Megmentenék a Pannonhalmi Főapátság millenniumi fenyőit

A millenniumi lucfenyőket tízéves korukban, a honfoglalás ezredik évfordulójának alkalmából ültették el a főmonostor udvarán és az arborétumban 1896-ban.

A főmonostor udvarán álló fenyő 1918-ban szemtanúja volt a spanyolnáthajárványnak és utolsó útjára kísérte dr. Hajdú Tibor főapátot. Látta 1938-ban a gimnázium építését, az első pannonhalmi diákokat és az azóta leérettségizett hetvenhárom évfolyamot. Tanúja volt annak a mintegy háromezer menekült befogadásának, akiknek az apátság a vészkorszakban nyújtott menhelyet, csakúgy, mint Torda Lajos és Eduard Benedek Brunschweiler embermentő tevékenységének. 1996-ban látta II. János Pál pápát, akit Asztrik főapát kísért fel Szent Márton hegyére.

A XX. század viharaiban 1–2 fa kidőlt közülük, a fennmaradt 6–7 példány viszont kiállta az évek próbáját, a gyorsan változó időjárással azonban egyre kevésbé tudnak megbirkózni.

– A fenyők számára a megfelelő nedvességtartalom nagyon fontos, mivel csak így tudnak gyantát termelni. A csapadékszegény időjárás miatt ez egyre nehezebb a fáknak, így védtelenné válnak a kártevőkkel és fertőzésekkel szemben – magyarázta el Szabó Márton bencés szerzetes.

A veszélybe került millenniumi fenyőket különleges kezeléssel próbálják megmenteni – mondta el Szabó Márton bencés szerzetes
Fotó: Huszár Gábor / KISALFOLD.HU – MEDIAWORKS

– A fenyők a gyantával szorítják ki a kártevőket a gyökereikből, ha ez nem történik meg, a fa állapota gyorsan és látványosan romlik. Sajnos az ilyen nagy fák esetében az öntözés nem jöhet szóba, mivel a gyökereik nagyon mélyre nyúlnak, így évente több ezer liter vizet kellene felhasználni. Ezért alternatív megoldásokat kerestünk és egy, a közelmúltban hazánkba visszaköltöző vatikáni kertésszel is egyeztetünk, hogy mit lehet tenni.

A főapátság által kidolgozott program a fák „immunrendszerének” megerősítését célozza.

Az eredeti cikk IDE kattintva érhető el.