Mivel a vakságot okozó betegségek többségének eredete a szem, nem pedig az agy, a fényérzékelésért felelős leheletvékony réteg, a retina működésének megértése kulcsszerepet játszhat megelőzésükben vagy akár gyógyításukban.
Roska Botond kutatása
Roska Botond és kutatótársai a 2000-es évek elején e működés megértésében értek el áttörést, megmutatva, hogy a retina fényérzékelő és jelfeldolgozó sejtjeinek rétegei összesen harminc külön „filmet” vetítenek az agynak a szem által leképezett látványról.
A Svájcban élő kutatóprofesszor célja eredetileg e bonyolult biológiai „számítógép" megértése volt, azonban miután hosszú éveken át foglalkozott a retina sejtjeinek vizsgálatával, ráébredt, hogy e sejtek egy ma már elérhető technológiával fényérzékennyé tehetők, és akár a látásvesztés is visszafordítható.
Kutatásai a retinitis pigmentosa nevű genetikai eredetű betegségre koncentráltak, melynek során a retina fényérzékeny sejtjei indulnak pusztulásnak.
Roska Botond felismerte, hogy a retinában a fényérzékeny réteg alatti rész – vagyis a „számítógép” – továbbra is megmaradt és működőképes, csak nem kap bemenetet.
A tárgyak érzékelése
Ezért hát kutatótársaival kifejlesztett egy módszert, amellyel egy módosított vírus segítségével fényérzékeny fehérje génjét viszik be a retina egyik - korábban nem fényérzékeny – sejttípusába, a ganglionsejtekbe, és így a szinte teljesen vak betegek képessé válnak tárgyak jelenlétének érzékelésére.
Előadásában Roska Botond két, ilyen kísérleti kezelésben részt vevő betegről készült felvételt is bemutatott.
A betegek, akik korábban legfeljebb a sötét-világos eltérést érzékelték, a kezelés után képesek voltak különféle tárgyakat elkülöníteni. Az apró részletek felismerésére azonban ezzel a módszerrel nem válik képessé a szem, ugyanis éppen a retina legnagyobb felbontású képet adó területén nincsenek ganglionsejtek. A kutatók ezért most olyan genetikai módszeren dolgoznak, mellyel a legelső réteg egyes sejtjeit – a csapokat – tehetik újra fényérzékennyé.
