Egy nemzetközi szervezetben, ha a korábban felállított jogrendet folyamatosan megszegik, méghozzá maguk a vezető intézmények és személyek, már nyilvánvalóan a válság világos jelei mutatkoznak meg.
Nos, éppen ez történik az Európai Unióban.
S mindez éppen velünk, Magyarországgal, illetve Lengyelországgal kapcsolatos eljárásokban merül fel (igaz, ők most nagyon nagy jópontokat szereztek Brüsszel előtt a szinte már szenvedélyes háborúpártiságukkal és oroszellenességükkel).
De menjünk sorban, vegyünk néhány kirívó példát arra, hogy az uniós jogrendnek szinte már semmilyen jelentősége sincs.
Először is emlékezzünk arra, amikor 2018-ban az Európai Parlamentben a Judith Sargentini által jegyzett, hazánk jogállamiságáról és demokráciájáról szóló, szokásos módon lesújtó jelentést az EP tényszerűen nem szavazta meg, mert a tartózkodó szavazókat (48!) beleszámítva – és bele kell számítani! – nem volt meg a kétharmados többség.
Azonban az EP roppant kreatív módon úgy döntött, hogy a tartózkodások nem számítanak bele a szavazásba, s úgy máris meglett a kétharmados többség. Erre mondják azt pestiesen: ügyes.
Magyarország keresetet intézett emiatt a jogsértés miatt, hiszen, mint Varga Judit igazságügy-miniszter is írta a közösségi oldalán, ez nem csak az uniós szerződésekkel volt ellentétes, de a Parlament saját eljárási szabályzatával is! A Bíróság 2021-ben (gyors döntés!) „természetesen” elutasította a keresetünket, s ezzel a Bíróság maga is törvénytelen útra váltott. („Kiment belőle a jobbik része” – énekelné Cseh Tamás.)
De ez csak a kezdet volt, innen indultak az igazán durva jogtipró lépések.
Elérkezett a pandémia, betört a Covid–19, mindenütt pánik, lezárások, karantén, és később megérkeztek az mRNS-vakcinák, amikről ma már tudjuk, csak valamiért nem beszélünk róla, hogy a forgalomba hozataluk elsietett volt, a kísérleti fázisban számos mellékhatást tapasztaltak a Pfizer és a Moderna esetében is, de hát kit érdekelt ez akkor? (Ma már talán többeket kellene hogy érdekeljen, itthon is.) S mi történt ekkor?
Ursula von der Leyen, ez a csodálatosan tehetséges asszony, sms-ben tárgyalt le Albert Bourlával, a Pfizer elnökével 35 milliárd euróért 1,8 milliárd vakcina megvásárlását. Ez tökéletesen szembement az unió jogszabályaival, amelyek előírják a szerződések átláthatóságát és ellenőrizhetőségét.
Következmény?
Mind a mai napig nulla. A mi Ursulánk továbbra is nagy lendülettel harcol Oroszország ellen és az unió polgárainak kárára.
Majd már itt is vagyunk a legfrissebb jogszerűtlenségnél: az Európai Bizottság megtámadta a magyar gyermekvédelmi törvényt az EUB-nál (Európai Unió Bíróságán). Ez azért érthetetlen, mert az alapszerződések szerint az oktatás, a gyermeknevelés, a kultúra kérdései egyértelműen tagállami hatáskörbe tartoznak.
Az Orbán-kormánnyal szembeni folyamatos támadásokról, vizsgálóbizottságokról, fals és a tényeket figyelmen kívül hagyó jelentésekről a parlament és a bizottság részéről egyaránt, alaptalan és célzatos jogállamisági jelentésekről külön már nem is kívánok szót ejteni, mert nem lenne elég hely ezek felsorolására.
Kiemelten felháborító, hogy az EP baloldali, liberális és valaha jobbközép, néppárti „koalíciója” legújabban meg akarja akadályozni, hogy Magyarország 2024 második felében az EU elnökségét lássa el. Ez olyan oltári botrány, ami soha nem fordult elő az unió történetében, s ha ez most mégis előbukkan, az már komoly magyarellenes megnyilvánulás, szinte a kizárásunk felé irányul – vagy nem is „szinte”.
