Utólag is gratulálok Novák Miklós cikkéhez (Djokovics mint Kárpátalja követe, június 6.), mert fantasztikusan telibe találta a nyugati világnak a szerb teniszezővel, Novak Djokoviccsal kapcsolatos ellenérzésének a lényegét.
Ezt pedig az, hogy ő egy „gyüttment” a Nyugaton. Egy „szerencsétlen” szerb. Ahogyan Novák Miklós fogalmaz, „nem illik bele a képbe. Különc. Betolakodó. Vonalhiba.”
Bizony-bizony. Annak idején a magyar származású világelső teniszező, az újvidéki Szeles Mónika mondta el azt szűkebb körökben, hiába lehet ő a legnagyobb, a legjobb, a nyugati közönség, a nyugati média és a nyugati elit szemében ő „csak” egy kelet-európai, balkáni lány. Nem méltó arra, hogy sztárolják, mint mondjuk akkoriban a már amerikainak számító Martina Navratilovát, Chris Evert-et vagy éppen Steffi Grafot.
Novak Djokovics megnyerte a párizsi nyílt teniszbajnokságot, a Roland Garrost, s ezzel a csúcsra jutott. A férfiak közül még soha, senki nem nyert összesen 23 Grand Slamet. Megelőzte a 22-szeres győztes Rafael Nadalt, illetve a 21-szeres győztes Roger Federert. Ezzel tulajdonképpen minden idők legeredményesebb teniszezője lett.
Rafael Nadal a legelsők között, udvariasan gratulált neki. Ez helyes, ezt így kell. Sokan követték a példáját, nem sorolom fel a nagy neveket.
A világ leginkább sztárolt játékosa, Roger Federer írásom pillanatáig viszont ezt még nem tette meg. Ő, akit az egész nyugati teniszvilág a legelegánsabb, legjobb, legkifogástalanabb modorú teniszezőnek kiáltott ki.
Remélem, nem feledkezik meg Federer a gratulációról.
És most láthatóan nagy bajban van a nyugati sport- és nem csak sportközvélemény.
Mert egy általuk láthatóan nem szeretett, nem elfogadott, nem méltányolt szerb teniszező lett a világ legjobbja.
Kínos ez, nagyon kínos. Érződik is a zavar a nyugati, mondhatom, globalista és liberális közvéleményen. Ezt a dolgot sem kiköpni, sem lenyelni nem tudják.
Szenvedjenek csak, megérdemlik. Olyan sokszor tettek keresztbe annak az embernek, aki az utóbbi időkben már szinte mindent megpróbált – de soha nem megalázkodva! –, hogy a kegyükben járjon, hogy elnyerje a szeretetüket. Igen, így gondolom: Djokovics is ember, vágyott arra, hogy szeresse például a francia vagy az angol közönség.
