Megéljenzi a kormánypárt az angolokat és az olaszokat

Bethlen István kedvezőnek ítéli a párizsi bizottsági határozatot, mivel a felveendő kölcsönből nem kell jóvátételi összegeket fizetnünk. A cseh szocialisták azzal kérkednek, hogy Magyarországon ők hiúsították meg a Habsburg-restaurációt. Rákosi Jenő dísztáblájának avatásán Acsádon Apponyi Albert arról beszél: a magyar nemzeti gondolat formái változhatnak, de maga a gondolat megmarad. Japán közvetítéssel megoldás születik az erdélyi magyar birtokok elkobzásának ügyében. A miniszterelnök úgy értékel, hogy nyugati útjának sikerében az érdem a magyar közéleté és a hazai sajtóé is, amely külpolitikai kérdésekben lemondott a küzdelmekről. Bethlen szerint külföldön respektálják, hogy erős nemzeti érzéstől áthatott ország vagyunk, amely autonóm belpolitikát folytat, ám alkalmazkodni tud a nemzetközi körülményekhez.

A lap megállapítja, hogy Bethlen István sikeres külföldi tárgyalásai megszilárdítják a párton belüli pozícióit is. „A szélsőjobboldal akciója lényegesen letompult, legalábbis a nyílt színen erősen hangoztatják a békét és lojálisan elismerik Bethlennek a külföldön szerzett érdemeit. A háttérben azért erősen készülődnek és várják a kedvező alkalmat a helyzet megbolygatására.” Megjegyzik: a földreform kérdése „még mindig az a rés, amelyen át szakadékot akarnak vágni a párt két ellentétes világnézetű csoportja közé”. A miniszterelnök azonban szerintük gondosan vigyázni fog arra, hogy a szélsőségek ebben a kérdésben se érvényesülhessenek. 

Az Est május 27-én közli a szociáldemokrata Pravo Lidu információját, amely szerint a cseh szocialista pártnak a hamburgi nemzetközi kongresszusi memoranduma tartalmaz egy hazánkra vonatkozó passzust. A memorandum felsorolja a cseh szocialisták érdemeit és ennek keretében „önmagának tulajdonítja a siker oroszlánrészét abban, hogy Magyarországon meghiúsult a Habsburg-restauráció, aminek szükségképpen háború lett volna a következménye”. 

Nagy ünnepléssel avatják fel Rákosi Jenő, a korszak elismert írója emléktábláját szülőfalujában, a Vas megyei Acsádon május 28-án. Az országos figyelem által övezett eseményről Az Est is úgy számol be 29-én: „Porzott a poros országút, amikor az acsádi kis állomásról, rövid üdvözlések után harsány éljenzéssel nyargalni kezdett a falu felé az a nyalka lovasbandérium, amely Rákosi Jenőnek, a község nagy fiának megérkezését jelentette be az ünnepélyt rendező Szegedy családnak [Rákosi Jenő édesapja intéző volt a Szegedy család birtokán ― a szerző] és a falu népének. Szép eper- és meggyfaszegélyes úton kanyargott a kocsik hosszú sora, élén Rákosi Jenő autójával a kastély felé, amelynek udvarát zsúfolásig megtöltötte az ünneplőbe öltözött sokaság, hogy részt vegyen azon az ünnepélyen, amelyet a Dunántúli Közművelődési Egyesület rendezett Rákosi számára szülőházának emléktáblával való megjelölése alkalmából.” Az Ujság arról is tudósít, hogy még az állomáson „előlépett a lovasbandérium vezetője és formás beszédben üdvözölte a magyar írásművészet nesztorát”. Amire Rákosi Jenő a következőképpen felel: „Én nem járok lóháton, nem is beszélek lóhátról, de tudom, hogy a magyar lóra termett és szépen köszönöm, hogy így elém lovagoltak.” 

Rákosi Jenő 1930-ban felavatott, 1948-ban lebontott szobra a Dohány utca és az Erzsébet körút sarkán    Forrás: Köztérkép.hu

A méltatások közül Gróf Apponyi Albert köszöntése kapja a legnagyobb figyelmet. Az Est szerint az emblematikus politikus úgy fogalmaz: „Rákosi egy nagy eszmét vitt bele a köztudatba: a magyar nemzeti eszmét. Rákosi Jenő nem tántorodott meg soha a nemzeti eszme élesztésében, nekünk sem szabad megtántorodnunk. Nem hiszem, hogy a nemzetköziség kiszorítaná a nemzeti eszmét. A magyar nemzeti gondolat érvényesülési formái változhatnak, de maga a gondolat megmarad, s míg megmarad, addig élni fog Rákosi emléke is.” 

Kiderül, hogy japán közvetítés hatására születik megoldás az erdélyi magyar birtokok elkobzásának ügyében. A Budapesti Hírlap május 31-én emlékeztet, hogy a magyar kormány az erdélyi magyarok jogellenesen elkobzott birtokai miatt a Népszövetség tanácsához fordult. Az ügyben eljáró népszövetségi előadó, Adatci brüsszeli japán nagykövet javaslatához, miszerint „az ügy elbírálását bízzák a hágai állandó nemzetközi bíróságra, a román delegátus, Titulescu londoni román követ nem járult hozzá. Adatci ekkor fejére olvasta a román kiküldöttnek, hogy Románia sem a kisebbségi szerződéseket, sem pedig a nemzetközi megállapodásokat nem tartja be és egyúttal közölte, hogy mivel Románia meghiúsítja a kérdés békés megoldását, kénytelen előadói mandátumát visszaadni.” Ez a kiállása hatékonynak bizonyul: a népszövetségi tanács felszólítása után megszületik a megállapodás a felek között. Az egyezség részleteit későbbre ígérik. 

Bethlen István az Egységes Párt vacsoráján nagy beszédben összegzi külföldi tárgyalásainak eredményeit, amiről a sajtó részletesen hírt ad. A miniszterelnök hangsúlyozza a lakosság és a sajtó szerepét. A Pesti Hírlap május 30-i tudósítása szerint kijelenti: az eredmények nem az övék, hanem elsősorban a nemzeté, amely önfegyelmet és mérsékletet tanúsított a nehéz időkben. „Az érdem az egész magyar közéleté, és itt nem feledkezhetem meg a sajtóról sem, arról a magyar sajtóról, amely akkor, amikor külpolitikai kérdésekről nincsen szó, heves küzdelmeket folytat másod- és harmadrangú kérdésekről, de akkor, amikor külpolitikai kérdések nyomulnak a magyar közélet előterébe, olyan fegyelmezettséget mutat, […] amelyet csak külföldön találhatunk meg, ott, ahol régóta önállóan intézik a nemzetek a külügyeiket.” A kormányfő pozitívumként értékeli, „hogy a magyar pénzügyi helyzetnek a kérdése európai fórum elé van víve, hogy az összes hatalmak által, mint elintézendő probléma van elismerve és hogy ez onnan az európai hatalmaknak a tanácskozásáról le nem kerülhet mindaddig, amíg meg nem oldották”. Bethlen kijelenti: „Ne felejtsük el, hogy a magyar ügy nem maradt Európa ítélőszéke előtt egyedül, mint ahogy egy évvel ezelőtt vagy fél évvel ezelőtt is félnünk kellett volna tőle. Jusson eszünkbe, hogy a magyar problémának gyakorlati megoldása mellett foglalt állást két európai nagyhatalom. Az egyik Anglia, amely önzetlen fáradozást végez abban az irányban… (A miniszterelnök beszédét itt hosszas, lelkes éljenzés és taps szakította félbe. ― Éljen Anglia! ― kiáltották a képviselők.) …hogy Magyarország és egész Közép-Európa gazdasági és más financiális ügyeit rendezze és szanálja ― folytatta Bethlen. A másik oldalon pedig Olaszország… (A miniszterelnök szavait itt újból meleg taps és éljenzés szakította félbe.) ― Éljen Olaszország! Éljen az olasz nemzet! Gróf Bethlen miniszterelnök az ünneplés csillapultával így folytatta: Olaszország, amelynek ― megállapíthatom ― nincs egyetlen érdeke sem, amely Magyarország érdekeivel ellentétben volna.” A külföld elismerését sikerült kivívnunk a miniszterelnök szerint. „Változott a külpolitikai helyzet azért, mert az egész külföldnek az a benyomása, hogy itt egy erős nemzeti érzéstől áthatott nemzet él, amely önfegyelmezést tud gyakorolni saját maga fölött, amely belpolitikáját saját érdeke szerint irányítja, azonban alkalmazni tudja politikáját a nemzetközi körülményekhez is. Ez az ok [...], amiért Magyarország presztízse, tekintélye külföldön növekedett és ez lesz az oka, ha ezt a politikát folytatni tudjuk. Én el vagyok szánva, hogy ezt a politikát tűzön-vízen keresztül folytatni fogom.” A lap a cikk végén megjegyzi: „Gróf Bethlen Istvánt beszéde után percekig tartó tapsban és ovációban részesítették a párt tagjai.”