Fura nevű falvak – ez volt a munkacíme a Borsod Online-on az elmúlt hetekben futott riportsorozatnak, amely olyan kistelepüléseket gyűjtött csokorba, amelyek elnevezése semmiképp sem nevezhető hétköznapinak. Részben olyanok kerültek a listára, ahol a név látszólag jelent is valamit, azaz köznapi kifejezéssel azonos. A riportkörutat követően most utánanéztünk, minek mi is a pontos jelentése, eredete. Például Fáj ugyan mitől Fáj? – olvasható a Borsod-Abaúj-Zemplén vármegyei hírportálon, a boon.hu-n.
Fotó: Takács József
Fura nevű falvak fura neve nyomában
Fáj mellett Forró és Fancsal lett a Borsod Online cikksorozatának másik két „F betűs” szereplője, de szó volt már Keresztéte, Perecse vagy éppen Nagyecsér településekről is. Utóbbiak között akad, ami nem is önálló település napjainkban, sőt, igazából már nem is létezik: szellemfaluvá vált az utóbbi évtizedekre.
De menjünk sorra.
Van, aki Forrón szereti – ezt a kedves viccet engedtük meg magunknak az abaúji városkában játszódó riportunk kapcsán, ám amikor az encsi járás második legnagyobb községe elnyerte annak idején nevét, nyilván még senki sem gondolhatott a 20. századi emlékezetes mozikomédiára. Maga a helyi önkormányzat honlapja egyébként minderről keveset beszél, úgy fogalmaz, hogy „sajnos Forró nem dicsekedhet híres látnivalókkal, túrázásra alkalmas hegyekkel vagy éppen meleg vizű gyógyfürdővel. Viszont mindannyian büszkék vagyunk kedves falunk múltjára és jelenére, ezért is tartjuk fontosnak, hogy minél többen ismerjék azt meg”. A termálvíz hiánya tehát nem lehetne magyarázat, amit viszont a Wikipedia szócikke készséggel megad:
Középkori neve magyar eredetű. A szónak két jelentése volt, egyrészt a mai is ismert ’nagyon meleg’, másrészt a ’buzogó forrást’ is e szóval adták vissza. Valószínűbb, hogy a helység nevében ez utóbbi fogalom rejlik, mivel a településen ma is 3 bővizű forrás van.
Tehát ha nem is feltétlenül magas hőmérsékletű a víz, de bőven bugyog(ott) a névadó forrás. Az idézett online enciklopédia, amiként jelen cikkünk majd minden másik szereplőjénél is, elsősorban Kiss Lajos: Földrajzi nevek etimológiai szótára című, 1988-as kiadású szakkönyvére hivatkozik adatszolgáltatóként.
Hogy jön ide Madeira fővárosa?!
De menjünk is tovább Fancsalra. Ahol nyilván minden helyi lakos fancsali, ám vélelmezhető, hogy a településnév eredete nem a szomorkás, megkeseredett emberekre alkalmazott jelzőnél keresendő. hanem akkor hol? Nos, nem kapunk az online leírásokban egyértelmű választ. Talán francia vagy portugál összefüggések keresendők a háttérben? Az önkormányzati honlap itt is szűkszavú: „Abaúj-Torna vármegye története így tesz említést Fancsalról: Villa Fonchal.” (További érdekességek: „1262-ben már létező település volt, ekkor adta V. István ifjabb király a királyné Aladár nevű tárnokmesterének Forrót, Devecsert, Fancsalt, Eözdöt és Guthát. 1275-ben bíráskodási kiváltságot kapott. Fancsal a török időkben teljesen elnéptelenedett, lakatlanná vált.”) Villa Fonchal, az meg mi volna?! A Fonchal névre a neten rákeresve különös találatot kapunk: létezik egy híres, Vista da Cidade e Estrada do Funchal, a Capital da Madeira című kép a 18. századból, ami szerint Madeira „fővárosa” egy bizonyos Funchal.
Ez a portugál szál azonban aligha releváns. Igaz, a Wikipedia se mond biztosabbat Fancsalról:
Neve magyar személynévből keletkezett, amelynek jelentése fondorlatos, kancsal. A helynév Magyarországon máshol is előfordul. Első említése 1262-ből származik.
(Forrás: A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára, 1967; Kiss Lajos: Földrajzi nevek etimológiai szótára, 1988. Mindkét mű érthetetlen okból tagadja a közszóval való kapcsolatot.)
A Rosszaszó völgye választotta el Günter földjétől
Szóval akkor?... A fene tudja. Utazzunk is mindjárt át a közeli Fájra.
A szintén az encsi járásban található, meglehetősen szegény-szerény falucska saját önkormányzati honlappal sem büszkélkedhet. (A kézenfekvő https://www.faj.hu/ címen nem található semmi.) Itt is a népszerű digitális lexikonhoz kell hát fordulnunk:
A falu neve a magyar fa szó i képzős származéka, jelentése: erdei.
Eredetileg királyi várföld volt. Első említése 1243-ból származik. Egy évvel azután, hogy a mongolok elhagyták az országot IV. Béla király egy testvérpárnak, Donnnak és Barnabásnak adta Fáj földet, mert a tatár háború idején életük kockáztatásával megmentették a királyt, mivel átengedték neki lovaikat. A föld szó ekkortájt falut jelentett. Keletről Kécs és Szebenye – a mai Fulókércs és az ahhoz tartozó Szebenye puszta – délről Papi határolták. Észak felől Csenyéte volt szomszéd település, majd a Rosszaszó völgye választotta el Günter földjétől – a mai Litkától – és Szemerétől. 1333-ban Fancsalt is szomszédjának nevezték.
A jászói prépostságtól a buzitai telepesekig
Amikor a Boon.hu riportsorozatában néhány hete áttértünk a szellemtelepülések, kísértetfalvak meglátogatásának kalandjára, hasonlóképp különös, rejtélyes csengésű elnevezésekbe akadtunk. Észak-Borsod, Észak-Abaúj különösen gazdag az ilyenekben. Vegyük például a Krasznokvajdával közös önkormányzati irányítás alatt működő Keresztéte esetét. Azt írja róla az említett közös hivatali weboldal, hogy „Keresztéte területe valószínűsíthetőn a XII.XIII. században az Aba nemzetség tulajdonát képezte. Első ismert említése 1299-ből, III. András király (1290-1301) uralkodásának idejéből való 'Kereszthethe' alakban, amikor is Tekus fia István átadja a Balogh-nemzetségbeli Henriknek. Az oklevél a területet birtokként szerepelteti, nem pedig lakott helyként.”
Kiegészítésképpen a Wikipédia:
Neve a szláv eredetű Krstata keresztnév magyar kiejtésű alakjának földrajzi névvé válásával keletkezett. Első említése az 1299 körüli esztendőből származik.
(Források, a már idézett Kiss Lajos-szakkönyv mellett: František Cerný–Pavel Váša: Moravská jmená místni, 1907; Ján Stanislav: Slovenský juh v steredoveku I., 1999.)
A közelben terül el Perecse, egy másik alig lakott falucska, ugojunk át mindjárt oda is! Ez is a közös önkormányzathoz tartozik, a honlap pedig annyit mond, hogy „a XII. században a falu területe az abaúji várföldek közé tartozott. A tatárjárás (1241-1242) előtti időszakban Kálmán herceg a település területét a jászói prépostságnak adományozta, amely adományozást 1255-ben IV. Béla király oklevélben 'Pereche' névalakban erősíti meg. István herceg, IV, Béla fia a fejlődést elősegítvén, 1262-ben a települést elveszi a jászói prépostságtól és a buzitai telepeseknek adja, de apja 1263-ban visszaveszi a prépostság részére.” Tehát jöhet a másik megbízható forrásunk:
Neve egy szláv eredetű, de magyar kiejtésű szóra megy vissza, melynek jelentése bizonytalan. Jelenthetett ’patak mentén fekvőt’, de ’mosót’ is. Ez utóbbi esetben a fejedelemi udvarházak számára mosásra kötelezett szolgák, úgynevezett „kénytelenmosók” által lakott falut értettek alatta. A kérdés történetileg eldönthetetlen, mindkét jelentés elképzelhető. A falu – mint a környékbeli falvak mindegyike – egy patak mentén fekszik, és a 13. század közepéig királyi, illetve hercegi birtok volt.
Sorra beköltöztek, emiatt kiürült
Zárjuk mai áttekintésünket Borsod-Abaúj-Zemplén átellenes oldalán. Nagyecsér Mezőnagymihály mellett található – már annak, aki egyáltalán rátalál! Ez aztán tényleg kísértetfalu, majdhogynem senki sem lakja immár negyedszázada, de még csak turistaként oda jutni sem egyszerű! Leírást annál többet lelhetünk róla, mert a településrész, egykori tanyaközpont sztorija legendás és színes rejtélyekkel teli. A világhálón jópár érdekes tájékoztató anyag található Nagyecsér huszadik század végi tragédiájáról, ezek között a névre való utalásokkal:
A Csincse-patak mentén húzódó nagyecséri tanyavilágot korábban Ecsérszállás néven ismerték
– írja a Femina.hu, de egy korábbi kutatási projektben publikált tanulmány (özv. Szőke Aladárné: A Nagyecsér-tanyaközpont története, 2003) picit pontosítja a fentieket:
Állítólag Ecsér nevű volt az elparcellázott nagybirtok tulajdonosa.
Egy ma már csak archívált formában fellelhető online anyag pedig így tekint vissza a szomorú végre, amit már jeleztünk, és a Boon-riportban is említve volt:
Nagyecsér elnéptelenedésének legfőbb oka, hogy soha nem épült meg a Mezőnagymihályra vezető műút. Esős időszakban a felázott földúton szinte lehetetlen volt a közlekedés a két település között. A 60-as évektől a körzetesítés miatt a felső tagozatos diákoknak már be kellett járniuk Mezőnagymihályra iskolába. A sáros úton zetoros vontató (úgynevezett burcsik) vitte a gyerekeket minden reggel. A nehézségek miatt az ecsériek fokozatosan beköltöztek a közeli, nagyobb településekre, az ezredfordulóra pedig szinte teljesen kiürült a tanyaközpont.
