Marsi élet nyomait fedezhették fel a vörös bolygón

Az amerikai űrkutatási szervezet, a NASA a múlt héten bejelentette, hogy a Marson felfedezték az élet valaha talált eddigi legtisztább jelét. A marsi élet nyomairól szóló szenzációs hír – amennyiben a felfedezést megerősítik – új fejezetet nyithat a földönkívüli élet kutatásában, és ismét előtérbe állíthatja az elhíresült Fermi-paradoxont, illetve az úgynevezett nagy szűrés teóriáját.

A NASA Preseverance rovere olyan nyomokat azonosított a Marson, amelyek biológiai eredetűek lehetnek Fotó: NASA/JPL-Caltech

Enrico Fermi Nobel-díjas atomfizikus állította fel a róla elnevezett paradoxont  Fotó: NARA

A Fermi–Hart paradoxon-féle „nagy hallgatás” okát a nagy szűrő elmélet megpróbálta egy matematikai formulával, az elhíresült Npq-val értelmezni. Ebben a formulában az N az élet számára potenciálisan alkalmas bolygók számát jelenti a megfigyelhető univerzumban, a p annak a valószínűségét, hogy egy véletlenszerűen kiválasztott és lakható bolygón intelligens élet alakul ki a mai emberi civilizáció szintjén, a q pedig annak a feltételes valószínűsége, hogy ebből a létformából olyan technológiai szupercivilizáció alakul ki, amely már képes láthatóvá tenni magát az egész megfigyelhető univerzumban. 

Egy idegen csillagrendszer exobolygói (művészi ábra)  Fotó: Inverse

A csillagászati bizonyítékok arra utalnak, hogy az N szám nagyon nagy, ezzel szemben a p és főleg a q viszont elenyészően alacsony.

Egyre valószínűbb az élet bolygóközi terjedésének lehetősége

A legfőbb kérdés e gondolatsor szerint a miért? Valószínűtlen-e, hogy a mikrobális vagy többsejtű életből kifejlődő összetettebb létformák, majd az állatok, és végül az ezekből kialakuló intelligens lények, illetve az intelligens civilizációk elkerülhetetlenül elpusztítják önmagukat konfliktusok vagy fizikai okok, esetleg a mesterséges intelligencia valamilyen rejtett veszélye által, még mielőtt kapcsolatba léphetnének a hozzájuk hasonlókkal? 

Ez vagy pedig a nagy szűrő akadályoz-e meg bennünket abban, hogy mások jeleit lássuk odakint a kozmoszban? 

Az, hogy a potenciális marsi élet mit árul el a kozmoszról, nagymértékben attól függ, hogy milyen típusú életet találunk. 

Az eddigi legígéretesebb biológiai eredetűnek vélt nyomokat azonosította a NASA a vörös bolygón   Fotó: NASA/JPL-Caltech

Nem lehet kizárni, hogy az ottani élet kifejlődése összefüggésben állhat a földi létformák kialakulásával, de azt sem, hogy teljesen független a földi élet kifejlődésétől. „A mikroorganizmusok két bolygó közötti életképes átvitelére utaló egyre több bizonyítékkal együtt ez a panspermia elmélet bizonyítéka lenne, és alátámasztaná egy olyan közös bioszféra jelenlétét, amelyben két bolygó vesz részt. Amennyiben a marsi mikroorganizmusok eltérő királis specifikációt mutatnának, mint a földi élet, az a két szomszédos életforma különálló eredetére utalna, ezáltal erősen azt valószínűsítené, hogy az élet széles körben előfordulhat a kozmoszban” – magyarázza az egyik e témával foglalkozó tanulmány – idézi az Ilf Science tudományos hírportál. „E kimenetelek bármelyike ​​paradigmatörő esemény lenne”– írják a tanulmányt jegyző kutatók. 

Üledékes eredetű rétegek a Marson  Fotó: NASA/JPL-Caltech

Ha kiderülne, hogy a marsi élet kapcsolatba hozható a földi élettel, ez megerősítené a panspermia elmélet helytállóságát azt bizonyítva, hogy a Naprendszer bolygói között kőzet- és jégdarabokon utazva elterjedhet az élet. Ha ez a helyzet, további vizsgálatokra lenne szükség – hangsúlyozzák a tudósok. Amennyiben az élet viszonylag könnyen átjuthat a Naprendszeren belül egyik bolygóról a másikra, de azon túlra már nem, akkor a felfedezés nem árulna el sokkal többet az univerzumban lévő élet egészéről azt leszámítva, hogy bizonyos életformák elég ellenállóak ahhoz, hogy egyik bolygóról átkerüljenek egy másikra.

Van, aki szörnyű csapásnak véli, ha bebizonyosodna a marsi élet

Azt feltételezve, hogy a marsi létformák nem állnak rokonságban a földiekkel, úgy olyan információkhoz juthatnánk, amiket beépíthetnénk a nagy szűrő koncepciójába. Először is, ha a hozzánk legközelebbi bolygókon nem rokon életformákat találnánk valószínűtlenné válna, hogy az első lépés nehezen átléphető akadály legyen. Nick Bostrom filozófus szerint az élet szintje valójában leszűkítheti azt a területet, ahol a nagy szűrő létrejön. Bostrom még egy 2008-ban a MIT Technology Review-ban megjelent cikkében azt állította, hogy a nagy szűrés valószínűleg a Marson található/feltételezett potenciális élet bármely szintje után következik csak be. 

Egyre több bizonyíték mutat arra, hogy a Mars a múltban tavakkal és tengerekkel rendelkezett, amelyekben kialakulhattak az egyszerűbb létformák  Forrás: NASA 

Azaz, ha ez csak egysejtű, mikrobális létforma lenne, akkor valószínű, hogy az első nagyobb akadály a többsejtű életnél jelentkezne, és még ennél is sokkal komolyabb gátat jelenthetne az intelligens élet megjelenéséhez. 

Nick Bostrom úgy véli, hogy a szűrő helyszínének leszűkítéséhez meg kell vizsgálnunk a földi életet, hogy lássuk, melyek azok a lépések, amik bizonyosan valószínűtlenek. „Az egyik kritérium az, hogy az átmenetnek csak egyszer kellett bekövetkeznie” – írta. „A repülés, a látás, a fotoszintézis és a végtagok mind többször is kifejlődtek itt a Földön, így ezek kizárhatók ebből a sorból” – fűzi hozzá. Nick Bostrom azt állítja, azok az evolúciós jellemzők, amelyeknek a kialakulása az előfeltételek teljesülése után is hosszú időt vesz igénybe, azt jelzi, hogy az ilyen típusú evolúciós lépések nem vezethetnek el a magasabb rendű életforma megjelenéséhez. Az állatoktól az ember kialakulásáig tartó átmenet a geológiai időskálán viszonylag rövid időt vett igénybe, ami arra utal, hogy ez gyenge jelölt lehet a nagy szűrésre.

Izgalmas kérdés, hogy miért nem találtunk eddig bizonyítékot az idegen civilizációk létezésére  (Fotó: NASA)

Bostrom szerint szörnyű lenne, ha gerinces élet nyomait fedeznék fel a Marson, mivel ez azt sugállná, hogy a nagy szűrő rendkívül gyenge. 

Ez pedig hipotetikus fenyegetést jelenthetne az emberi civilizáció jövőjére, mert ebből az következik, hogy rengeteg magasan fejlett és potenciálisan ellenséges civilizáció létezhet akár a közvetlen kozmikus környezetünkben is. „Egy ilyen felfedezés lesújtó csapás és messze a legrosszabb hír lenne, amit valaha újságcímlapon közöltek” – véli a filozófus. „Ezért is remélem, hogy az űrszondáink csak holt sziklákat fedeznek fel a Marson, a Jupiter Europa holdján és máshol is, ahová a csillagászaink ellátnak. Ez életben tartaná az emberiség nagyszerű jövőjébe vetett reményét” – hangoztatja Nick Bostrom.

Potenciális bioszignatúrákat fedeztek fel a Marson  Fotó: Ilf Science

Bár itt egy filozófiai tanulmány következtetéseiről van szó, a Bayes-statisztikákkal foglalkozó kutatócsoportok hasonló következtetésekre jutottak. Egyelőre meg kell várnunk azonban a lehetséges marsi bioszignatúrákkal kapcsolatos további kutatásokat, és azt az izgalmas lehetőséget, hogy életet találtunk egy másik bolygón, mielőtt még aggódni kezdenénk amiatt, hogy ez mit jelenthet a saját sorsunk szempontjából.

A Marson azonosított nyomok:

• a NASA szakértői szerint jó eséllyel biológiai eredetű szignatúrák,
• amit ha megerősítenek, ezek lehetnek a földönkívüli élet első bizonyítékai,
• és ami új megvilágításba helyezheti a Fermi–Hart paradoxont, valamint a nagy szűrés elméletét is.