Márki-Zay felelőtlen és veszélyes bojkott-dumája

„Orbán Viktort térdre kényszeríthetnék?”

Budapest, 2019. december 9. Mrki-Zay Pter, Hdmezvsrhely polgrmestere a Transparency International Magyarorszg konferencijn egy VI. kerleti tteremben 2019. december 9-n. MTI/Mohai Balzs Fotó: MTI/Mohai Balázs

Márki-Zay Péter, Hódmezővásárhely polgármestere azt vetette fel az ATV-ben néhány napja, hogy

ha az összes ellenzéki párt bojkottálná a parlamenti munkát, illetve a parlamenti választásokon sem vennének részt,

akkor „a Fidesznek azonnal vége lenne.”

De még ezen is továbbment: felvetette, hogy a tanárok és az egészségügyben dolgozóknak is sokkal nagyobb hatalmuk van, mint gondolnák, hiszen, ha bojkottálnák a tanítást, illetve, ha az orvosok összefognának és megtagadnák a munkát a kórházakban, akkor „Orbán Viktort térdre kényszeríthetnék.”

Ha eddig nem tudtuk volna, akkor most feketén-fehéren megtudhattuk:

Márki-Zay egy felelőtlen politikus, akinek a bojkott-elmélete nemcsak szélsőséges, de még átgondolatlan is.

Ha mindaz megvalósulna, amit felvetett, az Magyarországon totális káoszt és anarchiát idézne elő.

Először is: ha nem vette volna észre Márki-Zay, akkor tájékoztatom:

a Fidesz-KDNP 2010-ben, 2014-ben, majd 2018-ban is győzött a parlamenti választásokon, méghozzá mind háromszor kétharmados többséggel.

Ez európai szinten is csúcs, szokatlanul magas és tartós társadalmi támogatottságot jelent. És hadd tegyem hozzá: 2021 telének végén is azt mutatják a közvélemény-kutatások, hogy a Fidesz még most is vezet az aktív, részvételüket biztosra ígérő megkérdezettek között az immáron összevont, egységes politikai tömbként fellépni szándékozó ellenzékkel szemben. Az tény, hogy az utóbbi időben az ellenzéki tömb felzárkózott a versenyben, ez által a verseny szorosabbá vált, de az előny még mindig a kormányoldalon van.

És ebben a politikai helyzetben javasolja, vagy veti fel Márki-Zay a politikai, illetve társadalmi bojkott lehetőségét.

Milyen alapon is?

Tájékoztatom a polgármester urat: egy önmagát demokratikusnak tekintő ellenzék csak akkor folyamodik-folyamodhat a demokrácia normái szerint az általános bojkott lehetőségéhez, ha egy olyan szűk, a hatalmat önkényesen kisajátító és gyakorló, a társadalmat represszió alatt tartó, azt megfélemlítő diktatórikus elittel áll szemben, amelyik az állampolgárok döntő és elsöprő többségének a szemében elvesztette minden legitimitását – vagy, magyarul mondva, az emberek a pokolba kívánják az uralkodó elitet, s minél előbb meg akarnak szabadulni tőlük, visszanyerve szabadságukat, jogaikat. Ebben az esetben lehet létjogosultsága a végső, politikában vis maior megoldásnak, a bojkottnak.

Márki-Zay szerint tehát ilyen állapot van ma Magyarországon? Olyan állapot, mint mondjuk Idi Amin Dada, a véreskezű diktátor alatt Ugandába-ban (1971-1979), Robert Mugabe alatt Zimbabwe-ban (1980-1987), vagy Pol Pot Kambodzsájában (1975-1979), esetleg Ceausescu Romániájában, hogy a Rákosi-diktatúráról a kádári pártállamról ne is beszéljünk? Mert ha igen, akkor természetesen indokolt lenne a bojkott és minden össztársadalmi fellépés az elnyomó hatalommal szemben, mint ahogyan indokolt volt az 1956-os forradalom, indokoltak voltak az 1988-1989-es tüntetések.

És hogy megdöbbentsem Márki-Zay-t:

azzal a politikai kalandorral szemben is indokoltak voltak az országos tüntetések, akivel most politikai szövetségre akar lépni:

Gyurcsány hírhedt őszödi beszéde 2006 szeptemberében került nyilvánosságra, amelyben beismerte, hogy becsapta a választókat, majd 2006 őszén az ellene békésen tüntetőket brutálisan összeverette az erőszakszervezetével.

Egyszóval komolyan gondolja Márki-Zay, hogy itt és most Magyarországon az Orbán-kormányt a társadalom elsöprő többsége a pokolba kívánja? Amikor nyilvánvalóan azt mutatják a felmérések, hogy legfeljebb – hangsúlyozom: legfeljebb! – kiegyensúlyozottak a politika erőviszonyok, de

semmiképpen sincs egy Orbán-ellenes általános közhangulat, sőt?!

(Egy friss felmérés szerint a megkérdezettek 57 százaléka elégedett a kormányfői munkájával.) Hogyan lehet levezetni ebből egy általános bojkottot a politikában és a társadalom legfontosabb közszolgáltató szféráiban, az iskolákban és a kórházakban?

És mihez vezetne ez? Belegondolt ebbe egyáltalán Márki-Zay?

Mit szólna hozzá, ha mondjuk 2022-ben 51-49 százalékos arányban győzne az ellenzék, kormányra kerülne, majd ez után a nemzeti-keresztény tábor hirdetne bojkottot, mert a hatalom elviselhetetlen önkényét akarná megdönteni? És így

megbukna a ballib kormány, jönne újra a nemzeti kormány, amellyel szemben ismét bojkottot hirdetne a bukott oldal, és így menne ez az idők végezetéig?

Nos, Márki-Zay úr, ez nem a Fidesz, hanem az ország végét jelentené. Ez, mutatis mutandis, az afrikai, latin-amerikai, távol-keleti, egymást váltogató diktátorok és diktatúrák világa, aminek tényleg semmi, de semmi köze nincs a demokráciához. Ezt akarja, polgármester úr?

Szóval lassabban a testtel: a demokratikus mentalitás ott kezdődik, amikor a mindenkori ellenzék – rendkívüli helyzeteket leszámítva, lásd Gyurcsány Ferenc uralmát – tudomásul veszi a választási eredményeket,

s tudomásul veszi, hogy nem ők a többség, amikor történetesen, tényálladék-szerűen ők a kisebbség.

1916-1917-ben a bolsevikok valóban bojkottálták a dumát, ezt jól tudjuk. Mi is lett a végeredmény?

Szóval maradjunk abban, hogy Márki-Zay a duma bojkottja helyett a bojkott dumáját engedte el. Hogy minek, nem tudom…