Még 1987-ben merült fel az ötlet a Suzukinál, hogy egy megfizethető sportkocsit készítenek, két évvel később mutatták be a tanulmányt, és 1991 végére készültek el a szériaváltozattal – olvasható az Autó-Motor cikkében.
Kosai városában októberben indult a sorozatgyártás és 1991 novemberében a nagyközönség elé lépett a kei-kategória szabályainak megfelelő Cappuccino.
A törvényi előírások korlátozták a karosszéria hosszát 3295 mm-re, szélességét 1395 mm-re, a hosszú orrba beépített turbómotor 657 köbcentis lökettérfogatát. 1991-95 között az F6A motorkódú turbómotort használták, 1995-1998 között a K6A-t; teljesítményben nem volt köztük különbség, de utóbbinál már láncos a vezérlés, és opciósan 3 fokozatú automatikus váltót is lehetett kérni hozzá. A karosszéria jó része alumínium, a legkülönlegesebb a tető. Az utastér feletti részt három darabra osztották, ezeket egyenként lehet kiemelni, a fűtőszálas, üveg hátsó szélvédőt a bukókerettel együtt lehet hátrahajtani. A kivett tetőpanelek megtöltik az apró csomagteret.
A Suzuki eredetileg a hazai piacra szánta az autót, de végül a brit forgalmazó nyomására homologizálták a sportkocsit az európai piacra, eredetileg 1500 autót kértek a britek, de a nagy japán érdeklődés miatt csak 1182 darabot kaptak. 1110 példányt adtak el Nagy-Britanniában, a fennmaradóakat Németországban, Franciaországban, Hollandiában és Svédországban helyezték forgalomba.
A felextrázott kivitelhez adtak vezetőlégzsákot, blokkolásgátlót, elektromos kormányszervo-t, részlegesen önzáró differenciálművet.
A teljes cikk ITT olvasható.
Borítókép: Youtube.com/Best MOTORing official
