Amikor minden az autóipar elektromos átállása körül forog, az igazi rajongók egyre erősebb nosztalgiával gondolnak azokra a márkákra, melyek nem egyszerűen gyors, hanem hangos és szenvedélyes típusokkal örvendeztették meg az autós világot. Az ilyen különleges cégek egyike a Maserati, amely az évtizedek során a jelentős darabszám-növelés ellenére is meg tudta őrizni exkluzivitását. Nem számít, hogy az MC20-as szupersportautót, vagy a Levante szabadidő-autót emlegetjük, nevének varázsa azoknak a figyelmét is felkelti, akik már unják az Audi, a BMW, a Mercedes-Benz és a Porsche széles körben elterjedt modelljeit. Ugyanez igaz a belépőmodellnek számító Ghibli üzleti limuzinra is, mert az A6-os, az 5-ös sorozat és az E-osztály kategóriájában csak keveseknek jut eszébe az olasz gyártmányt választani. Ez elsősorban a riválisainál borsosabb vételárnak köszönhető, amit viszont szívesen megfizetnek azok, akik különbözni vágynak a nagy többségtől.
A rivalizálást olyan komolyan gondolták a tulajdonos Fiat-Chryslernél (a cég jelenleg a Stellantis része), hogy egy V6-os dízelmotorral is elérhetővé tették a Ghiblit. A 2020-as frissítés során ezt a takarékos hajtásláncot váltották le a korszellemnek sokkal jobban megfelelő, 48 voltos lágyhibrid technológiával kiegészített 2,0 literes, turbós benzinessel. Az Alfa Romeo Veloce kiviteleiből ismerős négyhengeres egy kis presztízsveszteséget jelent ugyan a márka számára, azt azonban 275 helyett 330 lóerős teljesítménnyel és a környezetbarát szemlélettel pótolják.
Az eredeti cikk IDE kattintva érhető el.