Huszonévesen, pályakezdő újságíróként találkoztam vele először. Táborokról írtam, ám őszinte, kedves érdeklődése nyomán a zöldfülű gyakornokból hamar csacsogó ifjú lett. Pillanatok alatt jutottunk el a készülő szakdolgozatomig, és annak témájáig, amely újabb szállal kapcsolt össze bennünket. Segített, felajánlotta, hogy elolvassa, véleményezi. Néhány akkori mondata még most is a fülemben cseng, és tisztán látom magam előtt mosolygós arcát, amely az építő kritikát úgy tudta tálalni, hogy közben felemelt – olvasható a népzenekutató Magdi néniről a cikkben.
