Amikor azon gondolkodtam, hogy vajon melyek azok az emberi tulajdonságok, amelyek alapján Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter úr kiérdemelte a Civil Összefogás Fórum Szellemi Honvédő Díját, akkor legelsőként a bátorság szó jutott az eszembe. Azután persze sorakoztak utána a további fogalmak miniszter úrral kapcsolatban, mint például a fáradhatatlanság, a pontosság, a kitartás, az erő, a kiváló kifejezőkészség, a közérthető és világos fogalmazás, s az a szinte felülmúlhatatlan munkabírás, amivel kapcsolatban Orbán Viktor miniszterelnök úr fogalmazott talán a legpontosabban, amikor azt mondta, hogy ő az a miniszter, aki egyszerre két helyen is jelen tud lenni.
Folytatni is lehetne Szijjártó Péter úr erényeinek felsorolását, amelyeket immáron 2014 óta, nyolc éve felmutat miniszteri munkája során, én mégis maradnék az elsőként említettnél: a bátorságnál.
Ahhoz ugyanis, hogy valaki a 21. század elején, magyar külügyminiszterként eredményes tudjon lenni úgy, hogy mindvégig és következetesen a magyar nemzeti érdekeket képviseli, megalkuvások és rossz kompromisszumok nélkül, mindenekelőtt és elsődlegesen bátornak, sőt hozzátenném a nyomaték kedvéért, nagyon bátornak kell lennie.
Ahhoz ugyanis, hogy egy területileg viszonylag kis méretű ország, mint Magyarország, amelyik itt Közép-Európában beszorult a Nyugat és a Kelet Szküllái és Kharübdiszei közé, a nemzeti szuverenitása, önállósága megőrzéséhez elsősorban és meghatározóan bátorságra van szüksége. Annál is inkább, mert bár a Kárpát-medencét honfoglaló őseink éppen csodás térségi egysége, vizei, hegyei, időjárási védettsége, kedvező mezőgazdasági adottságai miatt választották jövendőbeli és végleges hazájuknak, erről a területről, s általában Közép-Európáról más nagyhatalmak is hasonlóan gondolkodnak. Ők is kiváló adottságú területnek vélik e vidéket, ezért újra és újra múlhatatlan késztetést éreznek aziránt, hogy birtokba vegyék vagy legalábbis hatalmat gyakoroljanak az itt élő népek és nemzetek felett.
Már száz évvel ezelőtt megírta egy skót származású brit földrajztudós, bizonyos Halford J. Mackinder, hogy aki uralja Kelet-Európát – és ebbe ő beleértette természetesen a mi térségünket is –, az lényegében uralja az egész világot. Az orosz–ukrán háború kapcsán mintha éppen ennek a vágynak az újraéledését láthatnánk viszont a nagyhatalmak és a globális erők játszmáiban.