytervezetet már lehet véleményezni a honlapunkon. A kormány az erőszak bármilyen formája ellen már évekkel ezelőtt zéró toleranciát hirdetett. Most egy olyan módosítást kezdeményezünk, hogy ha valaki szándékosan a másik életére tört, akkor ne lehessen feltételesen szabadságra bocsátani.

„Elfogadhatatlan, hogy a bűnözők oldalán áll a joggyakorlat”
Fotó: Kurucz Árpád

– Milyen lépéseket tesz a kormány a társadalom kedélyét borzoló börtönbiznisz felszámolására?

– A miniszterelnök azt mondta, nyissuk újra a vitát, hiszen az emberek igaz­ságérzetét rendkívül bántja, hogy ­automatizmussá vált és üzletszerűen zajlik a rabok kártérítése, amelyen persze a dörzsölt ügyvédjeik is gazdagodnak. Amikor egy bűnöző megkapja a büntetését, szinte már kezdheti is számolni a neki mindenféle hamis ürüggyel kiperelt „napidíjat”, és milliomosként távozik a börtönből. Ez minden jóérzésű emberben felháborodást kelt, hiszen még­iscsak elfogadhatatlan, hogy a bűnözők oldalán áll a joggyakorlat. Rendkívül magas, a tízezret is meghaladó igénylési számról és közel tízmil­liárdnyi kártérítési összegről beszélünk, amelyet a magyar adófizetők pénzéből kell kifizetni. Nem a megfelelő helyen van a hangsúly, hiszen nem arról beszélünk, hogy kik a valódi sértettek és kiket kellene védeni. Nekünk az a célunk, hogy az áldozatot helyezzük a középpontba, ellentétben azokkal a trendekkel, ahol az áldozatok helyett a tettesek szempontjából érzékenyítik az igazságszolgáltatást. Most dolgozunk a javaslatunkon, ami természetesen a jogállamiság minden kritériumának megfelel majd. Egy vezérlő elvünk van, hogy helyreálljon a normalitás. A strasbourgi joggyakorlat miatt automatizmussá vált, hogy négyzetméterek és légköbméterek alapján ítélnek meg kártérítést. Idehaza a börtönzsúfoltsági viszonyok az elmúlt években jelentősen javultak, több férőhely van, mint korábban. Megváltoztak a körülmények, amelyekkel kapcsolatban létrehozták a szabályozást, ezért újra kell nyitni ezt a kérdést.

– Említette az igazságszolgáltatás érzékenyítésére való törekvéseket. Mit tehet ez ellen a kormányzat?

– A nemzetközi ajánlásokból és a különféle NGO-k befolyásának hatására egyre inkább az a trend bontakozik ki, hogy már ne is kerüljenek börtönbe az elkövetők, hanem inkább alternatív büntetést kapjanak. Ezek a szervezetek komolyan befolyásolják az igazságszolgáltatást az érzékenyítőprogramokkal. Nálunk viszont a józan emberek és politikusok felteszik a kérdést, hogy ­miért van erre szükség. Kezd a helyzet a társadalom igazságérzete szempontjából elviselhetetlenné válni és veszélyeztetni az igazságszolgáltatás függetlenségét. Ezért szükség van rá, hogy határozottan fellépjen a magyar politika, hogy megjelenhessenek más vélemények is, hiszen a miénk is legitim álláspont. Nem kell vele mindenkinek egyetérteni, lehet, hogy Európában kisebbségi vélemény a miénk, de egyelőre még jogunk van ahhoz, hogy képviseljük az álláspontunkat.

– Az ellenzék szerint ha igazán tenni akarnának az erőszak ellen, ratifikálnák az isztambuli egyezményt. Miért nem hajlandók erre, amikor szinte minden uniós tagállam megtette?

– Rendkívül károsnak tartom azt a társadalmi dezinformációt, amit egyes ellenzéki politikusok művelnek. Azt a látszatot keltik, mintha a ratifikáció lenne az akadálya annak, hogy működjön a büntetőjog és a kapcsolaton belüli erőszak elleni fellépés. Már 2013-ban, egy évvel az isztambuli egyezmény életbelépése előtt büntető törvénykönyvi tényállássá tettük a kapcsolati erőszakot, és az isztambuli egyezmény minden jogalkotást igénylő anyagi és eljárásjogi rendelkezése átültetésre került a magyar jogrendszerbe. A magyar jog ilyen szempontból szigorúbb és kiemeltebb védelmet ad a nőknek és gyermekeknek, mint általában az uniós gyakorlat. A statisztikák szerint nálunk lényegesen az európai átlag alatt van a kapcsolati erőszak. Természetesen nem arról van szó, hogy nincs folyamatos teendőnk, hiszen a sajnálatos egyéni tragédiák is bizonyítják, hogy mindig szigorúan fel kell lépni minden egyes cselekedet ellen; de látni kell, hogy ennek a küzdelemnek semmi köze ahhoz, hogy egy ország ratifikálta-e az isztambuli egyezményt. Az egyezmény kilencven százalékával egyetértünk és át is ültettük, de a tíz százaléka a számunkra elfogadhatatlan genderideológiát erőlteti, amit törvényi erőre kellene emelni. Nem akarjuk például, hogy gendersemleges óvodákba kényszerítsék a magyar gyerekeket, ahogy azt már elkezdték más országokban. A genderideológia jogrendbe ültetése pedig ellentétes a magyar kormány álláspontjával. Hazánkban működik az áldozatsegítés is. A bántalmazást elszenvedőknek nyújtott segítségről a Bántalmazás.hu oldalon lehet tájékozódni. Védett házak és szálláshelyek rendszere áll az áldozatok rendelkezésre. Minden jó szándékú javaslatot megfontolunk, de arra kérek mindenkit, hogy fejezze be az isztambuli ratifikációval kapcsolatos hangulatkeltést.

– Mire alapozzák, hogy a genderel­mélet terjesztését szolgálja az egyezmény?

– Az egyezmény maga ad egy definíciót a „nem” fogalmára, ez pedig nem a biológiai, hanem a társadalmi nem leírását tartalmazza, ami már önmagában aggodalomra ad okot. Az egyezmény végrehajtását ellenőrző szakértői testület nemrég tette közzé Olaszországról szóló első jelentését, ami aztán a legrosszabb félelmeinket igazolta vissza. A jelentés szerint ugyanis aggasztóak a korábbi olasz kormányzat törekvései arra, hogy a genderalapú politika helyett hagyományos családpolitikát vigyen és támogassa az anyaságot. Az már csak hab a tortán, hogy a testület az olasz hatóságokat a Salvini idején hozott intézkedések, a tengeri kutató-mentő missziók leállítása, a kikötési tilalom elrendelése, illetve a migránsokat szervezetten Európába utaztató civil szervezetekkel szembeni határozottabb fellépés miatt is bírálta. A kormány politikája és az egyezmény között ezen a két területen alapvető szemléletbeli különbségek vannak.

– Mit gondol a Szeviép-perről, amelyben többszörösen felmerült a bírói összeférhetetlenség, sőt konkrétan a korrupció gyanúja?

– Egy igazságügyi miniszter csak az igazságszolgáltatás tanúja lehet, mivel független hatalmi ágról van szó, ami önigazgatásra épül. Az önigazgatási rendszer – az Országos Bírósági Hivatal – vezetése megfelelően reagált a Szeviép-ügyre, hiszen belső vizsgálatokat rendeltek el a korrupciógyanúba és összeférhetetlenségbe keveredett szegedi bíró ellen. A törvények mindenkire érvényesek, legyen szó az egyszerű állampolgárokról vagy a bírákról. Amennyiben a vizsgálatok alapján további lépésekre lesz szükség, azt a hatóságok bizonyára meg fogják tenni. Minden kormány azt szeretné, hogy az igazságszolgáltatás mindenféle – akár üzleti, akár politikai – befolyástól mentes legyen. A szabályozás Magyarországon megfelelő, a vizsgálat pedig majd eldönti, hogy melyek legyenek a következő lépések.