– Fölmentem a hídra, belekerültem egy több százezres csóvába, mindenemet ellepték, lepetéztek a hajamba, objektívet kellett cserélnem, a barátom milliós új gépe megzakkant. Csak később derült ki, hogy szerencsére nem lett komoly baja. A rajzás július végétől szeptemberig tart, köszönhetően annak, hogy javult a Duna vízminősége, modernizálódtak a szennyvíztisztítók, a rovarok táplálékbázisa is diverzifikáltabb lett, felszaporodtak a különféle kovaalgák. Persze nem minden évben van nagy rajzás, a magas vízállás megzavarhatja őket.
Az erdei élménybeszámolót egy harsány tavaszi hírnök, a csuszka füttyöngetése szakítja félbe… A dunavirágról készült sorozat mindenesetre díjat hozott. Egy orosz természetfotós-világpályázaton például első helyezést ért el, de nyert fődíjat is. A világ legjelentősebb megmérettetésén, a Wildlife Photographer of the Yearen pedig két dunavirágos fotója is bekerült a legjobbak közé, így Londonban, majd 60 világvárosban lettek kiállítva a képek. Ezért is fotóz! Szálljon a természet varázslata minél messzebbre – véli az alkotó.
A gödi lakhelyű fiatalember persze helyzeti előnyben van. A Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatósághoz tartozó Királyréti Hiúz Ház Erdei Iskola és Látogatóközpontban dolgozik, az ország egyik legvadregényesebb munkahelyén. A környezetkutató munkája ugyanaz, mint a hobbija: természetismereti túrákat tart, videókat, fotókat készít a nemzeti parknak, gyűjti a témákat a tematikus előadásokhoz.
Menjünk le a bányába is! – javasolja. A XVII. században komoly ércbányászat folyt a Börzsönyben, a II. világháborúig jelentős gazdasági tevékenység zajlott. Azután így maradtak ezek az aknák, amelyeket meghódítottak a denevérek, szalamandrák, lepkék. A tavalyi szezonban egy hegyi billegető költözött be a bányába, ami nagyon ritka, inkább gyökerek közé, híd alá építi a fészkét.
Beljebb pedig denevérek lógnak, telelnek hetek óta. Európában több mint ötven denevérfajt tartanak számon, ebből 28 él Magyarországon is, igazi denevér-nagyhatalom vagyunk. Közülük több mint tíz fajt mutattak ki ezekben a bányákban. Ha beljebb megyünk, 17 patkós denevér hibernálódik egymás mellett.
– Sokszor visszajöttem fotózni őket. Egyik alkalommal hosszú ideig álltam alattuk. Egyszer csak rám csöppent a pára az egyik közönséges denevérről. Mondtam magamban viccelődve, most már biztos megkaptam a veszettséget meg a koronavírust is – mentem, és lemostam a patakban, ahová meg a vaddisznók járnak. Persze nem lett bajom – mesélte nevetve Imre.
A teljes cikk ITT olvasható tovább.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!