A klímakutatók, elsősorban a professzorok jóval többet repülnek, mint a többi tudós, de hajlamosabbak is arra, hogy lépéseket tegyenek repülőútjaik csökkentésére vagy ellentételezésére – derült ki egy globális elemzésből.
A kutatást a walesi Cardiffi Egyetem koordinálásával a brit CAST éghajlatkutatással és társadalmi átalakulással foglalkozó központ végezte.
A több mint 350 kutató részvételével végzett utánkövetéses vizsgálat információkat szolgáltatott a repülőutak hatásairól, és támogatja a kevesebb repülőút ösztönzését elősegítő munkahelyi elvek megalkotását.
Ez az első nagyszabású vizsgálat, amely a klímatudósok konferenciák, terepmunkák és meetingek céljából megvalósuló utazásait vizsgálta. Az eredményeit a Global Environmental Change című tudományos lapban mutatták be – írja a PhysOrg.com tudományos-ismeretterjesztő portál.
Lorraine Whitmarsh, a CAST igazgatója szerint váratlan volt számukra az eredmény, de kiemelte: ez is azt jelzi, hogy „a tudás önmagában nem elég” a globális felmelegedés legyőzésére.
„Felfedezéseink rávilágítanak, hogy a klímakutatók sok más szakemberhez hasonlóan küzdenek azzal, hogy környezetvédelmi kötelezettségvállalásaikat összeegyeztessék szakmai és személyes igényeikkel és hogy maga a tudományos világ sem tesz eleget a kultúra megváltoztatásáért” – fejtette ki Whitmarsh.
„Kutatásunk demonstrálja azt is, mekkora szükség van az alacsony szénkibocsátású utazást és virtuális alternatíváit támogató irányelvek és munkamódszerek támogatására és lehetővé tételére. Valami olyanra, ami már most is folyamatban van a Covid-19 hatására” – véli a szakértő.
Hozzátette, az utazási korlátozások arra kötelezték az üzleti világot, köztük az egyetemeket is, hogy sok fizikai utazást virtuális interakciókkal, például online konferenciákkal helyettesítsenek. Ezek a virtuális lehetőségek ugyanolyan hatékonyak lehetnek, mint a személyes találkozók, de töredéknyi költség mellett, ráadásul sokkal elérhetőbbek azok számára, akik „elkötelezettek a felelősségvállalás mellett” – mondta Whitmarsh.
