Márki-Zay Péter, Hódmezővásárhely polgármestere azt vetette fel az ATV-ben néhány napja, hogy
ha az összes ellenzéki párt bojkottálná a parlamenti munkát, illetve a parlamenti választásokon sem vennének részt,
akkor „a Fidesznek azonnal vége lenne.”
De még ezen is továbbment: felvetette, hogy a tanárok és az egészségügyben dolgozóknak is sokkal nagyobb hatalmuk van, mint gondolnák, hiszen, ha bojkottálnák a tanítást, illetve, ha az orvosok összefognának és megtagadnák a munkát a kórházakban, akkor „Orbán Viktort térdre kényszeríthetnék.”
Ha eddig nem tudtuk volna, akkor most feketén-fehéren megtudhattuk:
Márki-Zay egy felelőtlen politikus, akinek a bojkott-elmélete nemcsak szélsőséges, de még átgondolatlan is.
Ha mindaz megvalósulna, amit felvetett, az Magyarországon totális káoszt és anarchiát idézne elő.
Először is: ha nem vette volna észre Márki-Zay, akkor tájékoztatom:
a Fidesz-KDNP 2010-ben, 2014-ben, majd 2018-ban is győzött a parlamenti választásokon, méghozzá mind háromszor kétharmados többséggel.
Ez európai szinten is csúcs, szokatlanul magas és tartós társadalmi támogatottságot jelent. És hadd tegyem hozzá: 2021 telének végén is azt mutatják a közvélemény-kutatások, hogy a Fidesz még most is vezet az aktív, részvételüket biztosra ígérő megkérdezettek között az immáron összevont, egységes politikai tömbként fellépni szándékozó ellenzékkel szemben. Az tény, hogy az utóbbi időben az ellenzéki tömb felzárkózott a versenyben, ez által a verseny szorosabbá vált, de az előny még mindig a kormányoldalon van.
És ebben a politikai helyzetben javasolja, vagy veti fel Márki-Zay a politikai, illetve társadalmi bojkott lehetőségét.
Milyen alapon is?
Tájékoztatom a polgármester urat: egy önmagát demokratikusnak tekintő ellenzék csak akkor folyamodik-folyamodhat a demokrácia normái szerint az általános bojkott lehetőségéhez, ha egy olyan szűk, a hatalmat önkényesen kisajátító és gyakorló, a társadalmat represszió alatt tartó, azt megfélemlítő diktatórikus elittel áll szemben, amelyik az állampolgárok döntő és elsöprő többségének a szemében elvesztette minden legitimitását – vagy, magyarul mondva, az emberek a pokolba kívánják az uralkodó elitet, s minél előbb meg akarnak szabadulni tőlük, visszanyerve szabadságukat, jogaikat. Ebben az esetben lehet létjogosultsága a végső, politikában vis maior megoldásnak, a bojkottnak.
Márki-Zay szerint tehát ilyen állapot van ma Magyarországon? Olyan állapot, mint mondjuk Idi Amin Dada, a véreskezű diktátor alatt Ugandába-ban (1971-1979), Robert Mugabe alatt Zimbabwe-ban (1980-1987), vagy Pol Pot Kambodzsájában (1975-1979), esetleg Ceausescu Romániájában, hogy a Rákosi-diktatúráról a kádári pártállamról ne is beszéljünk? Mert ha igen, akkor természetesen indokolt lenne a bojkott és minden össztársadalmi fellépés az elnyomó hatalommal szemben, mint ahogyan indokolt volt az 1956-os forradalom, indokoltak voltak az 1988-1989-es tüntetések.
