Bár kétségtelen, hogy a mogyoróvaj Amerikában örvend a legnagyobb népszerűségnek, nem kell olyan messzire mennünk, hogy nagy mogyoróvaj-kedvelő nemzeteket találjunk. Ennek a krémes finomságnak, ahogy ők hívják a mogyorósajtnak (pindakaas) bizony a hollandok is nagy fogyasztói. Hollandia mellett Törökországban, Angliában, Kanadában is tömegesen hódolnak a földimogyoróból készített krémnek.
Amerikában évente nagyjából másfél kilónyi mogyoróvajat esznek meg fejenként az állampolgárok – ami krémben minimum 90%-nyi mogyoró kell legyen. Se tartósítószert, se színezéket nem használnak, hanem egy kevés plusz olajat, sót és cukrot adnak a darált földimogyoróhoz.
A mogyoróvaj fajtái
A mogyoróvajnak alapvetően két válfaja létezik: a smooth és crunchy. Avagy teljesen krémes (smooth, ejtsd: szmúsz) és az enyhén darabos (crunchy, ejtsd: kráncsi).
Az adott állagon belül azonban már sokféleképp ízesítik, készítenek juharsziruppal, mézzel, fehércsokoládéval édesített, étcsokoládéval árnyalt, fahéjjal és mazsolával gazdagított fajtákat is.
A sztori
A mogyoró régóta étkezésünk részét képezi, a mogyoróvaj mégis újszülött találmány. A Dél-Amerikában őshonos mogyorót az Újvilág felfedezése után hozták a felfedezők Spanyolországba. Innen terjedt tovább, s alakultak ki termőterületek Afrikában és Ázsiában. Az amerikaiak mogyoróvaj iránti szenvedélyének kezdete nagyságrendileg az 1860-as évekre, a polgárháború idejére tehető. Ekkor szolgált jó és kalóriagazdag ellátmánynak az amerikai mogyoró.
A XIX. század végén, a nagy egészségguru, Mr. Kellogg kísérletezett a mogyoróvajjal, mint vegetáriánus fehérjeforrással, s készített a mogyoróvajra már emlékeztető pasztát az amerikai mogyoróból. A Kellogg fivérek szabadalmaztatták is a – nem pörkölt mogyoróból készített – vajukat, de aztán a gabonaféleségekkel való üzletelés lefoglalta őket, így a mogyoróvaj nem itt kezdte világhódító útját. A Kellogg cégnél alkalmazásban álló Joseph Lambert azonban látott fantáziát a dologban, saját gyártmányú darálókkal próbálta még krémesebbé tenni a mogyoróból nyert pasztát, felesége pedig megalkotta a mogyorós ételek szakácskönyvét.
Az iparosodás fejlődésének köszönhetően a XX. század elejére már nem kézzel szedték a mogyorót, így a betakarítható mennyiség is megsokszorozódott. A mogyorótermesztés fellendítése és a mogyoróvaj kialakítása a híres amerikai botanikus, Carver nevéhez kötiődik.
Az alapvető élelmiszerek hasznosításában fantáziát látó tudós több mint 100 mogyorót felhasználó receptet hagyományozott az utókorra. Ezek között a receptek között találhatóak kozmetikum előállítására vonatkozóak, de többek között itt tesz említést a mogyoróvajról is. Meg kell említenünk, hogy ennek az úriembernek a felfedezése volt többek között a linóleum, a borotvakrém, az instant kávé is.
A mogyoró annyira része Amerikának, hogy már két mogyoróföld-birtokos is elnök lett: Jefferson és Carter.
Az első, klasszikusnak számító mogyoróvajat 1904-ben a St. Louis-i világkiállításon mutatták be, C. H. Sumner jóvoltából. Ezután kezdődött a mogyoróvaj nagyipari előállítása. A ropogós verzióra azonban viszonylag sokat kellett várni: 1932-ben dobták piacra.
Fotó: pexels
A mogyoróvaj kiváló B-komplex és E-vitamin forrás, valamint antioxidáns tartalmának köszönhetően eredményesen veszi fel a harcot a szabadgyökök ellen.
A mogyoróvajat úgy állítják elő, hogy a kibontott, belső héjától még nem megszabadított mogyorót kemencékben megpörkölik, majd kefékkel letakarítják, leválogatják, majd darálóba kerül, ahol megőrlik, és cukorral, sóval gazdagítják.
A teljes cikk IDE kattintva olvasható!
