Kit képvisel Brüsszel a migráció ügyében és általában?

Egyet tehetünk, ha nem akarjuk, hogy Európa végleg alámerüljön a népek, fajok, vallások, kultúrák kavalkádjában és megszűnjön létezni.

2023. 06. 28. 15:47
Brüsszel, 2018. június 15. Migránsok a brüsszeli bevándorlási hivatal elõtti Maximilien Parkban 2018. június 15-én. (MTI/EPA/Stephanie Lecocq) Fotó: Stephanie Lecocq
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Az Európai Unió belügyminiszterekből álló tanácsa kétharmados többséggel keresztülverte a tagállamokon új menekültügyi programját, amely lényegében véve egy újabb meghívólevél a legális és az illegális migránsok számára egyaránt. Hiába vétózott Lengyelország és Magyarország, a nagy nyugat-európai államok és a hozzájuk érdekből vagy meggyőződésből csatlakozó országok átvitték a javaslatot.

Ennek megfelelően a kötelező kvóta ismét az asztalra került, s ha ezt egy ország nem fogadja el, akkor minden be nem fogadott menekült után fizetnie kell, tehát lényegében büntetést kap a brüsszeli központtól. 

Ezek után fel kell tennünk a kérdést: vajon kit képvisel Brüsszel, főként az Európai Bizottság Ursula von der Leyennel az élen, vajon Európa érdekeit vagy egészen más érdekeket szolgál?

A válasz: a brüsszeli elit már régen nem az európai tagállamok, s főleg nem az európai állampolgárok érdekeit képviseli, hanem a globális pénzügyi elitét, amelynek az az érdeke, hogy Európában egy kevert fajú, kultúrájú és vallású népesség jöjjön létre, amely identitását, tartását veszítve kiszolgáltatottá válik a globális elit számára.

Régi történet ez, régen kezdődött el, és a mai napra kezd „beérni” a „gyümölcse”.

Nem kívánok nagyon messzire visszamenni az időben, nagyjából csak száz évre: ekkortájt, az 1920-as évek elején hozta létre Pán-Európa mozgalmát gróf Coudenhove-Kalergi osztrák diplomata és közéleti személyiség, aki felmenői révén széles és kiterjedt nemzetközi politikai kapcsolatokkal rendelkezett. 

Mozgalmára rögtön felfigyelt a Rotschild bankárdinasztia, és Kalergit a Warburg családhoz irányították, akik rögtön 60 ezer márkával támogatták a kezdeményezést, amely a két világháború között egyre nagyobb népszerűségre tett szert.

Kalergi az 1925-ben megjelent művében, a Praktischer Idealismusban kifejtette, hogy milyen jövőt is képzel el Európának. Alapelve, hogy a nemzeti érzelem háborúkhoz vezet, tehát a végcél a határok megszüntetése, a nemzetállamok eltüntetése. S ami nagyon fontos: szerinte a jövő Európáját nem az őshonos népek birtokolják majd, hanem egy kevert fajú, „fajta alatti” embertípus, amely a különböző rasszok kényszerített keveredésének az eredménye. Ennek érdekében Európa né­peit színes népekkel – ázsiaiakkal, afrikaiakkal – kell keresztezni, hogy létrejöjjön egy identitás, etnikai hovatartozás nélküli, gyökértelen sokaság, amelyet a jövőbeli hatalmi elit könnyűszerrel tud uralni.

Ez az új embertípus egy eur­ázsiai–negroid keverék lesz, amely leginkább az ősi egyiptomiakra hasonlítana.

S ami még egyáltalán nem lényegtelen: Kalergi belépett a Humanitas nevű szabadkőműves szervezetbe is, és nem titok, hogy a szabadközművesség a továbbiakban nagy erővel támogatta elképzeléseit – hiszen egyezett az övéivel.

Kalergihez az évek során olyan szerény nevek csatlakoztak többek között, mint Winston Churchill – maga is szabadkőműves –, a cseh Masarik és Benes (utóbbi szintén szabadkőműves), Karl Renner osztrák kancellár, a francia Leon Blum, Aristid Briand, a későbbi uniós alapító atya, Alcide de Gasperi, de a neveken túl az amerikai kormány és a CIA is.

Kalergi mozgalma a második világháború után is folytatódott, Churchill 1946-os zürichi beszédében már egy „egységes Európa” szükségességéről beszélt. 

Kalergi 1972-ben halt meg, s utána díjat neveztek el róla – ki tudja ezt önök közül? –, s a Kalergi-díjat többek között megkapta van Rompuy, az Európai Tanács volt elnöke, illetve 2010-ben Angela Merkel.

Merkel nem véletlenül kapta meg ezt a díjat.

2015-ben meghirdette a Willkommenskulturt, a befogadás politikáját, aminek szellemében még abban az évben több mint egymillió migránst engedett be az országába, tágabban az unió tagállamaiba. Minden beleegyezés és közös döntés nélkül.

És ez a folyamat azóta tart, és most az EU Tanácsának döntése alapján újabb fordulójához érkezett.

Összefoglalva: a brüsszeli elit nem a tagállamok érdekeit képviseli, hanem a száz évvel ezelőtti, Kalergi által elindított Pánerurópa-mozgalom, másfelől a szabadkőművesség céljait kívánja megvalósítani, amelyet ma már százszázalékosan magáévá tett a jelenlegi globális hatalmi elit is (persze kezdettől fogva így volt ez), többek között a Klaus Schwab által vezetett Világgazdasági Fórum, a WEF, amelynek kuratóriumában ott ül Ursula von der Leyen.

A szálak összeérnek, a történelem itt van velünk. 

Egyet tehetünk, ha nem akarjuk, hogy Európa végleg alámerüljön a népek, fajok, vallások, kultúrák kavalkádjában és megszűnjön létezni.

Egyszerűen nem hajtjuk végre az unió törvényellenes, az alapszerződéseknek ellentmondó döntéseit, amely a tagállamokra akar kényszeríteni migránsokat, idegen kultúrákat. Vagyis: ellenállunk.

Nincs jobb megoldás identitásunk védelme érdekében!

Borítókép: Migránsok a brüsszeli bevándorlási hivatal előtti Maximilien parkban (Forrás: MTI/EPA/Stephanie Lecocq)

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.