– Egy kis faluban születtem, 1965-ben kerültem Győrbe, a Jedlikben végeztem. Ezután öt évet töltöttem Szentpéterváron. Az egyetem gépészkarán vasúti mérnöki szakon végeztem, ott ismertem meg Tányát, a feleségemet, ő az építészkar hallgatója volt. Negyvennégy éve vagyunk házasok, két fiunk született, a nagyobbik még kint, Ukrajnában. Három évig éltünk ott. Eredetileg úgy terveztem, hazajövök és vasúti kocsikat fogok tervezni, de megszűnt a vagongyártás. Az orenburgi gázvezeték építéséhez viszont akkor kerestek embereket. Jól jött a nyelvtudás. Amikor 1979-ben Győrbe költöztünk, nagyjából akkor kezdtem el beszivárogni a gyűjtők közé. A Vasas Otthonban működött a Rába Éremgyűjtők Köre, elvittem megmutatni pár érmét. Meg akarták venni, de nem adtam el, inkább bővítettem. Akkor találkoztam Komondi Miklóssal, négy győri képeslapot vettem tőle. Akkor már őriztem pár szép darabot a szülőfalumról és a Rábaközről, meg Szentpétervárról, de komolyabban csak azután kezdtem foglalkozni a gyarapítással, amikor nagyobbak lettek a fiaim. Egy pesti cég győri kirendeltségének vezetője lettem, havonta párszor megfordultam a fővárosban. Jártam az antikváriumokat, félretették nekem a győri lapokat. Ott tettem szert az első Győrt ábrázoló metszetre. Hamar beleszerettem, harmincöt-negyven lehet a gyűjteményemben. Aztán jöttek a plakátok és a régi fotók. Előfordul, hogy csak úgy behozzák az üzletbe, mert tudják, hogy gyűjtő vagyok.
