A cordon bleu története – ismerje meg a francia klasszikust!

Tudja, hogy mi köze van a sonkával és sajttal töltött, bundázott hússzeletnek a Szentlélek Lovagrendhez?

null

A francia cordon bleu (ejtsd: kordon blő) kifejezés szó szerinti fordításban kék szalagot jelent, de az Európa-szerte kedvelt húsételben ne keressen semmilyen szalagot.

Történelmi visszapillantás

A történet 1348-ig nyúlik vissza, mert III. Eduárd angol uralkodó ekkortól tüntette ki a csaták hőseit a sötétkék bársonyból készült, aranyszegélyű Térdszalagrenddel. A bal térd alatt viselt, illetve a hozzá tartozó, a bal vállon átvetett kék szalag 200 év múlva annyira megtetszett a piperkőc hírében állt III. Henrik francia királynak, hogy 1578-ban megalapította a Szentlélek Lovagrendet (L’Ordre du Saint-Esprit), amelynek tagjai szintén kék szalagot hordtak a ruhájukon.

Az 1348-ban alapított Térdszalagrend
Fotó: FLICKR

(Más források szerint egy kék szalagon lógó keresztet akasztottak a nyakukba.) A lovagok híresek voltak fényűző ünnepségeikről, és bár a lakomák a nagy francia forradalom után a renddel egyetemben megszűntek, a „kék szalag” továbbra is egyet jelentett a kiváló ételekkel. A kitüntetést később képletesen adományozták a kor legjobb szakácsainak.

Királyi elismerés

A legismertebb anekdota szerint Madame Dubarry egy ízben lakomára hívta XV. Lajost, aki mindig azt hangoztatta, hogy jól főzni csak a férfiak tudnak. Amikor a hedonista király mind a tíz ujját megnyalta a fenséges fogások után, szépséges ágyasa elárulta, hogy a pompás vacsora egy szakácsnő műve volt, és

azt javasolta XV. Lajosnak, tüntesse ki a fiatal szakácsot elismerése jeléül.

A kék szalagról elnevezett fogás a mai napig klaszikus fogásnak minősül
Fotó: FLICKR

Így vonult be a gasztronómia történetébe a Cordon Bleu, amely idővel a kiváló konyhaművészeti teljesítmény szinonimája lett, majd étellé átlényegülve köznevesült.

A teljes cikket ITT olvashatja tovább.

Cézártól Wellingtonig – Ételek, amelyeknek nem tudtuk az eredetét

Mi a közös a palóclevesben és a Cézár-salátában? Igen, természetesen jól elkészítve mindkettő nagyon ízletes, és egyik sem svéd nemzeti étel. Van azonban még valami: mindegyikük eredete kalandos, és egy egészen konkrét történethez köthető. A Wellington-bélszín, a gulyásleves és a hamburger ezzel ellentétben annál talányosabb eredetű fogások a viszont mindenképpen érdemes szemezgetnünk a születésüket taglaló érdekes elméletek között – olvasható a Mindmegette cikkében.

Korábbi cikkünket ITT olvashatja tovább.

 

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.