Újra felszínre bukkant a Tisza-tó talán legismertebb hajóroncsa, a Délibáb. A huszonhét méter hosszú motoros 1984 óta pihen a tó fenekén, ugyanis hiába próbálták többször is kiemelni, nem jártak sikerrel. A téli időszakban az alacsonyabb vízszint miatt azonban több látszik a hajótestből, mint a nyári hónapokban – olvasható a Jász-Nagykun-Szolnok megyei hírportál, a szoljon.hu cikkében.
Egy közel negyven évvel ezelőtt elsüllyedt hajó orra és kormánykereke meredezik ki a Tisza-tó hullámai közül Kiskörénél, a Közép-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság téli kikötőjének közelében. A víz szintje a nyári időszakhoz képest közel másfél méterrel csökkent, így bukkant felszínre az eddig mélyben rejtőzködő roncs.
– Amikor a nyári vízszintről átállunk a télire, vagyis 730 helyett 610 centiméter a tó mélysége, sok minden láthatóvá válik ugyanúgy, mint Szolnokon a Tisza esetében is. Ott a nyári kisvizes időszakban például a török korabeli hídpillérek szoktak előbukkanni – mondta hírportálunknak Fejes Lőrinc, a Közép-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság kiskörei szakaszmérnöke.
– A Tisza-tónak télen a legkisebb a vízszintje, így ilyenkor nem csak a kikötők és strandok mutatnak más képet, hanem egy-két elsüllyedt hajótest is jobban látható.
Az egyik közülük a Délibáb, ami közel száz éves.
– Nyáron csupán a hajó felső teraszának korlátjai lógnak ki a tóból, ilyenkor azonban egy kicsit több látszik ki a hajótestből, de a nagy része most is víz alatt van – mutatta a szakaszmérnök.
A huszonhét méter hosszú motoros 1934-ben épült Komáromban a Skoda gyárban, és eleinte csehszlovák zászló alatt járta a Dunát. 1938-ban vette meg a Magyar Folyam és Tengerhajózási Rt., és átkeresztelték Megyer névre. Később azonban a közelben elsüllyedt Dömös elsőtisztjének korabeli naplójában már Délibábként szerepel a hajó, mint a Kiskörénél levő 101. számú katonai parancsnokság székhelye.
1941-ben jugoszláv aknákat szedett fel a Dunán, majd 1944 őszén szinte ugyanott süllyesztették el először, ahol most is pihen a Tisza-tó fenekén. Miután kiemelték, 1945-től a Balatonon szolgált, majd a Dunát járta a MAHART vezérigazgatójának személyes járműveként. Végül magántulajdonban a Tisza-tóra került, ahol 1984-ben újra és véglegesen elsüllyedt.
– A hajón akkor tartózkodó őrszolgálat kissé gondatlanul járt el, ugyanis nem figyelt oda a vízszintváltozásra – idézte fel Fejes Lőrinc.
– Ennek köszönhetően a hajó alól kiapadt a víz, amitől az megdőlt, majd egy hirtelen áradással megtelt vízzel, ezért elsüllyedt. Az akkori tulajdonosa próbálta kiemeltetni, de az nem járt eredménnyel. Ahogy teltek az évek, a hajótest állapota romlott, hiszen a víz mellett hordalékanyag, homokszemcsék is belekerültek. Ezután tulajdonosváltások következtek, és más módszerrel próbálkoztak, például búvárok is vizsgálták a roncsot, de nem sikerült kiemelni, így továbbra is hullámsírban nyugszik.
A Délibábnak vendéglátóhajó szerepet szántak a Tisza-tavon, fel is újították, ezért is fájó, hogy gyakorlatilag egy emberi gondatlanság miatt süllyedt el. Fontos hozzátenni, hogy a roncs a vízi közlekedést nem akadályozza, ugyanis nem hajózó útban került a tó fenekére, hanem azon kívül.
A Dömössel együtt robbantották fel
Jó néhány évtizeddel ezelőtt Kiskörénél a Dömös névre keresztelt gőzhajó lapátkerekei is kiálltak még a vízből. Az 56 méter hosszú, ötszáz személyes, 1883-ban épült, két lapátkerék által hajtott gőzhajó egy ideig a Dunán járt, majd 1943-ban Titelnél áthajózott a Tiszára, és itt szolgálta le hátralevő idejét. 1944 őszétől menetrendszerűen járt Szolnok és Tiszabura között. Október 10-én azonban Kiskörénél a Délibábbal együtt a visszavonuló német hadsereg katonái felrobbantották. A már koros Dömöst 1948-ban emelték ki a tóból, majd ócskavasként beolvasztották.
Az eredeti cikk IDE KATTINTVA érhető el.
