A cordon bleu története – ismerje meg a francia klasszikust!

A francia cordon bleu (ejtsd: kordon blő) kifejezés szó szerinti fordításban kék szalagot jelent, de az Európa-szerte kedvelt húsételben ne keressen semmilyen szalagot.

Történelmi visszapillantás

A történet 1348-ig nyúlik vissza, mert III. Eduárd angol uralkodó ekkortól tüntette ki a csaták hőseit a sötétkék bársonyból készült, aranyszegélyű Térdszalagrenddel. A bal térd alatt viselt, illetve a hozzá tartozó, a bal vállon átvetett kék szalag 200 év múlva annyira megtetszett a piperkőc hírében állt III. Henrik francia királynak, hogy 1578-ban megalapította a Szentlélek Lovagrendet (L’Ordre du Saint-Esprit), amelynek tagjai szintén kék szalagot hordtak a ruhájukon.

Az 1348-ban alapított Térdszalagrend
Fotó: FLICKR

(Más források szerint egy kék szalagon lógó keresztet akasztottak a nyakukba.) A lovagok híresek voltak fényűző ünnepségeikről, és bár a lakomák a nagy francia forradalom után a renddel egyetemben megszűntek, a „kék szalag” továbbra is egyet jelentett a kiváló ételekkel. A kitüntetést később képletesen adományozták a kor legjobb szakácsainak.

Királyi elismerés

A legismertebb anekdota szerint Madame Dubarry egy ízben lakomára hívta XV. Lajost, aki mindig azt hangoztatta, hogy jól főzni csak a férfiak tudnak. Amikor a hedonista király mind a tíz ujját megnyalta a fenséges fogások után, szépséges ágyasa elárulta, hogy a pompás vacsora egy szakácsnő műve volt, és

azt javasolta XV. Lajosnak, tüntesse ki a fiatal szakácsot elismerése jeléül.

A kék szalagról elnevezett fogás a mai napig klaszikus fogásnak minősül
Fotó: FLICKR

Így vonult be a gasztronómia történetébe a Cordon Bleu, amely idővel a kiváló konyhaművészeti teljesítmény szinonimája lett, majd étellé átlényegülve köznevesült.

A teljes cikket ITT olvashatja tovább.

Cézártól Wellingtonig – Ételek, amelyeknek nem tudtuk az eredetét

Mi a közös a palóclevesben és a Cézár-salátában? Igen, természetesen jól elkészítve mindkettő nagyon ízletes, és egyik sem svéd nemzeti étel. Van azonban még valami: mindegyikük eredete kalandos, és egy egészen konkrét történethez köthető. A Wellington-bélszín, a gulyásleves és a hamburger ezzel ellentétben annál talányosabb eredetű fogások a viszont mindenképpen érdemes szemezgetnünk a születésüket taglaló érdekes elméletek között – olvasható a Mindmegette cikkében.

Korábbi cikkünket ITT olvashatja tovább.