A kutatás szerint lényegesen nagyobb az utazások mennyisége a klímaváltozást kutató szakértők körében, mint más területek tudósai esetében. Az adatok alapján a klímakutatók évente átlag ötször repülnek, míg más területek tudósai négyszer. A klímakutatás és a fenntarthatóság vizsgálata több terepmunkát igényel, de még ezt beleszámítva is sokkal több nemzetközi utazáson vettek részt. Azt is megfigyelték, hogy a munkahelyi pozíció emelkedésével nőtt a repülések száma is.
A klímakutatók ugyanakkor jóval inkább tudatában vannak és aggódnak a repülésnek a klímaváltozásra gyakorolt hatása miatt, ezért gyakrabban ellensúlyozzák utazásaikat, alkalmaznak alternatív módokat, vagy le is mondanak az utazásról.
A klímavédelemmel foglalkozó tudósok 29 százaléka dönt úgy, hogy a repülés karbonlábnyoma miatt nem megy el egy munkaeseményre, míg más kutatóknak csak 5 százaléka jut erre a döntésre.
Ugyanakkor a gyakorlati tényezők, például a családi kötelezettségek vagy az alternatív opciók elérhetősége sokkal erőteljesebb faktorok a repülési hajlam megjósolása szempontjából.
Kevin Anderson, a Manchesteri Egyetem energia- és klímakutató professzora, a Tyndall Klímakutató Központ egykori igazgatója számára „kényelmetlen” volt a tanulmány olvasása.
„A jelentés a gyors változás elindítója kell, hogy legyen. Bele kell néznünk a tükörbe, reagálnunk a saját kutatásunkra, és gyorsan a 21. századhoz illő akadémiai közeggé válnunk. Talán akkor a kormányok, az üzleti szféra és a szélesebb civil társadalmi réteg jobban odafigyel kutatásainkra és következtetéseinkre” – véli Anderson, aki maga nem vett részt a CAST vizsgálatában.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!