Kit képvisel Brüsszel a migráció ügyében és általában?

Egyet tehetünk, ha nem akarjuk, hogy Európa végleg alámerüljön a népek, fajok, vallások, kultúrák kavalkádjában és megszűnjön létezni.

Brüsszel, 2018. június 15. Migránsok a brüsszeli bevándorlási hivatal elõtti Maximilien Parkban 2018. június 15-én. (MTI/EPA/Stephanie Lecocq) Fotó: Stephanie Lecocq

Az Európai Unió belügyminiszterekből álló tanácsa kétharmados többséggel keresztülverte a tagállamokon új menekültügyi programját, amely lényegében véve egy újabb meghívólevél a legális és az illegális migránsok számára egyaránt. Hiába vétózott Lengyelország és Magyarország, a nagy nyugat-európai államok és a hozzájuk érdekből vagy meggyőződésből csatlakozó országok átvitték a javaslatot.

Ennek megfelelően a kötelező kvóta ismét az asztalra került, s ha ezt egy ország nem fogadja el, akkor minden be nem fogadott menekült után fizetnie kell, tehát lényegében büntetést kap a brüsszeli központtól. 

Ezek után fel kell tennünk a kérdést: vajon kit képvisel Brüsszel, főként az Európai Bizottság Ursula von der Leyennel az élen, vajon Európa érdekeit vagy egészen más érdekeket szolgál?

A válasz: a brüsszeli elit már régen nem az európai tagállamok, s főleg nem az európai állampolgárok érdekeit képviseli, hanem a globális pénzügyi elitét, amelynek az az érdeke, hogy Európában egy kevert fajú, kultúrájú és vallású népesség jöjjön létre, amely identitását, tartását veszítve kiszolgáltatottá válik a globális elit számára.

Régi történet ez, régen kezdődött el, és a mai napra kezd „beérni” a „gyümölcse”.

Nem kívánok nagyon messzire visszamenni az időben, nagyjából csak száz évre: ekkortájt, az 1920-as évek elején hozta létre Pán-Európa mozgalmát gróf Coudenhove-Kalergi osztrák diplomata és közéleti személyiség, aki felmenői révén széles és kiterjedt nemzetközi politikai kapcsolatokkal rendelkezett. 

Mozgalmára rögtön felfigyelt a Rotschild bankárdinasztia, és Kalergit a Warburg családhoz irányították, akik rögtön 60 ezer márkával támogatták a kezdeményezést, amely a két világháború között egyre nagyobb népszerűségre tett szert.

Kalergi az 1925-ben megjelent művében, a Praktischer Idealismusban kifejtette, hogy milyen jövőt is képzel el Európának. Alapelve, hogy a nemzeti érzelem háborúkhoz vezet, tehát a végcél a határok megszüntetése, a nemzetállamok eltüntetése. S ami nagyon fontos: szerinte a jövő Európáját nem az őshonos népek birtokolják majd, hanem egy kevert fajú, „fajta alatti” embertípus, amely a különböző rasszok kényszerített keveredésének az eredménye. Ennek érdekében Európa né­peit színes népekkel – ázsiaiakkal, afrikaiakkal – kell keresztezni, hogy létrejöjjön egy identitás, etnikai hovatartozás nélküli, gyökértelen sokaság, amelyet a jövőbeli hatalmi elit könnyűszerrel tud uralni.

Ez az új embertípus egy eur­ázsiai–negroid keverék lesz, amely leginkább az ősi egyiptomiakra hasonlítana.

S ami még egyáltalán nem lényegtelen: Kalergi belépett a Humanitas nevű szabadkőműves szervezetbe is, és nem titok, hogy a szabadközművesség a továbbiakban nagy erővel támogatta elképzeléseit – hiszen egyezett az övéivel.

Kalergihez az évek során olyan szerény nevek csatlakoztak többek között, mint Winston Churchill – maga is szabadkőműves –, a cseh Masarik és Benes (utóbbi szintén szabadkőműves), Karl Renner osztrák kancellár, a francia Leon Blum, Aristid Briand, a későbbi uniós alapító atya, Alcide de Gasperi, de a neveken túl az amerikai kormány és a CIA is.

Kalergi mozgalma a második világháború után is folytatódott, Churchill 1946-os zürichi beszédében már egy „egységes Európa” szükségességéről beszélt. 

Kalergi 1972-ben halt meg, s utána díjat neveztek el róla – ki tudja ezt önök közül? –, s a Kalergi-díjat többek között megkapta van Rompuy, az Európai Tanács volt elnöke, illetve 2010-ben Angela Merkel.

Merkel nem véletlenül kapta meg ezt a díjat.

2015-ben meghirdette a Willkommenskulturt, a befogadás politikáját, aminek szellemében még abban az évben több mint egymillió migránst engedett be az országába, tágabban az unió tagállamaiba. Minden beleegyezés és közös döntés nélkül.

És ez a folyamat azóta tart, és most az EU Tanácsának döntése alapján újabb fordulójához érkezett.

Összefoglalva: a brüsszeli elit nem a tagállamok érdekeit képviseli, hanem a száz évvel ezelőtti, Kalergi által elindított Pánerurópa-mozgalom, másfelől a szabadkőművesség céljait kívánja megvalósítani, amelyet ma már százszázalékosan magáévá tett a jelenlegi globális hatalmi elit is (persze kezdettől fogva így volt ez), többek között a Klaus Schwab által vezetett Világgazdasági Fórum, a WEF, amelynek kuratóriumában ott ül Ursula von der Leyen.

A szálak összeérnek, a történelem itt van velünk. 

Egyet tehetünk, ha nem akarjuk, hogy Európa végleg alámerüljön a népek, fajok, vallások, kultúrák kavalkádjában és megszűnjön létezni.

Egyszerűen nem hajtjuk végre az unió törvényellenes, az alapszerződéseknek ellentmondó döntéseit, amely a tagállamokra akar kényszeríteni migránsokat, idegen kultúrákat. Vagyis: ellenállunk.

Nincs jobb megoldás identitásunk védelme érdekében!

Borítókép: Migránsok a brüsszeli bevándorlási hivatal előtti Maximilien parkban (Forrás: MTI/EPA/Stephanie Lecocq)