Dr. J. Fischer rajzain humorossá válik a közúti forgalom pokla

Dr. J. Fischer cseh grafikus a Prágában kiadott „Vezetés művészete” című könyvében közzétett rajzaiból a mi közlekedésünkre is hasznos következtetéseket lehet levonni.

Közismert dolog, hogy a közúti forgalom résztvevői általában nem túlságosan szeretik egymást. Így például a taxisofőr vígan meglenne, ha sohasem találkozna autóbusszal és viszont. Ne is beszéljünk a gyalogosokról. Ha a sofőrtől függenének a KRESZ rendelkezései, akkor az első paragrafus minden bizonnyal így szólna: A gyalogos járjon a levegőben helikopterrel, vagy a föld alatt szellemhajón. (Ez a felfogás fordítva is érvényes.)

A gépkocsik volánja mellett az embernek ritkán jut eszébe, hogy olykor a sofőrnek is le kell szállnia a kocsijáról és gyalogosan kell átmennie az úttest egyik oldaláról a másikra, esetleg pontosan a villamosmegállóhely járdaszigetére. És talán nem változnak meg a csillagok állása akkor sem, ha a taxisofőr, az őt jobbra szorító autóbusz vezetőjénél nem a családfáját emlegetné, hanem valami ilyesmit gondolna: a kolléga már talán a 7-8-ik munkaórájában van, és nem bírja olyan fürgén meglovagolni az elefántját, mint három órával ezelőtt.

Vagyis hát: nem ártana általában figyelembe venni az érem másik oldalát. Beleképzelni az embernek magát a közutat használó másik partner helyzetébe. Leghelyesebb lenne, ha a sofőr gondolatolvasó lenne, és le tudná olvasni az árok partján kapargáló tyúk agyáról is, hogy melyik pillanatban óhajt éppen a kerekek alá szaladni. Minthogy azonban ilyen legény nem született, szerényebb kiúttal is meg kell elégednünk.

Az alábbiakban a cseh karikaturista görbe-tükrében bemutatunk néhány közúti konfliktust, amely mind elkerülhető, ha a gépkocsivezető jól ismeri az érem másik oldalát, a közúti közlekedés „lélek- és élettanát”, ezenfelül feltett szándéka, hogy járműve és ő maga hosszú életű legyen e földön.

Dr. J. Fischer további karikatúrái megtekinthetők IDE kattintva.