Fejben dől el – robotváltós Suzuki teszt

Hol vannak már azok az idők, amikor a Suzukinál olcsón lehetett rátermett kisautóhoz jutni? A Celerio bevezetésével a hazai vevők visszakaptak valamit az első esztergomi Suzuki Swiftből. Bár az Alto utódja Thaiföldről jön, mindenben jó, amiért az „A mi autónkat” szeretni lehetett. Mivel nem itthon készül, az extrák csomagban jönnek, pontosabban egy jól összeállított csomagban (GL), plusz pénzt fizetni a metálfényezésen kívül az automatikus váltóért lehet: 300 ezer Ft az ára a bal lábunk pihentetésének.

Suzuki Celerio 1.0 AT
Fotó: Hilbert Péter / AUTOMOTOR.HU

A robotizált megoldás egyszerűbb a hagyományos hidrodinamikus és a modern duplakuplungos szerkezeteknél, egy mechanikus váltó, ahol elektronika segít a fokozatok kapcsolásában. A jobb eredmény érdekében nem árt, ha mi meg az elektronikának segítünk.

A robotváltókra jellemző torpanást és bólogatást általában egyszerűen elkerülhetjük, ha „fejben kuplungolunk”, vagyis elvesszük a gázról a lábunkat, valahányszor úgy érezzük, itt az ideje a felkapcsolásnak.

A kormány csak magasságában állítható, városban ideális a robotváltó
Fotó: Hilbert Péter / AUTOMOTOR.HU

Nincs ez másként a legkisebb Suzukiban sem, ezzel a trükkel nem csak finoman működik, gyorsan is reagál. Agilisan veszi fel a tempót, de a nagy sietséget nem szereti, arra még mindig a kézi váltó a jobb választás. Klasszikus előválasztókarja kézi kapcsolgatást is lehetővé tesz, mégis megmarad a különbség a vezetési élményben. Ebből jutott a Celerióba is, kompakt méreteivel, kis tömegével és életvidám motorjával igazi kis hot hatch lehetne, ha a futóművet nem tervezték volna olyan kényelmesre.

Városi minihez képest átlagos a raktér mérete
Fotó: Hilbert Péter / AUTOMOTOR.HU

Így régen látott hevességgel hajlamos dőlni a kanyarokban, és ma már szokatlan módon rugózza ki az úthibákat. Tapadásának csak a kicsi kerekek aszfalttal érintkező felülete szab határt, könnyű és semleges kormányával közvetlenül, pontosan irányítható.

Öröm vele manőverezni a városban, de akkor sem jön zavarba, ha éppen országúton vagy autópályán hajtjuk.

A kézitől alapvetően a végáttételben különböző robotizált váltóval 90-nél 2200-as, 130-nál 3300-as fordulaton jár a motor. Bár hősiesen bírja a nagyobb tempót, messzire utazáshoz már túl magas a zajszint.

Nagyok az üvegfelületek

Fotó: Hilbert Péter / AUTOMOTOR.HU

Túl sok csomagot amúgy sem pakolhatunk bele, apró raktere éppen csak megbirkózik a napi bevásárlással, szükség esetén ülésdöntögetéssel bővíthető. Mindent megtettek, hogy a lehető legtöbb helyet nyújtsák a bent ülőknek, a Celerio nem más, mint egy négy keréken guruló utastér! Elöl-hátul egyterűekre emlékeztetően tágas, ülései méretesek, fejtámlái még alapállapotban is védenek a nyaksérülésektől. Jól ül a vezető, mindent megtalál a keze ügyében, könnyen leolvashatók a műszerek, a kilátásra sem lehet panasz. Kritika leginkább a kemény műanyagtengert érheti, amiből a belső áll. Ebben a kategóriában ennyit várhatunk el, de a formák és a minőség – ha nem is feledtetik – segítenek elfogadni, hogy

ez az autó nem a szomszédnak, hanem a tulajdonosnak szól, aki biztosan elégedett lesz vele, amint elkezdi használni. Akkor nem fog törődni harmadik világbeli formatervével sem – minden fejben dől el.

A teljes cikket ITT olvashatja tovább.

Monopolhelyzet – Suzuki Swift 1.2 Hybrid 12V AllGrip teszt

A crossoverek és a szabadidő-autók dömpingjében üdítő kivétel a Swift AllGrip, amely meg sem próbál terepesnek látszani, miközben valódi, viszkokuplungos összkerékhajtást kínál. A Suzuki igazi specialistának számít ebben a műfajban, ugyanis az elmúlt évtizedekben szinte minden modelljükhöz kínáltak valamilyen négykerékhajtási rendszert.

Korábbi cikkünket ITT olvashatja tovább.